Titok, az ismeretlenség sötétsége.
Iz 54,1-10 - Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, ujjongásban törj ki és kiálts, aki nem vajúdtál! Mert több fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak - mondja az Úr. - Szélesítsd ki sátrad helyét, és hajlékaid kárpitjait feszítsd ki, ne kíméld! Hosszabbítsd meg köteleidet, és cövekeidet erősítsd meg! Mert jobbra és balra ki fogsz terjeszkedni, utódod nemzeteket örököl, melyek elhagyott városokat népesítenek be. Ne félj, mert nem szégyenülsz meg, és ne pirulj, mert nem kell szégyenkezned! Mert ifjúkorod szégyenét elfelejted, és özvegységed gyalázatára nem emlékezel többé. Mert a te alkotód a férjed: Seregek Ura az ő neve; és Izrael Szentje a megváltód: az egész föld Istenének hívják őt. Mert, mint elhagyott és bánkódó lelkű asszonyt hívott meg téged az Úr, mint ifjúkorban eltaszított asszonyt - mondja a te Istened. Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. Haragom túláradásában elrejtettem arcomat előled egy szempillantásra, de örök kegyelemmel megkönyörültem rajtad - mondja a te megváltód, az Úr. Úgy vagyok, mint Noé napjaiban, akinek megesküdtem, hogy Noé vizei nem árasztják el többé a földet; így esküszöm, hogy nem haragszom rád, és nem korhollak téged. Mert a hegyek eltűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de kegyelmem nem tűnik el tőled, és békeszövetségem nem inog meg - mondja a te könyörülő Urad.
Lk 7,24-30 - Miután János követei elmentek, elkezdett Jánosról beszélni a tömegnek: „Miért mentetek ki a pusztába, mit akartatok látni? Széltől lengetett nádat? Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik drága ruhában és kényelemben élnek, a királyi palotákban vannak. Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről írva van: „Íme, elküldöm angyalomat színed előtt, aki elkészíti előtted utadat” [Kiv 23,20; Mal 3,1]. Mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb Isten országában, az is nagyobb nála.” Az egész sokaság, amely őt hallotta, s a vámosok is, igaznak vallották Istent azzal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével. De a farizeusok és a törvénytudók meghiúsították Isten szándékát önmagukban, és nem vették fel az ő keresztségét.
/:Titok, az ismeretlenség sötétsége. Így titok az, kit János hirdet! Ebbe a titokba kereszteltek bele bennünket, engem is. Mert ki érti, mikor gyermekét odaígéri Istennek, hogy mire adja, és mit ad? Egyet lehet akkor tudni – szülőként – hogy mije van, lett, az kegyelemből lett, és csupán arra, hogy Isten kegyelmét szolgálja majd az, aki már fogantatásától, sőt azt megelőzően is már Istené volt, mert az övéből bízza a gyermeket, részeként szüleire, hogy e világon átvonulva a gyermek Isten dicsőségét hirdesse, szolgálja, és szélesítse a világban! Mert Isten akarata az, hogy a világ beteljen az Ő teljességében, teremtményei által, amihez adja örök kegyelmét könyörülettel, és már kiengesztelődve! Ez a szeretet az – egyedül a világban – mely nem haragvó és nem korholja a bűnöst, inkább felsegíti, mert vonzani akarja, és magában elfeledtetni, ha az Ember is kész e kiengesztelő kegyelem, az irgalom elfogadására, melytől nem szégyenülünk meg, és feledtet minden ifjúkori botlást.
Ki az, ki ekkora hatalommal bír a világ felett? Csak a szeretet lehet képes rá, hogy minden bűnt, gonoszságot, együgyűséget, alattomosságot, haragot, mi az igaz szépségnek idegen, elidegenítsen tőlem, az Embertől, ki felelőtlenül és ügyetlenül garázdálkodom a világban.
De úgy, hogy vágyom a jó megtételére, és vágyom, hogy semmivé legyek ki bűnömben vagyok! Erre szolgálnak napjaim, hogy bölcsességébe behatolva, kegyelmét és irgalmát magamra véve, képessé legyek elcsitulni Benne.
Csodálatos a világ, mit Isten teremtett, csak képessé kell lenni arra, hogy azt felismerjem, és ne maradjak meg abban a züllött világomban, melyet e világhoz tapadva észlelek. Mert Isten félt attól a világtól, amelyet az Ember magának kreál, félreértve helyzetét; talán rossz szándék nélkül is. Minden teremtés által, minden születésben kérleli Isten az Embert, hogy lásson, ne csak nézzen! Merjünk a látottakon túlra tekinteni, és keresni az összefüggések értelmét, hogy következtetéseink ne legyenek megtévesztőek. Boldognak akar látni az Isten bennünket, ezért lebbenti fel titkáról önmaga a fátylat. De a boldogság nem rajtunk kívül keresendő, hanem bennünk. Vagyis nekünk kell úgy élnünk, hogy létünk boldogsággá lehessen, mert mit vágyunk nem lehet a miénk önmagunk ellenére, és küszködésünk, küzdelmünk nélkül!
A titkok között is bizalmat kell szavaznom annak, kinek titkai között kell élnem, elfogadva, hogy a titkok nincsenek ellenemre, sőt, képessé tesz rá, hogy e titkokat felfedezzem, feltárjam, sőt, mely titkok nem arra vannak, hogy előlem rejtve legyenek, hanem, hogy felfedezni bírjam és merészkedjek. Melyek megismerése megízlelteti velem az örök boldogság boldogító élményét. Pontosan erre valók a titkok, Isten titkai, hogy közelebb vigyenek – érezhetően, tapinthatóan, élményszerűen – Hozzá, az Istenhez, és ez a tapasztalás boldogító legyen, sikerélmény a számomra.
Jézusban Isten erre próbál rávilágítani, rámutatni, hogy aki akarja hallja meg, és aki látni akarja, az lássa meg, hogy mi az igazság, és hogy válhat önmaga is az igazság részévé.
Istenem, Benned vágyom, hogy igazzá lehessek, és, hogy ez a lehetőség lehetővé lehessen általam is, szeretteim számára. Segíts, hogy életem éltetővé legyen, és titkaidat felismerve, titkolódzásra ne kényszerüljek! Ámen:/
