Helyreállítani az igazságot – magamban!
Ám 5,14-15.21-24 - A jót keressétek, ne a rosszat, és akkor éltek; és veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, úgy, amint mondtátok. Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, állítsátok helyre az igazságot a kapuban; talán megkönyörül az Úr, a Seregek Istene József maradványain. „Gyűlölöm és elvetem ünnepeiteket, ünnepségeitek nem tetszenek nekem. Ha egészen elégő áldozatokat mutattok be nekem: ajándékaitokat el nem fogadom; kövér békeáldozataitokra nem tekintek. Vidd el előlem énekeid zaját, hárfád zenéjét meg nem hallgatom. Törjön elő inkább a jog, úgy, mint a víz, és az igazság, mint a sebes patak.
Mt 8,28-34 - Amikor a túlpartra értek, a gadaraiak vidékére, elébe jött két megszállott. A sírokból jöttek ki, nagyon veszélyesek voltak, ezért senki sem mert azon az úton járni. S azok íme, így kiáltottak: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” Messze tőlük egy nagy disznócsorda legelészett. A démonok kérlelték őt: „Ha kiűzöl minket, küldj a disznócsordába.” Azt mondta nekik: „Menjetek.” Azok kimentek és belebújtak a disznókba. És íme, lezúdult az egész konda, le a meredekről a tengerbe, és megfulladtak a vízben. A kondások pedig elfutottak a városba, és hírül vittek mindent, a megszállottakkal történteket is. És íme, az egész város kijött Jézus elé. Amikor meglátták őt, kérlelték, hogy menjen máshová a határukból.
/:Istenem, Te oly csodálatosan kommunikálsz velem. Titokzatos vagy, rejtekedből elő nem lépsz, mégis megszólítasz, intesz, ellátsz a mai napra annyival, amennyinek elégnek kell lenni ahhoz, hogy megint valamivel közelebb kerülhessek Hozzád, mert akarok közelebb férkőzni Hozzád!
Ámosz próféta azt írja: „állítsátok helyre az igazságot”. Én pedig azt olvasom II. János Páltól, hogy „Egyedül Isten az abszolút igazság. Ő szította fel az emberi szívben az igazság vágyát, melyet azután teljességében nyilatkoztatott ki Fia Megtestesülése által. Ez mindnyájunkat arra hív, hogy igazságban éljünk.”
Igaz, hogy én is félem Jézus Istenségét, mert emberségem oly gyatra, hogy csak félhetem, de el nem küldeném, sőt ragaszkodom hozzá, hogy közelembe legyen, hogy megóvjon, megmentsen az örök haláltól – ha már magam elégtelen vagyok arra, hogy irgalma nélkül boldoguljak. A jót keresni és gyűlölni a rosszat!? Még egy gondolat II. János Pál szentségéből: „Jézus egész életében Isten irgalmát hirdette, de azt is megtanította nekünk, hogy az irgalom elnyerésének feltétele a kölcsönös megbocsátás. Az Úr imádságában ezeket a szavakat adta nekünk: ’Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.’ Ez által a ’miképpen’ által kezünkbe adja azt a mértéket, mellyel majdan Isten is megítél bennünket.”
Kire többet bíznak, többet kérnek számon!
Most vagy fel kell hagynom, Istenem, a Veled való kapcsolattal, vagy komolyabban kéne vennem e reggeli beszélgetésünket, és törekvésemet arra, hogy minden pillanatomat a Te jelenlétedben töltsem el, és a Te kedvedet keressem. Ha elhagynálak, az olyan lenne mintha öngyilkosságot követnék el, sőt, az is lenne, ami halálos bűn. De, pontosan ezt gyűlölöm magamban, pontosan ettől szeretnék szabadulni. Istenem, inkább ragaszkodom hozzád, nem az életemhez, nem e földi értéktelen voltomhoz, hanem ahhoz, aki Te akarsz lenni általam a világban. Thomas Merton bűnömről, a lelki képtelenségekről így ír: a bűnös élet „annak megtagadása, hogy azok legyünk, amik vagyunk, visszautasítása titokzatos, Isten titkában rejlő és Tőle függő lelki valóságunknak. A bűnnel megtagadjuk, hogy azok legyünk, aminek Ő teremtett - Isten fiai, Isten képmásai. Végső soron a bűn, bár a szabadság érvényesítésének látszik, menekülés az istenfiúság szabadságától és felelősségétől.”
Istenem, Hozzád akarok hasonlóvá lenni, minden pillanatban egy kicsit jobban, míg türelmed tart, míg a mindennapok megajándékozottságával bizalmadat élvezhetem. Neked akarom szentelni az életemet! Fogadj el, tegyél rá alkalmassá - szerénnyé, türelmessé, állhatatossá, méltóvá, szerető lénnyé, akár szenvedések árán is! Ámen:/
