Mit valóságnak hiszünk
Iz 11,1-10 - Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből. Rajta nyugszik az Úr lelke: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudásnak és az Úr félelmének lelke; és kedve telik az Úr félelmében. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, és nem aszerint dönt, amit a fül hall, hanem igazságosan ítéli majd a gyengéket, és méltányosan dönt a föld szegényeinek érdekében; megveri a földet szája vesszejével, és ajkának leheletével megöli az istentelent. Igazságosság lesz derekának öve, és a hűség csípőjének kötője. Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, és a párduc a gödölyével heverészik; borjú és oroszlánkölyök együtt híznak, és kisgyermek terelgeti őket. Tehén és medve együtt legelnek, együtt heverésznek kölykeik, és az oroszlán szalmát eszik, mint a tehén. A csecsemő a vipera fészkénél játszik, s az áspiskígyó üregébe dugja kezét az anyatejtől elválasztott gyermek. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szent hegyemen, mert tele lesz a föld az Úr ismeretével, mint ahogy a vizek betöltik a tengert. Ez történik majd azon a napon: Jessze sarja a népek zászlajaként áll, őt keresik a nemzetek, és lakóhelye dicsőséges lesz.
Róm 15,4-9 - Márpedig mindazt, amit előre megírtak, okulásunkra írták meg, hogy reménységünk legyen az Írásokból származó béketűrés és vigasztalás által. A béketűrés és a vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy Jézus akarata szerint egyetértés legyen köztetek, hogy egy lélekkel és egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját. Fogadjátok el tehát egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsőségére. Azt mondom ugyanis, hogy Krisztus Jézus a zsidók szolgája lett, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását, megvalósítva az atyáknak tett ígéreteket; a pogányok azonban irgalmasságáért dicsőítik Istent, amint meg van írva: „Ezért magasztallak, Uram, a pogányok között, és zengek dalt nevednek” [Zsolt 18,50].
Mt 3,1-12 - Azokban a napokban eljött Keresztelő János, és hirdette Júdea pusztájában: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.” Ő az, akiről Izajás próféta beszél: „A pusztában kiáltónak szava: „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit” [Iz 40,3]. Jánosnak teveszőrből volt az öltözete és bőröv a csípője körül, az étele pedig sáska volt és vadméz. Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, az egész Júdea és a Jordán egész környéke. Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, és megvallották bűneiket. Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és a szaddúceusok közül sokan jönnek, hogy felvegyék a keresztségét, ezt mondta nekik: „Viperák fajzata! Ki tanított titeket menekülni a jövendő haragtól? Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét. És ne gondoljátok, hogy azt mondhatjátok magatokban: „Ábrahám a mi atyánk”. Mert mondom nektek, hogy ezekből a kövekből is képes az Isten fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát ugyanis, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. Én vízzel keresztellek titeket a megtérésre, de aki utánam jön, erősebb nálam: a saruit sem vagyok méltó hordozni. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. Szórólapátja a kezében van már, és meg fogja tisztítani szérűjét: összegyűjti búzáját a magtárba, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.”
/:Mit valóságnak hiszünk, mert annak látjuk, annak halljuk, annak érezzük, nem több mint csalódás! Hiába, hogy ezt kürtöli a média, a világ minden szegletéből a hírek erről harsognak, hogy kenjem magam mindenfélével, hogy szebb legyek, hogy illatosabb legyek, hogy kívánatosabb legyek, csak azért, hogy magamban biztonságot leljek, magamra büszke lehessek, hitetve, hogy el kell adni magamat a világnak. Ez csupa káprázat, ha közben énemet, lelkemet veszni hagyom.
Ki a világ, és ki az Úr, kinek félelmében lelem kedvemet? Mikor és mi által lesz, hogy „tele lesz a föld az Úr ismeretével”? Megbénult lélek, ki azt hiszi, hogy eljön az a kor, mikor az Ember ellenére, az Ember nélkül valósulna meg mind ez! Vegyük észre, hogy Isten a szeretet, aki a jövendölésekben sem azt a hírt küldi el, hogy hatalma félelemben teljesedik ki, hanem, a szeretet félelmében, annak, aki a szeretetét nem ölti magára! Szeretetre buzdít, tanít, oktat, és nevel, hogy e szeretetben leljük meg közösségünket, egyetértőkként, egy lélekkel és egy szájjal zengjük Isten dicséretét, aki a szeretetében vigasztalást és békességet akar teremteni bennünk és közöttünk! Elfogadókká kell lenni, az által hogy befogadókká válunk. Mert előbb kell befogadni Isten szeretetét, hogy ha betölt bennünket elfogadni bírjuk egymást, a nélkül, hogy saját képünkre akarnánk formálni a másikat, képmutatás, és erőltetés nélkül. Amiben társakká kell lennünk, még pedig az által, hogy ebben egyeznünk kell: mindegyikünknek befogadókká és elfogadókká kell válni. Akkor nem lesz széthúzás, nem kell félteni a másiktól üdvösségemet, nem kell félni a másik alakoskodásától, mert egymás szabadságát biztosítani szándékunk, akik nem magunknak akarjuk megszerezni Isten szeretetét, és a másik ember szeretetét, hanem a magamat ajándékozom Istennek és embertáramnak! Nem szerezni, vagy kapni akarok, hanem adni! Itt az ideje, Keresztények! „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.” „Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét.” Mi azok közül valók vagyunk, akiket az Úr, „Szentlélekkel és tűzzel” keresztelt meg, foglalt le, jelölt meg, választott ki, magáénak ismer el! Én hiszem a lélek megtisztító tüzét, mely nem az ismert természet tapasztalásával éget, és foglal le, hanem belülről akar átjárni, nemesíteni, megtisztítani. Hogy mondja Jézus: „Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy ami kívülről kerül be az emberbe, nem szennyezheti be”? [Mk 7,18]
Hát magamnak kell magamból kivetni a rosszat, még mi előtt mi bennem van, a szerint rossznak ítélnének és kivetnének! Mert bennem lakozik a rosszra hajlandóság, a csábítás ereje által, de bennem lakozik Isten lelke is, aki a jót akarja kihozni belőlem, de ehhez meg kell engednem, hogy szeretetével betöltsön, és erre mi, keresztények, kik Jézusban vagyunk egyek, kell segítségre lennünk, Jézus Krisztus lelke, az Isten szeretete egymás által lesz látható, érezhető, ami közösségre hív bennünket! Egymásba kapaszkodva, ölelkezve kell szeretnünk a világot, hogy a világ megismerje Isten szeretetét!
Istenem, ki közénk jössz, aki a Karácsony szent élményével megajándékozol, miközben újjászületésre esélyt teremtesz a mindennapokban számunkra, ne engedj nekem időt arra elpazarolni, elpocsékolni, eltékozolni, hogy nem sürgős, ráérek, van még időm, majd holnap. Adj hitet, erőt, a szereteted megtisztító kegyelmét, hogy ma, már most, elkezdődjön bennem, elkezdeni bírjam szeretetedet megélni, életemmel hirdetni. Bizalmat szavazzak Benned a másiknak, akiről tudom, hogy keres téged, Hozzád akar jutni, a világi környezete ellenére is. Soha ne mondjak le senkiről, soha ne ítéljek el senkit, csak azért, mert szavaid még élettelenül csengnek számára. Add, hogy szereteted által békességedet, vigasztalásodat vegyem magamra, és keressem egyetértésünket Tebenned! Ámen:/
