Imádság lelke, hogy szeretve lettem!
Bölcs 18,14-16 - Mert mialatt mély csend borult mindenre, s az éjjel sietős útja közepén tartott, mindenható igéd az égből, királyi trónodról, ott termett a pusztulásra szánt föld közepén mint egy zord harcos. Vissza nem vonható parancsodat hordozta éles pallos gyanánt, ott állt és betöltött mindent halállal, az eget érte, miközben a földön állt.
19,6-9 - Az egész teremtés ugyanis teljesen ujjáalakult természetében, hogy parancsaid szolgálatára álljon, és gyermekeidet sértetlenül megóvja. Mert felhő árnyéka borította táborukat, s ott, ahol azelőtt víz állt, szárazföld bukkant elő: jól járható út a Vörös-tengerben, zöldellő mező a nagy mélység közepén. Átvonult rajta az egész nép kezed oltalma alatt, és bámulatos csodáidat szemlélte; legelésztek, mint a lovak, szökdeltek, mint a bárányok, és dicsértek téged, Uram, aki megmentetted őket.
/:Isten, csodáival nem volt fukar, csak, hogy az ember számára jelenlétét hirdesse, és ezzel tartsa vissza bűneitől. Míg nem, leghatalmasabb, és legfélelmetesebb csodájára nem szánta el magát: emberré lett! Ebben a csodában bizonyította be Isten, hogy szerető Isten Ő. Aki az emberért való aggódásában szerető, féltő, és irgalmas Isten. Isten számára a föld, a világmindenség, és a saját hasonlatosságára bele teremtett ember önmaga jelenvalósága, létezésének bizonyítéka, amit azzal is érzékeltetni akar, hogy önmaga is megtestesül benne. Észre kell vennie a világnak Istenét! Aki voltaképpen az az Isten, akié a világmindenség, aki nélkül semmi sincs, még az irgalom, a megbocsátás sem! Még a bűnös lélek, a gonosz is Istennek „köszönheti létét”, mert Isten nélkül semmi sem létezik! Míg a gonosz az, aki magát ítélet alá vonja, az igaz az, aki Isten irgalmában reménykedhet! Ezt hirdeti meg az éjszaka csendjében, a bűneiben vesztésre álló világra ereszkedő ige, a várakozó emberiség számára.:/
Lk 18,1-8 - Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni. Így szólt: „Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!” Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: „Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.”„ Azután így szólt az Úr: „Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró? Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”
/:Hitetem hitemet, vagy hiszek? Egyedül az Úr az, ki „átlátja az ember gondolatait, tudja, hogy csak fuvallat az.” (Zsolt 94,11) De életem az, mi nyilvánvalóvá teszi hitemet. „Titkos útjainkat ki tekinti át? Átlátja az, aki ismeri az ember bensejét, a kifürkészhetetlen szívet.” (Zsolt 64,7) Arra való az ima, hogy mit vágyok elérni, meggyökeresedjen bennem az ima által. Nem elég úgy tenni, úgy is kell gondolni; de nem elég úgy gondolni, úgy is kell tenni! A tett és a gondolat, a szavak és a tettek egymásra mutatása az, mely ítéletemmé lesz. Isten igazsága az, mely átvilágít, időben érdemes szembe nézni önmagammal, mint, hogy hitessem magammal képességemet.
„Az ima olyan ajándék, ami a Szentlélektől jön. Ez nem egy gépies eszköz, sem egy varázsige. Megköveteli aktivitásunkat, mivel ez a szeretet és az önátadás egy eszköze. Az ima úgy fejti ki a hatását, ha állhatatosan imádkozunk és Istenre bízzuk a tetteket. Gyakran nem tapasztaljuk meg az ima közvetlen hatását. Az ima legszebb gyümölcse, ha abban Istent keressük. Egészen Istenre tudom bízni magam?
Ha az imának magunkat átadjuk, és Istentől jobban függünk, felmerül a kérdés, milyen a kapcsolatom Istennel. Olyan valakire tudom rábízni magam, akiben megbízom, és abban bízom meg, aki bizonyította, hogy szeretetével és tudásával mellettem áll. Hiszem biztosan, hogy Isten a legfőbb jó, a legnagyobb szeretet és a mindenható? Hiszem, hogy gondoskodik rólam? Biztos, hogy Isten a bírónk, de sokkal több is annál. Mindenekelőtt szerető atya, a megmentőnk, aki odaadóan és feltétel nélküli szeretettel szeret. Szerető Atyaként azt kívánja, hogy teljesen bízzunk benne és hagyatkozzunk rá teljesen. Szeretné, hogy erős hitünk legyen. Uram, hiszek benned, hozzád tartozom, a szeretetedet adtad bizonyítékul. Bízom benned, hogy sohasem hagysz egyedül és tudod mi a legjobb számomra. Szeretlek Uram és köszönöm minden adományodat. Szeretnélek örökké szeretni és akaratod szerint cselekedni. Uram, taníts meg imádkozni!” (P. Edward Hopkins LC):/
