Szeretetedből szeretetté lenni
Róm 13,8-10 - Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel, mert aki embertársát szereti, a többi törvényt is megtartja. Hiszen a parancs: ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, a másét ne kívánd, s ami egyéb parancs még van, mind ebben az egyben tetőződik: Szeresd embertársadat, mint saját magadat. A szeretet nem tesz rosszat az embertársnak. A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet.
/:Az egész Szentírás középpontjában ez az egy szó áll, hogy szeretet! E szónak milyen gazdag jelentését tanítja nekünk Isten; miközben, azzal szembesülők, hogy mi emberek, életem során, leértéktelenítjük e szót. Úgy mondja Szent Pál, hogy ne tartozzunk semmivel egymásnak, „csak kölcsönös szeretettel, mert aki embertársát szereti, a többi törvényt is megtartja”. Talán kételkedhetek e bölcsességben? Nem. Nem vonom kétségbe, igazat adok Pálnak. Még sem ez az, ami mozgat, ami éltet. Miért?
- Nem érdekem? De, hát tudom, hogy üdvözülésem útja az, hogy szeressek!
- Nincs belőle hasznom? De, hát, azt már megtapasztaltam, hogy ha szeretek, akkor engem is szeretni fognak!
- Nem értem a szeretet szó értelmét? Igaz is, míg nem kutattam Isten igazságát, míg nem akartam megismerni Jézus Krisztust, addig másképpen értelmeztem a szeretetet. A jelentését olyannak vettem, hogy az a szeretet, ami nekem örömet szerez, ami engem érzelmekkel tölt el, ami izgalomba hoz. A szeretet azt jelentette, amit gyermekkoromban megtapasztaltam, hogy engem szeretnek, és minden az enyém lehet, amire vágyok, ráadásul bármi áron.
Krisztus megtanított rá, hogy a szeretet az az érzés, amit akkor érezhetek, amikor odaadok másnak magamból, azért, hogy általam ő több legyen, és amikor én ezt megérzem, már én is többnek érzem magam. Eltölt a béke, a megelégedettség, megszűnik bennem a görcs. Boldoggá tesz az, hogy boldoggá tehettem őt! És ez nem a törvény teljesítése, mégis eleget teszek a törvénynek, mert nem lopom meg őt, vagy őket, vagy magunkat, mert nekem nem kell semmi abból, amit nem tőle, vagy nem tőlük kapok szeretetből. Pál arról beszél, hogy a világot ne önmagamból ítéljem meg, hanem Isten felöl ítéljem meg magamat, akit megismerve érthetem csak meg e szó értelmét!:/
Lk 14,25-33 - Egyszer nagy népsokaság ment vele, ő pedig hozzájuk fordult, és ezt mondta: „Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. És aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom. Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon van-e miből befejezni? Nehogy miután az alapot lerakta és nem tudta befejezni, mindenki, aki látja, csúfolni kezdje őt: „Ez az ember elkezdett építeni, de nem tudta befejezni.” Vagy melyik király az, aki amikor háborúba indul egy másik király ellen, nem ül le előbb, hogy megfontolja, vajon képes-e tízezerrel szembeszállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá és békét kér, amikor még messze van. Így tehát aki közületek nem mond le mindenről, amije van, nem lehet az én tanítványom.
/:Megütközöm Jézus itt idézett szaván, mintha féltékeny lenne családomra. De helyesen értve tudom, hogy azt mondja, hogy, aki bárkit, még azt is, akit itt a földön a legjobban szeret, de jobban szereti mit Őt, a Fiú Istent, aki az Atya Istennel egy, akkor az nem szeret helyesen. Minden szeretet érzés és tudás, mi bennem él, akkor él a szeretetből, ha Krisztusból merítkezik! Az a gondolat, mit már Pálnál felvetettem, innen ered. Minden törvény a szeretetből eredeztethető. Ha Krisztusban szeretni vagyok képes, már nincs szükségem a törvényre, mert a törvény azért van, hogy az, aki nem szeret helyesen, azt is szabályok közé szorítsa, a szeretet igazságára a jog által terelje. Ha Krisztust szeretem, és Krisztusban szeretek mindent, akkor nincs olyan dolog, amiről, akiről ne tudnék lemondani Krisztusért. Ezért fogalmaztam fent úgy, egybe foglaltan, hogy lopás, mert, ha szeretet nélkül magamnak, önmagamért akarok kisajátítani, akkor az csupán önző kéjes vágyam teljesítése, de nem szeretet. Ha vitatkozom, dulakodom, és ezért még ölök is, akkor az csupán a magam igazának kierőszakolása, de nem szeretet.
„Aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom”! Mi az én keresztem, melyet el kell fogadnom, magamra vállalni? Ami küzdelmem önmagam ellen, a bűnöm, amit elkövettem, az az akadály, melyet le kell győznöm azért, hogy Krisztus után eredhessek, az életszentségemre juthassak. Küzdeni, szenvedni, megalázkodni, elengedni a világ dolgait, Krisztusért, aki ott áll a kereszten felém tárt karokkal, és üdvösségre hív.
Képes vagyok mindenről, még magamról is lemondani Uram, érted? Te ítélj meg, ugye, nem? Ne hagyj nyugtot nekem, míg át nem formálsz a magad képére, mert már a vágyat felébresztetted bennem, hogy szeressek, a tudást is megadtad már hozzá, mégis erőtlen, gyenge, és gyarló vagyok. Te növeld képességemet a szeretetre! Nem mondom meg hogyan, mert nem is tudom; de nem is akarom, mert azzal is már magamnak akarnálak még téged is. Nem! Magamat akarom Neked adni, feltételek nélkül, egészen! Te formálj olyanná, amilyennek megálmodtál, amilyennek Te akarsz látni engem. Ámen:/
