Keveseknek lehet részük abban
Jer 23,5-8 - Íme, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak; királyként uralkodik majd, és okosan cselekszik, jogot és igazságot szolgáltat az országban. Napjaiban megszabadul Júda, és Izrael biztonságban lakik; ez lesz a neve, amelyen szólítják: Az Úr a mi igazságunk. Azért íme, jönnek napok, - mondja az Úr, - amikor nem mondják többé: „Él az Úr, aki felhozta Izrael fiait Egyiptom földjéről!”, hanem: „Él az Úr, aki felhozta és elvezette Izrael házának ivadékait észak földjéről és minden országból”, ahová elűztem őket; és a saját földjükön fognak lakni.”
Mt 1,18-24 - Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitudódott, hogy méhében fogant a Szentlélektől. József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el őt. Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: „Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni” [Iz 7,14]. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét.
/:Keveseknek lehet részük abban, hogy az Úr angyala ilyen mélyen, és egyértelműen megérintse, megszólítsa álmában. De mindegyikünknek lehetőséget ad Isten arra, hogy magamként elmélkedjem át József történetét. E néhány szó, ami itt található, az Isten és a családfő örökérvényű kapcsolataként is felfogható, mint kettőjük életközössége.
József, kinek felesége Mária, már a házasság szentségi kötelékében Istentől rendelt felelősséget kap a leendő családért is. Amit nem vonhat kétségbe se törvény, se világ, se asszony! Így tiszteletet követel mindenkitől, ki Istent féli. E felelősségében a férfi hatalom, méltóság, és szentség is egyben. A férfit e méltósága, egyedül Istennek rendeli alá, amit magának a férfinak is értenie kell, de, ha azzal visszaél, büntetése kiérdemelten kijár neki, ahogy annak is, ki e hatalmát kérdőre vonja, vagy csorbítja. A férfi ezen tudatosságával bírt talán József, mikor magára vette az angyal figyelmeztetését. Ami igazolja azt is, hogy József a házasság szentségében vállalta, és elfogadta Istentől e hatalomra való felkenését, szolgálatként, alázattal, hittel, és teljes bizalommal. Kijelenthetjük azt is Józsefről, hogy minden földi logikát, eddig volt tapasztalatát, alá tudta rendelni Isten akaratának, nem törődve a háta mögött összesúgó, nevetgélő csúfolódásoknak, melyeknek kitette magát. Egyetlen egy élő szót fogadott el, hogy Mária a Szentlélektől fogant, és fiút fog szülni, rá osztva a feladatot, hogy szolgálja Isten akaratát, mint Mária férje, de Isten választotta! Ebben a döntésében vált József eggyé Máriával Istenben, és Istennek áldozó életben! A két embernek, Máriának és Józsefnek életajándéka lett az a 30 év, mely Jézust Betlehemtől elvezette a megdicsőülésre, mert a két ember Istenben való egyesülése, egysége vált Jézus élettapasztalatává, emberi alapot teremtve arra, hogy Istenfiúvá érjen Jézus, és így Krisztussá lehessen.
Arról nem tudunk, hogy Mária és József mennyire éltek imádságos, egy-közös lelki életet, de bizonyosságom van arról, hogy a nélkül ez az egységük Istenben nem lehetett volna olyan teljes, mint amit Jézus gyermeksége, neveltetése következtetni enged. Az persze nem zárható ki, hogy a gyermek Jézus élete, a Benne eredendően lakó Istenség nem hatot vissza szüleire, de azt felismerni, és befogadni is a két szülő személyiségének Isten parancsának alárendelése kellett feltétlenül. Legelőbb József és Mária személyiségének alázata, majd a két személyiség egymáshoz rendelése és egységre jutása Istenben, és szeretetben. Ugye, azt mondhatom, hogy ez példa lehet minden család, minden családi meleget magteremtő, és azért felelős személyek részére, de még azok számára is, akik a családokért munkálkodó feladatot vállalnak.
Istenem, Te megengeded, talán el is várod, hogy e részleten elelmélkedjek, elmélyedjek benne, hiszen minden, mit a Szentírásban elénk társz, arra szolgál, hogy megnyilatkozz nekünk, feltárd előttünk magad, mi üdvösségünket van hivatva. Hinni akarom, és hinni bírom szándékodat, ami által megszentelni akarsz, hogy szentekké lehessünk. Köszönöm Istenem, hogy noszogatsz, hogy hívsz, és csalogatsz, bátorítva, hogy az üdvösség reménye kedves legyen nekem, vágyam ne csillapodjon, hogy elérni, és általad az üdvösségben kiteljesedni akarjak! Legyen áldott Szent neved, és hatalmad rajtam egészen eluralkodó! Ámen:/
