Országod dicsőségére
2Sám 11,1-4a.5-10a.13-17 - Történt pedig esztendő fordultán, abban az időben, amikor a királyok hadba szoktak vonulni, hogy Dávid elküldte Joábot és vele szolgáit és egész Izraelt, hogy dúlják fel Ammon fiainak földjét, s vegyék ostrom alá Rabbát. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt. Amíg ez folyt, történt, hogy Dávid egyik délután felkelt fekvőhelyéről és a királyi palota tetején sétált és a tetőről meglátott egy asszonyt, aki ott szemben fürdött. Az asszony igen szép volt. Erre elküldött a király, tudakozódott, hogy ki az az asszony. Azt jelentették neki, hogy Batseba, Eliám lánya, a hetita Uriás felesége. Erre Dávid követeket küldött érte, elhozatta, és amikor eljött hozzá, vele aludt. Az éppen akkor tisztult meg tisztátalanságából. Az asszony fogant, és visszatért a házába. Aztán elküldött, és megüzente Dávidnak: „Fogantam.” Dávid erre Joábhoz küldött ezzel az üzenettel: „Küldd el hozzám a hetita Uriást!” Joáb el is küldte Uriást Dávidhoz. Amikor Uriás megérkezett Dávidhoz, Dávid megkérdezte, jól van-e Joáb és a nép, s hogy megy a harc. Majd azt mondta Dávid Uriásnak: „Eredj házadba, s mosd meg lábadat.” Erre Uriás kiment a király palotájából és királyi ételt vittek utána. Ám Uriás a királyi palota kapuja előtt, urának többi szolgája között tért aludni, s nem ment le házába. Jelentették erre Dávidnak, s azt mondták neki: „Nem ment a házába Uriás.” Azt mondta erre Dávid Uriásnak: „Nemde, útról jöttél, miért nem mentél hát le házadba?” Dávid meghívta, hogy egyen és igyon nála, lerészegítette, de az, amikor este kiment, a szokott fekvőhelyén, urának szolgái között tért aludni, s nem ment be házába. Ezért reggel Dávid levelet írt Joábnak, s azt elküldte Uriással. Ezt írta a levélben: „Állítsátok Uriást az ütközet élére, ahol leghevesebb a harc, s hagyjátok magára, hogy megöljék és elvesszen.” Amikor tehát Joáb ostrom alá vette a várost, arra a helyre állította Uriást, ahol tudta, hogy igen erős emberek vannak. Ki is jöttek a városból az emberek, megütköztek Joábbal, és néhányan el is estek Dávid szolgáinak népéből. Meghalt a hetita Uriás is.
Mk 4,26-34 - Ezután így szólt: „Az Isten országa olyan, mint amikor az ember magot szór a földbe. Azután már akár alszik, akár ébren jár éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja, hogyan. Mert a föld magától termi meg először a hajtást, aztán a kalászt, majd a fejlett szemet a kalászban. Mikor pedig megérett a termés, azonnal sarlót vág bele, mert elérkezett az aratás” [Jo 4,13]. Majd így szólt: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan az, mint a mustármag. Amikor a földbe vetik, kisebb minden magnál, amely a földön van; de ha elvetették, felnő és nagyobb lesz minden veteménynél. Olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészkelhetnek az ég madarai [Dán 4,8k.18].” Sok ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, hogy meg tudják érteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk; tanítványainak azonban külön megmagyarázta mindegyiket.
/:Jézus a megvető, ki tanít, és országot épít, Atyja örökségében munkálkodik, de úgy, hogy maga sem tudja, hogyan lesz abból olyan bő termés mit az Atyja megígért Neki. De hiszi azt, amit az Atya mondott neki. Kételkedés nélkül, sőt, teljesen magáévá teszi az Atya akaratát. Micsoda alázat, engedelmesség. Isten országát építeni, micsoda feladat, micsoda meghívás. Az Ember méltósága ez, mit büszkén kell tudni felvállalni, annak ellenére is, tudva, hogy bűnös vagyok, így méltatlan a feladatra; Isten mégis rám bízza e faladatot: „lenni, érte lenni vágyom”! Az ember kettőssége: vágyódik az Istenre, és közben elengedi Istent – vétkezik.
Dávidnak már korábban olyant ígért meg Isten, amiből az érthető, hogy bár tudta, hogy mit fog megtenni Dávid, ami nincs Isten kedvére, mégis rá bíz valamit az Övéből. És Dávid visszaél Istentől kapott hatalmával, megöleti Uriást, azért, mert érdeke úgy kívánja. Isten nem félti hatalmát az Embertől! Még ilyenkor sem fosztja meg az embert szabadságától. Mert Isten nem a bűnöst látja, hanem az Embert szereti, aki nem a bűnére van ítélve, hanem – büntetésben bár de – az üdvösségre!
Ha Isten országának építése lebeg a szemem előtt, akkor nem szabad bűneimben elveszni. Mert Isten országában ott van Isten, Fiával, Máriával, szentjeivel és angyalaival – csodálatos sereg, győztes, sikeres, eredményes közösség – akik szorítanak nekem, hogy sikerüljön felül emelkedni önmagamon, az anyagi világ együgyűségén, és az eszkatológikus világért tudjam kihozni magamból a legtöbbet, a győzelem reményében.
Isten, Szent Fiad közbenjárására, Szűz Mária, Szent József, Szent István, és minden szented közbenjárására add meg, hogy soha ne elégedjek meg a középszerűséggel, akarjak, és kegyelmedből képes legyek magamból kihozni a legtöbbet. Ne is a győzelmemért - hiszen az gyávaság, középszerűség lenne –, hanem, hogy téged hirdesselek, dicsérhesselek, áldhassalak, magasztalhassalak, kedvet csinálva országod iránt másoknak is. Ámen:/
