„Nincs más rajtam kívül!”
Iz 45,6b-8.18.21b-25 - hogy megtudják napkelettől napnyugatig: senki sincs rajtam kívül, én vagyok az Úr, és nincs más! Én alkotok világosságot, és teremtek sötétséget, én szerzek jólétet, és teremtek bajt; én, az Úr, cselekszem mindezeket. Harmatozzatok, egek, felülről, és a felhők hullassanak igazságot! Nyíljék meg a föld, teremjen szabadulást, és igazság sarjadjon vele! Én, az Úr, teremtettem azt.” Mert így szól az Úr, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta és megalkotta, ő, aki megalapozta, és nem pusztaságnak teremtette, hanem azért formálta, hogy lakjanak rajta: „Én vagyok az Úr, és nincs más. Hirdessétek és adjátok elő, tanácskozzatok is egymással! Ki adta tudtul ezt kezdettől fogva? Ki hirdette régóta? Nemde én, az Úr? Nincs más Isten rajtam kívül, igaz és szabadító Isten nincs kívülem. Forduljatok hozzám, és megszabadultok, a földnek határai mind, mert én vagyok az Isten, és nincs más! Önmagamra esküdtem, igazság jött ki számból, szó, amely nem tér vissza: előttem hajlik meg minden térd, énrám esküszik minden nyelv.” Azt mondják: „Csak az Úrban van igazság és erő!” Hozzá jönnek és megszégyenülnek mind, akik pereltek vele. Az Úrban lesz igazzá és dicsekszik Izrael minden ivadéka.
Lk 7,18b-23 - Mindezeket hírül vitték Jánosnak a tanítványai. János erre odahívott tanítványai közül kettőt, és elküldte őket Jézushoz, hogy kérdezzék meg: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Amikor ezek a férfiak odaérkeztek hozzá, így szóltak: „Keresztelő János küldött minket hozzád, hogy kérdezzünk meg: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Éppen abban az órában sok embert megszabadított betegségétől, szenvedésétől vagy a gonosz lelkektől, és sok vaknak visszaadta a szeme világát. Ezt felelte nekik: „Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek hirdetik az evangéliumot [Iz 26,19; 29,18; 35,5-6; 61,1]. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”
/:„Nincs más rajtam kívül!” És mégis keresünk, folyton valaki, vagy valami mást. Nyugtalan a szív. Hiába mondja Jézus, „ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek!” [Jn 14,1] Pedig már Isten „tolmácsa”, Izajás is megírja Isten üzenetében, hogy „forduljatok hozzám, és megszabadultok”. „Ó, te hitetlen nemzedék - válaszolta -, meddig maradjak még körödben? Meddig tűrjelek benneteket?” [Mk 9,19] Siránkozik Jézus, látva keményszívűségünket.
De Isten szavai, melyek igazak, és ezredévek óta belengik a földet, itt maradnak közöttünk, hogy átjárjanak, és munkálkodjanak bennünk, a Szentlélek ereje által. Hogy akinek füle van, hallja meg! És minden nappal újabb és újabb gondolatot ébresztenek az Emberben ezek a szavak, megengedve, hogy egyre beljebb és beljebb jussunk Isten titokzatos jelenlétébe. Ez az a megengedő szeretet, ami életet lehel a világba, az igazság lelke. Minden embernek, minden nemzedéknek, mióta világ a világ, Isten időt ad, személyenként 20-30 ezer napot, hogy az alatt annyit érthessünk meg az örök világosságból – melyre kiengesztelt bennünket – amennyit csak képesek vagyunk. Mert lehetünk, csak az időintervallumból nekünk kell kiszakítani annyit, amennyit csak bírunk, amennyit szükségesnek tartunk. „Boldog, aki nem botránkozik meg bennem”! Aki Isten ismeretében elmerülve, azt feltárva, a maga számára, és hogy hirdesse, vagy tanácskozzon arról, megerősödik az egyetlen méltóságban, mely „igaz és szabadító”, akin kívül nincs más erre, és ez alázatában megragadja, mint sem elijesztené tőle, az boldog lehet! Igen, ez az a tartalom, amit nem értünk, csak sejtjük, megsejtjük a tapasztalásaink által, melyet ideig – óráig ízlelgethetünk, időről időre, hogy ébren tartsa bennünk e szó végtelen gazdagságát – hogy boldogság (!), mely valószínű, és reményteli. Aki felé fordulva, akit elfogadva, azt mondja a próféta, hogy „megszabadultok”! Lepereg rólunk, mi addig rabságban tartott, mi addig boldogtalanná tett, lefékezett, földhöz bilincselt. Ami abban győzött meg talán, hogy e földön túl nincs élet. És rájöhetek arra, hogy mi végre az ilyen bölcsességem, mely gúzsba köt, és melyben elvérzek -, aminek van vége! Mikor az életem belefonódhatna a végtelenségbe; a határtalan gazdagságba, a szeretetbe, amibe ezen az életen túl, oly sok minden – minden(!), beleférhet! Gyermekként még szerettük a meséket, mert voltak még bennünk álomképek, amik, hogy felnőttünk, elvetéltek. Az áporodott lélek kivénhedt. És mire felnézünk, azt vesszük észre, hogy ennek az életnek vége. Értéktelenségében, mitől boldog már nem lehet a lélek! Veszélyes!
Ember, ébredj! Hallom, és a történések átmosdatnak új vérrel, az Advent ígéretével. Felujjonghatok, beleállhatok újra a reménybe, elkezdhetem, mire már azt mondtam, hogy vége. Kitisztul az ég, majd az ég és a föld is fehér lesz, tündököl hófehéren, és a Karácsony végül, mégis csak érdem, csillogón, megtisztult szépségében!
Áldalak Istenem, hogy nem hagysz magamra, hogy segítségemre sietsz, egy új nap reményével, a folyvást lehetőséget adó megújulás kegyelmével, szelídségével, szeretetével és hitével! Áldalak, magasztallak, dicsérlek! Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Ámen
..............................................................
Megint, egy új nap, egy újabb bizonyíték, bizonyosság, hogy Isten szeret, és bizalmat szavaz az Embernek. Egyedül Ő ismeri, hogy mivé lehetnék, ha merném magam egészen rábízni, megengedni, hogy életem az Övé legyen. De, még mindig bízik abban, hogy egyszer eljön az a nap, amikor megvilágosodok ebben a bizonyosságban. Hát nem adom fel én sem e reményemet! Hiszek, remélek, és megpróbálok – igyekszem szeretni. Hogy ez az élet, ezek a napok – minden egyes, és újabb-és újabb nap – meggyőzzön, bebizonyíthassa számomra, hogy Isten világba borulása, nem ellenemre, nem nélkülem való cselekvése, hanem rám áradó, belém áramló, amire szolgál a világ minden gyönyörűségének és csúfságának is láthatása, tapasztalása, de legelőbb Jézus Krisztussá léte, akiben nem csak az ige ölt testet, hanem megváltásunk, és kiengesztelődésünk is.
Áldott legyen az engem - a bűnösebbet a bűnösök között - is megváltani akaró Isten!:/
