„Pap vagy Te mindörökké”
1Sám 4,1-11 - Történt aztán azokban a napokban, hogy a filiszteusok harcra gyűltek egybe. Erre Izrael hadbavonult a filiszteusok ellen és a Segítség-kövénél ütött tábort, amíg a filiszteusok Áfekben gyűltek össze és álltak csatarendbe Izrael ellen. Amikor aztán megkezdődött a harc, Izrael meghátrált a filiszteusok előtt, s azok megöltek e harcban, szanaszét a mezőn, mintegy négyezer embert. Amikor aztán a nép visszatért a táborba, azt mondták Izrael vénei: „Miért vert meg minket ma az Úr a filiszteusok előtt? Hozzuk el magunkhoz Silóból az Úr szövetségének ládáját, jöjjön közénk, hogy megszabadítson ellenségeink kezéből.” Elküldött tehát a nép Silóba és elhozták onnan a kerubok felett trónoló Seregek Urának szövetségládáját; Héli két fia, Ofni és Fineesz volt az Úr szövetségének ládájával. Amikor aztán megérkezett az Úr szövetségének ládája a táborba, akkora örömrivalgásba tört ki egész Izrael, hogy a föld rengett belé. Amint a filiszteusok meghallották a rivalgás hangját, azt mondták: „Micsoda nagy rivalgás hangja ez a héberek táborában?” Amikor megtudták, hogy az Úr ládája jött a táborba, félelem szállta meg a filiszteusokat és azt mondták: „Isten jött a táborba!” Majd felsóhajtottak és azt mondták: „Jaj nekünk, mert nem volt ekkora ujjongás sem tegnap, sem tegnapelőtt. Jaj nekünk! Ki szabadít meg minket ezeknek a felséges isteneknek a kezéből? Ezek azok az istenek, akik annyi csapással sújtották Egyiptomot a pusztában! Legyetek erősek, legyetek férfiak, filiszteusok, hogy ne kelljen szolgálnotok a hébereknek, mint ahogy azok szolgáltak nektek, legyetek erősek, harcoljatok!” Harcba is szálltak a filiszteusok, s úgy megverték Izraelt, hogy mindenki a sátrába menekült. A vereség igen nagy volt: harmincezer gyalogos esett el Izraelből. Az Isten ládáját is elfogták, s Héli két fia, Ofni és Fineesz is meghalt.
Mk 1,40-45 - Akkor odajött hozzá egy leprás, és térdre esve így kérlelte: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.” Jézus megkönyörült rajta. Kinyújtotta kezét, megérintette, s közben azt mondta neki: „Akarom, tisztulj meg!” Amikor ezt kimondta, azonnal eltűnt róla a lepra, és megtisztult. Nagyon ráparancsolt, és mindjárt elbocsátotta őt: „Vigyázz, senkinek se szólj erről; hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak [Lev 13,49], és ajánld föl tisztulásodért, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik.” De az, mihelyt elindult, híresztelni kezdte a dolgot, úgyhogy Jézus már nem mehetett nyilvánosan a városba, hanem kint a puszta helyeken tartózkodott; és hozzá gyülekeztek mindenfelől.
/:A leprától megtisztított embert Jézus elküldi a paphoz, mert többé már nem bűnös, hanem a közösség tagja lett, kik Isten közösségét alkotják, mert Jézus megszabadította, feloldozta bűneitől. A Krisztus közösségéről azt mondja Péter apostol: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára.” (1Pét 2,9) A II. Vatikáni Zsinat fedezte fel újra, a megkereszteltek papaságának e fogalmát. A Lumen Gentium így fogalmaz: „...a megkereszteltek ugyanis az újjászületés és a Szentlélek kenete által felszentelt lelki házzá és szent papsággá lesznek, hogy - a keresztény ember minden cselekedetében megvalósuló - lelki áldozatot mutassanak be és hirdessék annak dicsőségét, aki a sötétségből meghívta őket csodálatos világosságára.” (LG 10; vö. 34). De a pap a közösségben mégis kizárólagos szerepet tölt be, aki Jézustól kapja a címét, és méltóságát. Pap = felkent, kiválasztott, felhatalmazott, közvetítő, az Isten és Ember közötti kapocs, ki számon tartja Isten közösségét, és gondját viseli Istennél. A Szentségek kiszolgáltatója a pap, akinek méltóságáról a tisztelet, az Isten hit elhalványulásával eltéveszti a közösség tekintetét. Már pedig, ha kiválasztott e nép, akkor a kiválasztottaknak kell legyen szószólójuk, vezetőjük, akik irányt szabnak és mutatnak, és akik a szentségek kiszolgáltatására hatalommal bírnak. Jézus maga alapította az Egyház papságát, és Ő címzett feladatot nekik. Ahogy Istenre szükségem van, úgy Jézusra szükségem van. Ahogy Jézusra szükségem van, úgy az Egyházra szükségem van, és az Egyházban szükségem van a papomra, az én papomra, akihez elmehetek, bemutatni magam, a magam sértettségét, a magam fájdalmát, sérüléseimet, hogy meggyógyítson Isten kegyelme által. Ezért imádkozom papjaimért, mindazokért a papokért, kik életem útját igazgatták, akikben Isten jelenlétét tudom, és fogadom magamba. Köszönöm őket Isten, áld meg őket Isten, irgalmazz nekik Isten. Add meg Uram, Isten, hogy minid legyenek hűséges, Istennek tetsző papjaim. Ámen
