Ebben a történetben van megírva történetem!

Ter 49,2.8-10 - Gyűljetek össze, s halljátok, Jákob fiai, halljátok atyátokat, Izraelt! Júda: téged dicsőítenek majd testvéreid; ellenségeid nyakán lesz a kezed, és atyád fiai meghajolnak előtted. Júda fiatal oroszlán, zsákmányért indulsz, fiam, s megpihenve lefekszel, mint az oroszlán, mint a nőstény oroszlán - ki merné felkelteni? El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, míg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek.

Mt 1,1-17 - Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia. Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák nemzette Jákobot; Jákob pedig nemzette Júdát és ennek testvéreit; Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól; Fáresz nemzette Ezront; Ezron nemzette Arámot; Arám nemzette Aminádábot; Aminádáb nemzette Nahsont; Nahson nemzette Szálmont; Szálmon nemzette Boózt Ráhábtól; Boóz nemzette Obedet Rúttól; Obed nemzette Jesszét; Jessze pedig nemzette Dávid királyt.

Dávid nemzette Salamont Uriás feleségétől; Salamon nemzette Roboámot; Roboám nemzette Ábiát; Ábia nemzette Ászát. Ásza nemzette Jozafátot; Jozafát nemzette Jórámot; Jórám nemzette Oziját; Ozija nemzette Jótámot; Jótám nemzette Ácházt; Ácház nemzette Hiszkiját; Hiszkija nemzette Manasszét; Manassze nemzette Ámont; Ámon nemzette Joziját; Jozija pedig nemzette Joakimot és ennek testvéreit a Babilonba való áttelepítéskor.

A Babilonba való áttelepítés után Joakin nemzette Salátielt; Salátiel nemzette Zerubbábelt; Zerubbábel nemzette Ábiudot; Ábiud nemzette Eljakimot; Eljakim nemzette Ázort; Ázor nemzette Szádokot; Szádok nemzette Ákimot; Ákim nemzette Eliúdot; Eliúd nemzette Eleazárt; Eleazár nemzette Mattánt; Mattán nemzette Jákobot. Jákob pedig nemzette Józsefet. Ő volt a férje Máriának, akitől született Jézus, akit Krisztusnak neveznek.

Az összes nemzedék tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék; Dávidtól a Babilonba való áttelepítésig tizennégy nemzedék; és a Babilonba való áttelepítéstől Krisztusig tizennégy nemzedék.

/:Ebben a történetben van megírva történetem! Mert melyikünk lenne képes felvázolni családfáját, negyvenkét íziglen visszamenőlegesen. Ám, ha tudom, hogy Isten, teremtő akaratában Krisztustól, sőt a teremtés kezdete előttől számon vagyok tartva, akkor mondhatom, hogy Krisztus vérvonalában vagyok benne, és szeretve! Mi ebben az esetben a teremtő gondolatán át a gondoskodását, törődését jelenti számomra. Ha ezzel számolok, akkor valóságosan is Atyám vagy Isten, a Mindenség ura, Teremtője, Gondviselője, ki legelőször is Szent Fiadat hívtad életre, hogy magadba foglaló szeretetedről értesíts időben, ha életre kelteni akarsz bárkit a tieid közül!

Isten számára a történelem, és az időbeliség alárendelt a szeretetnek, aki örök és változatlan, ugyanakkor mindent magába foglal tértől és időtől függetlenül.

Isten szeretete foglalata minden teremtményének, így nélküle értelmetlen, és felfoghatatlan a létezés maga. De Istennek e teremtő szeretete az, ami egyesít is bennünket, összeköt, és egységre szólít, mi minden emberi érzés, szívfájdalom, közlés, tudás, vagy emberi szándék, cselekvés, gondolat híján is van. Mindegy, hogy köszöntelek vagy sem, ha találkozom veled, mert közösségünk örök, és láthatatlanul állandó együttlét, ami csak a szeretetben lehet. De éppen ezért, minden idegenkedés, ami ember és ember, ember és bármi más teremtett létező között van, a szeretet hiányából az! Mert lett az ősbűn által az Ember tagadása, Isten bizalmának visszautasítása. Így lett a bűn ítélete: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé.! [Ter 3,15]. Ez nem csak, hogy tudásunkká kell, hogy váljon, hanem tudatunk részévé is; hogy tudva és akarva küzdelemre legyünk képesek a bűn ellen, ami védekezés a gonosz támadásai ellen, az életben maradás ösztöne, mely az örök életre szóló meghívásunk. De Isten gondolatában a védekezés cselekvés, vagyis szeretet. Amire, ha kevésnek érezzük magunkat, azt tanítja Pio atya: „Mondjátok Jézusnak: ’Nagyobb szeretetet kívánsz tőlünk? Nincs több. Kérlek, adj még, hogy fölajánlhassam Neked!’ – Ne kételkedjetek, …!” Annak a tudásnak birtokában kell ezt tennünk, hogy nincs, nem létezik, és nem lehet szeretet Isten szeretetén kívül! Ha mégis annak hívjuk, az akkor sem szeretet.

Bizony, meg kellene értenünk, hogy a krisztusi vérvonal mellett, minden e világi kapcsolatrendszer vérvonala – bár tiszteletben tartva, és meg nem tagadva azt – eltörpül, szelíden háttérbe kell, hogy kerüljön. Gyűlölni apját, anyját, ezt jelenti, hogy alárendelni Istentől lett eredetünknek!

Mi magunk vagyunk a kinyilatkoztatás része, számunkra már lényegtelen, hogy kik az őseink, hiszen nem bennük nyilatkoztatja ki magát az Isten, hanem Krisztusban! Nekünk, ahhoz, hogy szentek legyünk, nincs szükségünk őseinkre, hiszen személyes meghívásunk, elrendelésünk, megváltottságunk az, ami révén lehet üdvösségünk!

Ennek a tudásnak birtoklása már eleve kell, hogy örömet fakasszon bennünk, de felelős örömöt, mi akkor válhat boldogítóvá, ha képes leszek a kegyelemmel bírni.

Ezért esdeklem, könyörgök Hozzád Istenem, hogy angyalaid védjenek, őrizzenek a kísértés idején, erőm és bátorságom legyen a Te szereteted, hogy végül a Te irgalmad juttasson el a Veled való közösségre, és szent színed látására! Ámen:/