Mint Pál kegyelme és hite
ApCsel 22,3-16 - Ő pedig így szólt: „Zsidó ember vagyok, a cilíciai Tarzusban születtem, de ebben a városban nevelkedtem fel Gamáliel lábánál. Az atyák törvényének szigorúsága szerint nyertem oktatást, a törvény buzgó követője voltam, amint ti is azok vagytok ma mindnyájan. Ezt az utat pedig halálra üldöztem, megkötöztem és őrizetbe adtam férfiakat és nőket. Ezt a főpap és a vének mind tanúsítják rólam. Kaptam tőlük leveleket is, úgy mentem el Damaszkuszba a testvérekhez, hogy az ottaniakat is megkötözve Jeruzsálembe hozzam, hogy megbüntessék őket. Történt azonban, hogy útközben, amikor Damaszkuszhoz közeledtem, déltájban hirtelen nagy világosság áradt rám az égből. Leestem a földre, és szózatot hallottam, amely azt mondta nekem: „Saul, Saul miért üldözöl engem?” „Én pedig így feleltem: „Uram, ki vagy?” Ő azt válaszolta: „Én vagyok a Názáreti Jézus, akit te üldözöl.” Akik velem voltak, látták ugyan a világosságot, de nem hallották annak szavát, aki velem beszélt. Erre én megkérdeztem: „Mit tegyek, Uram?” Az Úr pedig azt mondta nekem: „Kelj fel, és menj Damaszkuszba. Ott megmondják majd neked mindazt, amit tenned kell.” Mivel azonban a ragyogó fény következtében nem láttam, a kísérők kézenfogva vezettek, s így értem Damaszkuszba. Egy bizonyos Ananiás nevű férfi, aki félte Istent a törvény szerint, s akiről az ottlakó zsidók mind jó véleménnyel vannak, felkeresett, és mellém állva azt mondta nekem: „Saul testvér, láss!” Abban a pillanatban megláttam őt. Ő pedig így folytatta: „Atyáink Istene előre kijelölt téged, hogy megismerd akaratát, meglásd az Igazat, és szavait a saját szájából halld. Tanúskodni fogsz mellette minden ember előtt azokról a dolgokról, amiket láttál és hallottál. Most pedig miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, és hívd segítségül az Ő nevét!”
Mk 16,15-18 - Azután ezt mondta nekik: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.”
/:Ma Szent Pál megtérésének ünnepe van, mely a zsidóság számára lehet fontos üzenet. De mit is jelent számomra? Pál a mózesi törvények szerint hívő ember volt, mereven ragaszkodott a törvényhez, nem engedve lelkéhez a hitet közel. E szerint üldözte Krisztust és követőit. Azt mondhatjuk a zsidó törvény értelmében, hogy elkötelezett, tiszta ember volt, de kegyelem híján!
A hit és kegyelem egymásratalálását vélem felfedezni Pál történetében. Egy helyütt olvastam a kegyelem és hit egyensúlyáról. A példázat úgy szólt, hogy „a hit és a kegyelem olyan, mint a nátrium és a klór. Mind a nátrium, mind a klór, mérgező. Ha viszont megfelelő arányban vegyítjük a kettőt, az eredmény nátrium-klorid: konyhasó. Só nélkül pedig nem élhetünk! Ugyanígy van a kegyelemmel és a hittel is.” Pál esetében a hite, míg a kegyelem nélkül volt benne, rosszul értelmezte a hitét, Isten kegyelme kellett hozzá, hogy hitének igazságával Istent dicsőíteni bírja! A Jánosi igazság: „Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk.” [Jn 1,17] Ezért kellet eljönnie Jézusnak! Hogy az igazságot a helyére tegye, a meg nem értést megértésre váltsa.
Hitemet a keresztségben Istentől kaptam, de, hogy e hittel az igazságot szolgálhassam, a hitem szerint kell élnem: elkötelezetten, hűséggel, állhatatosan, meggyőzően, Istenben! Aztán leszek képes, hogy megértsem Pál intését: „figyelmeztetlek, éleszd fel magadban Isten kegyelmét” [2Tim 1,6] Nekem ehhez készen áll már minden, hiszen Jézus itt van, a Szentírás minden kegyelmet bír, hogy hitemből életté lehessen Isten igazsága! Már csak én kellek hozzá, aki Jézus Egyházának tagja vagyok, aki e közösségben minden feltételt megkapok a kegyelmi élethez.
A hit, már eleve kegyelem - „Tehát azért hitből, hogy ugyanakkor kegyelemből is legyen.” [Róm 4,16] -, de, hogy az beérjen, magamnak kell munkálkodni érte. „Az ember a hit által válik igazzá” [Róm 3,28] A kegyelem viszont, már nem igényel részemről cselekvést, az Isten cselekvő része bennem, mely a hit által valósul meg. „Általa jutottunk hozzá a hitben a kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk.”[Róm 5,2]
Ezért imádkozom Hozzád, Isten, Atyám, úgy, hogy bennem válj életté. Hasonlóvá lenni Jézushoz, aki engedelmessé tudott lenni az Atyához, egészen a halálig. Én csak azt kérem Uram, hogy mire elszólítasz ebből az életből, addigra méltóvá váljak irgalmadra, hogy általa részese lehessek az örök életnek. Igaz, még teljesebb lenne lelkem békéje, ha páli magasságokra lennék képes („Tanúskodni fogsz mellette minden ember előtt”), Isten dicsőségére, még itt az életben. Ámen:/
