Ne távolodjunk el a Szentírástól
Iz 26,1-6 - Azon a napon majd ezt az éneket éneklik Júda földjén: „Erős városunk van nekünk, oltalmul szolgál kőfal és bástya. Nyissátok ki a kapukat, hadd vonuljon be az igaz nemzet, mely megtartja a hűséget! Szándéka szilárd: megőrzöd a békét, a békét, mert benned bízik. Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örök Kőszikla! Mert ledönti a hegyen lakókat, a kérkedő várost megalázza, földig alázza, porba sújtja. Láb tapossa, szegények lába, szűkölködők léptei.
Mt 7,21.24-27 - Nem mindenki, aki azt mondja nekem: „Uram, Uram!”, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van. Mert mindenki, aki hallgatja ezeket a szavaimat és követi azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, jöttek a folyamok, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. De az nem dőlt össze, mert az alapjait sziklára rakták. Mindaz pedig, aki hallgatja ezeket a szavaimat, de nem cselekszi meg azokat, hasonlít majd a balga emberhez, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, jöttek a folyamok, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. Az összedőlt, és nagy lett a romlása.
/:Ne távolodjunk el a Szentírástól, a fenti sorok elmélkedése során. Mert, hogy mi az Atya akarata, aminek teljesítése a mennyekbe vezet bennünket, az is ott található meg.
„Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon.” [Jn 6,40] Isten, „eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által - akarata és tetszése szerint - fogadott gyermekeivé legyünk” [Ef 1,5] „Az az Isten akarata, hogy szentek legyetek” [1Tessz 4,3].
Hogy magam is szent legyek! Amitől nem kell megijedni, és nem kell valami különlegesre gondolni, ami egyszerű földi halandótól oly idegen lenne. Teljesíthető, Isten nem vár el olyat tőlem sem, ami nekem ne volna teljesíthető. Bele állít ebbe a napba, melyet magamra kell vállalni, a nélkül, hogy tudnám mi fog történni e napon, vagy a nélkül, hogy e nap teljesítésére, a magam képességében kételkednék; egyszerűen el kell fogadnom, hogy Istené ez a nap, Ő az aki megáldja, megszenteli, de amihez engem is fel kíván használni. Amit megszentel, megáld, ami a szeretete, és a megtisztító ereje, úgy teszi, kéri hozzá az én szeretetemet, és az én erőmet is. Legyek kiegészítője, megtestesítője, végrehajtója. Vagyis társa a szentségi cselekvésben. És ez sem oly nagy dolog, csupán arról van szó, hogy engedjem megtörténni cselekvő akaratát, én magam mit teszek, az Ő nevében tegyem, semmit ne gondoljak, mondjak, és tegyek nélküle, és a közben semmivel ne csúfoljam, ne haragítsam, ne ellenkezzek, ne háborgassam, és ne éljek vissza Vele! Persze, mind erre csak úgy lehetek képes, ha akarom Őt ismerni, Vele egységében eggyé lenni, meg- és felismerésére törekedjek, miközben cselekvőképességemet nem bénítom meg.
Tisztában kell lennem az Ő mindenfölöttiségével, mit e földi képességem bírhat. Tehát alázatom, és szelídségem nélkül nem sikerülhet mind ez. És tudnom kell, hogy mégis sérülékeny leszek így, mert a világ sötétségben van, ahova eljött a világosság, de a sötétség nem fogadja be. Mégis „világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben” [Jn 12,46], amiben hinnem kell, ami nekem szól, megvilágosodásom a szeretet befogadása, és megengedése, hogy rajtam átsugározzon másokra is!
Igen Uram, békességedet akarom, a Te békédet, bízom Benned, és megengedővé lenni akarok, próbálok, hogy a Te életed legyen életemmé, és életem legyen azokért, kik a világosságot kutatják. Áldásodat és megszentelő kegyelmedet veszem magamra a mai nappal is, hogy szolgálatom a tiéd lehessen, és a szolgálatban téged megszentelni bírjalak! Ámen:/
