Mi különféle, Isten, aki ugyan az.
Iz 62,1-5 - Sion miatt nem hallgathatok, és Jeruzsálem miatt nem nyugodhatom, míg elő nem jön igazsága, mint a fény, és szabadítása, mint fáklya, fel nem gyullad. Látni fogják a nemzetek igazságodat, és a királyok mindnyájan dicsőségedet; új néven hívnak majd téged, melyet az Úr szája határoz meg. Ékes korona leszel az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened tenyerén. Nem mondanak többé téged elhagyottnak, és országodat nem mondják többé pusztaságnak; hanem így neveznek téged: „Kedvem telik benne”, és országodat: „Férjes asszony”; mert kedvét találja benned az Úr, és országod férjhez megy. Mert ahogy feleségül veszi az ifjú a szüzet, úgy vesz feleségül a te fölépítőd; és ahogy örül a vőlegény a menyasszonynak, úgy örül majd neked Istened.
1Kor 12,4-11 - A kegyelmi adományok különfélék ugyan, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. És az erőmegnyilvánulások is különfélék, de Isten, aki mindezt mindenkiben cselekszi, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. Egyik a bölcsesség szavait kapja a Lélek által, a másik a tudományét ugyanattól a Lélektől. Más valaki a hitet kapja ugyanabban a Lélekben, ismét más a gyógyítások adományát az egy Lélek által, vagy csodatévő hatalmat, prófétálást, a szellemek megítélését, a nyelveken való beszédet vagy a nyelveken való beszéd értelmezését. Ezt mind egy és ugyanaz a Lélek műveli, mindenkinek úgy adva részt, ahogy akarja.
Jn 2,1-12 - Harmadnapon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja, és Jézus is hivatalos volt a menyegzőre tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: „Nincs boruk!” Jézus azt felelte neki: „Mi közünk ehhez, asszony? Még nem jött el az én órám!” Anyja ekkor ezt mondta a szolgáknak: „Tegyétek meg, amit mond!” A zsidók tisztulására volt ott hat kőedény, egyenként két vagy három mérős. Jézus azt mondta nekik: „Töltsétek meg az edényeket vízzel!” Színig töltötték őket. Ekkor így szólt hozzájuk: „Most merítsetek, és vigyetek belőle a násznagynak!” Azok vittek neki. Amint a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, mivel nem tudta, hogy honnan való -- de a szolgák, akik a vizet merítették, tudták --, odahívta a vőlegényt, és azt mondta neki: „Minden ember a jó bort adja először, és miután megittasodtak, akkor a kevésbé jót. Te mindeddig tartogattad a jó bort!” Jézus ezzel kezdte meg csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne. Azután lement Kafarnaumba, ő és anyja, a testvérei és tanítványai, és ott maradtak néhány napig.
/:A mai Evangélium középpontjába állítanám Máriát, aki a mai Szentírási részeket összefogja. Jézus anyja veszi észre, hogy fogytán a bor, és ezt az észrevételét megossza fiával, Jézussal. Aki még, eddig, nem tett csodát, mégis, Mária rá bízza a problémát. Majd a szolgálók bizalmába helyezi Jézust: ’figyeljetek rá, és tegyétek meg, amit mond’. Máriának volt tekintélye ebben az ünneplő közösségben. Mária és Jézus, nem csak ott voltak a menyegzőn!
Mintha Mária szavaiban ott élne Izajás ígérete: ’ha azt teszik, amit mond, majd meg fogják látni igazságát, és dicsőségét!’ Az Istenanya, aki még nem látja, de már tudja a Fiú hatalmát. Bátorítja Jézust a cselekvésre, majd felénk fordul, és azt mondja: „Tegyétek meg, amit mond!” Mária érzékenysége, érzékeny jelenléte az üdvtörténetben, aki aggódik a menyegző sikeréért, fia küldetéséért, az Isten dicsőségéért. Mint aki tudja Pál szavait: „A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.”, „mindenkinek úgy adva részt, ahogy akarja.” És lám, a csodálatos bor, megmenti a nász örömperceit, az ünnepet. Átérezhetjük, hogyan örült a vőlegény menyasszonyának, hogy örülhetett a násznagy a bornak, mekkora szégyentől menekült meg. Nos, így örül Isten, Jézus engedelmességének, alázatának, és így örül Isten mindenkinek, aki elfogadja Jézus áldozatát, mint Isten végtelen szeretetét. Mária az, aki ezért az örömért él, aki ezért az örömért szólít meg bennünket, engem: ’Tedd meg, amit kér tőled!’ A csoda nem önmagáért van, hanem értünk, akikért igen mondott Mária, és akikért feláldozza magát Jézus! „Engedelmes lett mindhalálig, a kereszthalálig”! (Fil 2,8)
De, nekünk, kik tanúi vagyunk a kinyilatkoztatásnak, engedtessék meg, hogy az itt említett menyegző és a Jelenések könyvében megjövendölt menyegző között (Jel 19,7-10) összefüggést lássunk meg. Itt van Jézus és Mária, valamint a tanítványok; ott is ott lesznek Ők, Mindannyian, és oda azok fognak többnyire eljutni, azok lesznek a meghívottak, akik Mária előrelátó anyai figyelmeztetésére engednek, és Jézus által elhozott igazság szerint élnek. Nagy ünnep lesz az, ahol az ünnepi bort Isten Szent Fia fogja biztosítani, hogy valóban örömünnep legyen az Isten szentjeinek közösségében.
De van itt még valami, Jézus első csodája, hogy a vizet borrá változtatja, és utolsó csodája, hogy a bort vérévé váltja! Mid az, mi e kettő között történik, a teremtés betetőzése, az új Ádám születésétől az üdvözítés beteljesedéséig, az Isten emberben való kiteljesedésének története, melynek részesei akarunk lenni, kik hisszük a kegyelem ajándékait. Amelyek mindannyiunkban különfélék, ahogy szolgálatunk is különfélék. Ahogy a kánai menyegzőn Máriában, Jézusban, a szolgákban, a násznagyban, a vőlegényben, a menyasszonyban, és a tanítványokban is a kegyelmi adományok, a szolgálatok, és az erőmegnyilvánulás is különféle volt, úgy bennünk, mindannyiunkban is, kik Isten szeretetében közösséget alkotunk – az időben és térben, bárhol és bármikor más és más- csak Isten mindenkor és mindannyiunkban ugyan az!
Mária, Isten anyja, a Te szavad, intő szereteted foganjon meg bennem, hogy Jézus csodás tettei, tanítása és kereszthalála váltson meg engem, hogy Veletek lehessek ott, a Bárány menyegzőjén, Isten imádására, szeretteim hatalmas társaságában. Ámen:/
