Ajándék e napom
1Sám 9,1-4.17-19; 10,1a - Volt egy Benjaminból való erős és vitéz ember, akit Kísnek hívtak; ő Abielnek volt a fia, aki Szerórnak volt a fia, aki Bekorátnak volt a fia, aki Áfiának, egy benjaminita embernek volt a fia. Kísnek volt egy Saul nevű jeles s derék fia, akinél derekabb ember nem akadt Izrael fiai között: válltól kimagaslott az egész nép közül. Ekkor éppen elvesztek Kísnek, Saul apjának szamarai. Azt mondta azért Kís Saulnak, a fiának: „Vedd magad mellé az egyik legényt, indulj el, menj, és keresd meg a szamarakat!” Erre ők bejárták Efraim hegységét és Sálisa földjét, de nem találták meg; majd bejárták Sálim földjét is, de ott sem kerültek elő, sőt Jemini földjét is, mégsem bukkantak rájuk. Amikor pedig Sámuel meglátta Sault, azt mondta neki az Úr: „Íme, ez az az ember, akiről beszéltem neked; ez uralkodjon népemen.” Ugyanekkor Saul odalépett a kapuban Sámuelhez és azt mondta: „Mondd meg, kérlek, nekem, hol van a látó háza?” Sámuel azt felelte Saulnak: „Én vagyok a látó. Menj fel előttem a magaslatra, s egyetek ma velem. Reggel aztán elbocsátalak titeket, s tudtodra adok mindent, ami szívedben van.
Aztán vette Sámuel az olajos korsót, s ráöntötte Saul fejére, majd megcsókolta őt és azt mondta: „Íme, az Úr felkent téged fejedelemmé népe, Izrael felett. Te fogsz uralkodni fölötte, s te fogod megszabadítani őket ellenségeik kezéből, akik körülöttük vannak. Ez lesz a jele annak, hogy fölkent téged fejedelemmé öröksége felett:
Mk 2,13-17 - Ezután megint kiment a tenger mellé. Az egész tömeg hozzá sereglett, és tanította őket. Amint továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát a vámnál ülni, és megszólította: „Kövess engem!” Az fölkelt, és követte őt. Mikor később asztalhoz ült ennek a házában, sok vámos és bűnös telepedett le Jézussal és tanítványaival együtt; sokan voltak ugyanis, akik követték őt. Az írástudók és a farizeusok, azt látva, hogy a vámosokkal és bűnösökkel eszik, megkérdezték tanítványait: „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus meghallotta és azt mondta nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek, nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.”
/:Jézusban meghökkentővé válik az emberi kapcsolat: nem elutasít, hanem elfogad, amennyiben felismeri a felebarátot benne. A rászorulót, aki a jelenlegi állapotát nem akarja elfogadni, kényszerűséget érez arra, hogy változzon, fejlődjön, jobbá legyen, Jézus felkarolja. Isteni tulajdonsága Jézusnak, hogy szeretni bírja, akit én, az ember, legfeljebb elviselni. Mert a szeretet felismeri a méltóságot, a képességet: „Íme, ez az az ember, akiről beszéltem neked;”. „Mind az Ó-, mind az Újszövetség kifejezetten állítja, hogy a felebaráti szeretet nélkül, mely a parancsolatok megtartásában válik konkréttá, lehetetlen az igaz istenszeretet.” Írja II. János Pál pápa a Veritatis Splendor kezdetű enciklikájában. Isten, mikor kiválaszt, nem azért választ ki, mert jobb vagyok a másiknál, hanem azért, mert jobb lehetek, annál, mint aki vagyok, mert meg van bennem rá a vágy. De Isten kiválasztását követően, nekem kell jobbá lennem, nekem kell Hozzá igazítanom életemet, értékrendemet. Ahogy az orvos, azon segít, aki meg akar gyógyulni, ő megmondja, mit tegyek – ahhoz, hogy meggyógyuljak – de nekem kell az utasításait betartanom.
Jézus, mintát mutat nekem, vagyis követésére hív. Ahogy hívta a gazdag ifjút: „gyere és kövess engem!” (Mt 19,21). A szeretet követségére bátorít Jézus. „Krisztus követése nem külső utánzás, mert az embert a szíve mélyéig érinti. Krisztus tanítványának lenni azt jelenti, hogy hasonlóvá válni hozzá.” „Ez a kegyelemnek, a bennünk lévő Szentlélek tevékeny jelenlétének gyümölcse.” „Szent Ágoston a megkereszteltekhez így kiált: "Örvendjünk és adjunk hálát, mert nem csupán krisztusivá, hanem Krisztussá lettünk.” (II. János Pál pápa a Veritatis Splendor kezdetű enciklikájából). És, ha Krisztust öltjük magunkra, akkor Isten gyermekei vagyunk. Ez az igazi méltósága az Embernek, melyre törekedni, és elérni, a legszentebb hivatás!
Köszönöm Isten ezt az új napot, amivel megajándékozol, amit rám bízol, amiben rám bízod magad. Amiben újra meghívsz szolgálatodra. Áldásodat kérem, és kegyelmedet, hogy e napban, mit boldogan veszek magamra - mint ajándékodat -, dicséretedre lehessek. Ámen:/
