Állhatatosság és hűség
1Mak 1,10-15.41-43.54-57.62-64 - Közülük egy gonosz sarj támadt: Antióchosz Epifánész, Antióchosz király fia, aki mint túsz Rómában élt, és a görögök uralmának százharminchetedik esztendejében királlyá lett. Abban az időben istentelen nemzedék támadt Izraelben, s ő sokakat rábeszélt, ezekkel a szavakkal: Rajta, szövetkezzünk a körülöttünk lakó népekkel, mert azóta szakadt ránk a sok baj, amióta elkülönültünk tőlük. Ez a beszéd helyesnek látszott a szemükben, és néhányan a nép közül elhatározták, hogy a király elé járulnak. Az meg is engedte nekik, hogy a pogányok szokásai szerint éljenek. Így a pogányok módjára testgyakorló iskolát építettek Jeruzsálemben, újra növesztették előbőrüket, elszakadtak a szent szövetségtől és a pogányokhoz csatlakoztak. Eladták önmagukat, hogy gonoszat cselekedjenek. Akkor Antióchosz király egész országa számára írásban elrendelte, hogy eggyé legyen minden nép, és hagyja el mindenki a maga törvényét. Alkalmazkodott is valamennyi nemzet Antióchosz király rendeletéhez. Még Izraelből is sokan hajlottak az ő szolgálatára, áldoztak a bálványoknak és megszentségtelenítették a szombatot. A száznegyvenötödik esztendőben, kiszlev hó tizenötödik napján Antióchosz király vészthozó undokságot épített Isten oltárán, és köröskörül Júdea minden városában is emeltek oltárokat. A házak bejáratánál meg a tereken tömjént égettek és mutattak be áldozatul. Isten törvénykönyveit összetépték és tűzben elégették. Akinél pedig találtak az Úr szövetségének könyveiből és aki megtartotta az Úr törvényét, azt a király rendelete értelmében megölték. Mindazonáltal Izrael népéből sokan eltökélték magukban, hogy tisztátalant nem esznek, és inkább meghalnak, mintsem megfertőződjenek tisztátalan eledelekkel, mert nem akarták megszegni Isten szent törvényét. Ezért legyilkolták őket. Isten haragja ugyanis súlyosan nehezedett a népre.
Lk 18,35-43 - Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út szélén és kéregetett. Amikor hallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi az. Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra. Erre felkiáltott: „Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam!” Akik elöl mentek, ráparancsoltak, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozott: „Dávid fia! Könyörülj rajtam!” Erre Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék őt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle: „Mit akarsz, mit cselekedjem veled?” Az így szólt: „Uram! Hogy lássak!” Jézus azt mondta neki: „Láss! A hited megmentett téged.” Azonnal látott is, és követte őt, Istent magasztalva. Erre az egész tömeg, amely ezt látta, dicsőítette Istent.
/:Környezetem, a média hangossága, a hatalom gőgje, a körülmények, a tömeg gúnyos kacagása, a közönyösség, és közömbösség hányszor kiáltja belém, hogy hallgass el! S mert éppen akkor nem kapom meg Istentől, amit éppen kérek, vagy kérésem nem ér fel Hozzá, megingok, volt, hogy már el is tántorított hitemtől. Pedig tudnom kellene, és biztosnak kellene lennem mindenkor, hogy Isten végtelen szeretete felém, soha nem bizonytalan, mindig bízik bennem, és mindenkor tudja azt, hogy mi az ami javamra van, mi az amire éppen akkor szükségem van. Isten belém ültette, belém égette az Ő bizalmát, kitartásra inspirál, állhatatosságra, hűségre a hitben! „Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak.” (Lk 11,10) Ki kételkedik mindent elveszíthet, ki hisz, mindent megnyerhet!
Reggel felkeltem, és mint máskor Neked ajánlottam napomat Istenem. Olyan egyhangúnak, megszokottnak, sablonosnak éreztem magam, pedig többet akartam mondani ma, mint tegnap. De Te csak azt várod tőlem, hogy ugyan azzal a hittel, de állhatatosan szeresselek, hogy mikor megadod kérésemet, akkor ebben a mindig ugyanolyan hitemben erősíthessél meg. Hogy, mikor látásom megnyitod – a hiányod érzéséből - a Te szeretetedre, a Te ajándékodra rácsodálkozni bírjak. Szeretni akarlak, vágyva a csodálatra, melyre hívsz, melyet tartogatsz nekem. Nem akarom napi örömökre váltani azt az örömöt, melyet Te tartogatsz a számomra, mert tudom, hogy nem hiába várok Rád. „Uram Jézus, tudom, hogy mérhetetlenül megáldottál engem. Ha hordoznom kell is keresztem, azt szeretetből engeded meg. Uram, add meg a kegyelmet, hogy ma egész nap elteljek a hála szellemével!” (P. Dominic Pham LC) Ámen:/
