„Szól, aki Isten beszédeit hallja”
Szám 24,2-7.15-17a - és felemelte szemét, mire meglátta Izraelt, amint sátraiban törzsei szerint táborozott. Ekkor leszállt rá Isten lelke, ő pedig elkezdte példázatát, s azt mondta: „Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember, szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a Mindenható látomását látja, aki leborul és akkor megnyílik a szeme: Mily szépek sátraid, Jákob, hajlékaid, ó Izrael! Mint az erdős völgyek, mint a folyóvíz menti jól öntözött kertek, mint a sátrak, melyeket az Úr állított fel, mint a vizek mentén a cédrusok. Ömlik a víz vedreiből, s vetése bőséges vizek közé kerül. Elveti az Úr Ágág miatt királyát, s elveszi a királyságát. Erre elkezdte példázatát és ismét szólt: „Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember, szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a Fölséges tudományát tudja, s a Mindenható látomásait látja leborulva, s megnyílt szemmel: Látom őt, de nincs még itt, nézem őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből s megveri Moáb fejedelmeit, mind elpusztítja Szetnek gyermekeit.
Mt 21,23-27 - Amikor bement a templomba és tanított, odajöttek hozzá a főpapok és a nép vénei. Megkérdezték tőle: „Milyen hatalommal teszed mindezt? És ki adta neked ezt a hatalmat?” Jézus így válaszolt nekik: „Kérdeznék tőletek én is egy dolgot. Ha megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt. János keresztsége honnan volt? A mennyből vagy az emberektől?” Azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt mondjuk: „a mennyből”, azt mondja majd nekünk: „Akkor miért nem hittetek neki?” Ha pedig azt mondjuk: „az emberektől”„, félünk a néptől, mert mindnyájan prófétának tartják Jánost.” Azt felelték tehát Jézusnak: „Nem tudjuk.” Erre ő azt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.”
/:„Szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a Mindenható látomását látja, aki leborul és akkor megnyílik a szeme”! Mert saját szavaiban nem hisz, saját értelmére nem hagyatkozik, saját bölcsessége kevés neki! De hitében rendíthetetlen, és gyengének érzi magát arra, hogy elhallgassa azt, ki hatalmában a legfenségesebb kegyelemben teljes! Pedig, csak szívébe engedi a tüzet, mely átéget kegyelmével minden álnokságot, kishitűséget, emberi gyengeséget. Ő az, aki nem a szemével lát, hanem a szívével, mit a földi halandó nem érthet, és mihez fel nem érhet.
Ezért válaszol Jézus ilyen óvatosan a rafinált, és Őt már féltékenységgel, gőggel bíráló, sőt ellenségességgel firtató főpapoknak: ha megválaszoltok kérdésemre, én is válaszolok nektek. De kérdése kellemetlen a hatalmukat féltő elöljáróknak, és ráadásul annyira, hogy hatalmuk fontosabb a szolgálatnál, fontosabb az igazságnál. Az embert együgyűsége, gőgje, hatalomvágya, a világba belesüppedése rabságában tartja. Ami arra juttatja, hogy az igazság rejtve marad szeme elől, sőt másokkal láttatni sem engedi! Így válik bűnné az élet, és az élőnek büntetésévé, mely végül keresztje súlyaként telepedik vállára, mely ítéletévé válik, agyon nyomja.
Melyik vagyok? Ez is, az is. Melyik akarok lenni? Egy élet való e kérdés megválaszolására. Amit magamnak kell minden nap, és minden cselekedetemmel megválaszolni, és nem elfogadva azt, hogy mások ítéljék meg tetteimet. Nekem magamnak kell, Isten szent színe előtt tanúságot tennem, és döntéseimmel állást foglalni. A magam életútjával, magamnak kell elszámolnom Istennek, nem hagyva, hogy mások ítélete ítéljen meg! De elszámolásomkor hogy számíthatok rá, hogy kegyelmet kapok, ha meg sem próbálom azt, hogy Isten igazságához igazítsam elszámolásomat?
„Látom őt, de nincs még itt, nézem őt, de nincs még közel.” De vágyom, de hiszem, de várom! Mert láthatom, mert nézhetem, és hallhatom, és érezhetem, ha szívem nem nyugszik abba, hogy kevés e világ, hogy hatalmával beteljek!
Istenem, egy dologban biztos lehetek, hogy a Te igazságod örök, nem másítod meg sem az én kedvemért, sem az én vesztemre. Mert Te, a szereteted törvényében élsz, ítélsz. Add meg nekem, hogy törvényed szerint keressem életem során kérdéseimre a válaszokat, a megfeleltetésemet; kétséget nem hagyva, okoskodást, alkudozást nem ismerve. Ámen:/
