Gondomat viselő az Isten.
Jób 19,1.23
-27a - És felelt Jób, és ezt mondta: Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat, vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket! Mert tudom, hogy Megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről; és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet; én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!
/:Bár csak meghallanák a szavakat, azok, kiknek írva van! De nem elég hallani, hinni kell azokat, és azt, ki üzen a szavakkal. A hit által kelhet életre a lélek, mely élni akarja azt az életet, amire Ura adta őt. Az én lelkem az! Mely nem a testemnek van, de azért adta nekem az Isten, hogy általa képes legyek testemet Neki ajándékozni, áldozni azért, hogy lelkem örökké élhessen Vele.:/
Jn 6,37-40 - Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.''
/:Jézus hűsége, szeretete – aki életét is odaadta, értem, érted, minden emberért, kinek minden egyes hajszálát is számon tartja az Isten (!) – nem, hogy nem akar elveszíteni senkit, nem veszít el senkit, hiszen ezért küldte Isten a világba a Szentlelket Jézus menybemenetele után, hogy a Lélek személyében állandósítsa Isten jelenlétét, és tudatosítsa személyre szabott gondoskodó szeretetét bennünk. De Isten azt soha nem mondta, hogy az Ő akarata, tulajdonának része, az örök élet, amit nekem ajándékoz, az akaratom ellenére is az enyém. Nem erőlteti rám, de ide kínálja nekem, amit én elveszíthetek, visszautasíthatok. Azt egyértelművé tette Isten – és erre utal Jézus testi szenvedése is, mely megelőzi testében való megdicsőülését -, hogy az örök élet olyan ajándék, melyhez fel kell nőnöm, méltóvá kell válnom, küzdenem és szenvednem is kell; áldozatot kell hoznom érte – önmagam áldozatát, ami a bűnre való készségem elleni küzdelem. Jézus, amikor Isten akaratának teljesítését magára vállalja, akkor nem mond kevesebbet annál, mint, hogy mindent meg tesz azért, hogy én el ne kárhozzak! Amit úgy kell érteni, hogy segít küzdeni. A gonosz meg akar szerezni magának, ha ellenállok neki, akkor a következő, egy még erősebb támadása lesz ellenem, és ezt addig folytatja, míg el nem veszek, míg meg nem győződik arról, hogy megszerzett. De Isten, akinek kezében az élet és a halál, mindaddig, míg látja, hogy én küzdeni akarok a gonosz ellen, mellettem áll, hogy segítsen keresztem viselésében, de akaratom ellenére nem fog tenni, amit tud a Gonosz, és ezzel számol. A Sátán ismeri az Istent, tudja az Ő álláspontját, pont ezzel a tudásával él vissza, Isten végtelen alázatos szeretetét használja ki ellenemre fondorlatával, alattomosságával, amikor átlépi azt a határt, melyet tudja, hogy Isten nem lép át, mert Isten szeretete a szabadság szeretete, mely kezembe adja a döntés szabadságát. A Gonosz azonban ezt a szabadságot veszi el tőlem, ha adom! Az Isten akarata megengedő, a Sátán akarata követelő; az én akaratom a gyengeségem, vagy önátadásom annak a szeretetnek, mely megengedi, hogy döntsek? Ez a döntés bizony, egy életen át tartó küzdelem, keresztutam, és a végső szenvedésem a halálom, mely megdicsőülésemhez vezet. Ha keresztemet félúton ledobom vállamról, de Jézus még érdemesnek lát arra, hogy segítsen, akkor azt a nehezebb keresztet is segít vinni, melyet ellenkezésemmel, csökönyösségemmel, önzésemmel, gőgömmel, tudatlanságommal vettem magamra, mikor azt, mi rám volt szabva levetettem - csak az a kérdés, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy azzal a nehezebbel én megbirkózzak? Ez nem derül ki, csak a végén, az ítéletkor! Az utamat nekem kell befutnom, ha elég bölcs vagyok, akkor engedek a szeretetnek, mert a szeretet az, mely a legkisebb erőráfordítással vezet az élet útján - miközben az üdvösségre engem, általam másokat is, vagy szeretetlenségem miatt attól másokat is eltávolít, ami felelősségem, ezért bűnömet elmélyíti. :/
