A csend misztériuma és döbbenete
Iz 7,10-14 - Szólt továbbá az Úr Ácházhoz, e szavakkal: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fentről, a magasból!” De Ácház azt mondta: „Nem kérek, és nem kísértem az Urat.” Erre a próféta így szólt: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy embereknek vagytok terhére, és azért terhére vagytok az én Istenemnek is? Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni.
Lk 1,26-38 - Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.” Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni [Iz 7,14]. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége” [2 Sám 7,13; Iz 9,6]. Mária erre megkérdezte az angyaltól: „Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?” Az angyal ezt felelte neki: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen” [Ter 18,14; Jób 42,2]. Mária erre így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” És eltávozott tőle az angyal.
/:A csend misztériuma és döbbenete jár át megtestesülésed titka kapcsán! Bizony, Te vagy az az Isten, aki a világ teremtése óta, de a világ teremtésében is a természetet uralod, és annak törvényszerűségeit, melyek tulajdonképpen az általad elképzelt rend hírnökei, de melyeket éppen azért, mert azokat Te rendelted, Te is bírálhatod felül - ha szeretetedben annak idejét, szükségét látod. Te, az Isten, ki angyalaid által szólítod meg az embert. Pontosabban egyetlen szüzet, egy tiszta virágszálat, ki Neked kedves lehet, és alkalmas rá, hogy az ártatlan, és ártatlanságát mindörökre megtartó „Magasságbeli Fia”, „Isten Fiú” anyja legyen. Próbálom elgondolni ennek a szűznek, Máriának lelkületét, aki oly ártatlan és szeplőtelen, hogy fel sem merül benne, hogy képzelődik, hogy álmot lát, vagy a maga gyengeségének tekintse, hogy ilyet képzel magának. És micsoda érzés lehetett, mikor a kegyelem felsajdul benne, mikor a biológiai változás döbbenete elerőtleníti. Nem fut kuruzslóhoz, vagy orvoshoz, hogy ugyan már segítsen rajta, vele ez nem történhet, ilyen szégyen nem érheti. Ám tépelődve, de megfontolt tudatossággal bírja kimondani: hát „legyen”! Hinni a kegyelemben, a csodában, Isten angyalában, a természet szabta képtelenségben, csak mert Isten van, és szól, és megérinthet, és cselekedhet olyat, amit a világ nem érthet. Én, e természet szabta lény, lehetek Istennek olyan kegyeltje, hogy a természet törvényeiből kiemelkedhetek, eltérhetek minden törvénytől, csak mert szeret engem az Isten, és bennem a mindenséget. Én, lehetek Istennek ekkora szolgálatára? Hogy nem csak a magam és nyűgös életemet élem, akit körül vesz, sőt, akiben benne van a bűn, lehetek kegyelemmel teljes, Isten malasztot hordozó, Istennek kiválasztott szolgája? És lehet bennem akkora alázat, hogy kimondjam: „legyen nekem a te igéd szerint”? Igen, hiszem, hogy bennem is megszülethet az Isten Fiú, lehetek én is e Fiúság hordozója, gondozója, viselője, nevelője – neveltje, alázatos szolgája; még férfi létemre is megélhetem a csodát, hogy Isten lefoglal a maga számára, egészen, még öregen is, még akkor is, ha eddig olyan bűnös voltam. Mert megváltó születik, aki minden hatalommal teljes! Mária, aki hús-vér teremtmény, mindenben azonos hozzám, anyámhoz, mégis több, azzal a többlettel, amiben méltóbb lehetett Isten számára, és amennyiben nagyobb kegyelemmel teljes, hogy Szentet szüljön a világnak. Így lett Ő minden édesanyának anyja, és nekem is égi édesanyámmá, aki félem az Istent, és törekszem Jézus testvériségének alázatára. Áldott legyen Isten, aki angyalai által megszentel minden anyaságot, és minden anyában minden gyermeket, hogy így Isten gyermekeivé lehessünk megváltói szeretetében, akiket Jézus Krisztusban kiengesztel önmagával! Amire magam, bűnös lélek kimondhatom, hogy igen, akarom! És, hogy ebben az igenlésemben - bűnbánatomban válik valóra – nem ellenemre – szeretetedben, a Te dicsőségedre akaratod. Mert Te olyan Isten vagy, aki kegyelmedet, vagy néven nevezve, irgalmadat, egyikünktől sem vonod meg, ha elfogadjuk, ha azt tudom mondani, hogy „legyen meg a Te akaratod”! Ha szűzen, fiatalon, teljes tisztaságomban már nem is, de hiszem, remélem, és életem lényegeként vallom, hogy lehetek még, hitemben megerősödve, tudatos alázattal az, aki kegyelmedben teljes lehetek, megimádkozva, csendedben végleg elcsendesedve alázatra jutva. Istenem, köszönöm a szentséged gyönyörködtető titkát, melyet felajánlasz nekem, amely lehetőséggel élni akarok, hogy dicsőségedben részed lehessek! Ámen:/
