Mi az a titok, amit ez a nap tartogat nekem?
1Kor 2, 1-10a - Én is, amikor nálatok jártam, testvérek, nem keresett szavakkal vagy bölcsességgel akartam nektek hirdetni Isten misztériumát. Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. Gyöngeségem tudatában félve és nagyon elfogódottan mentem hozzátok. Tanításom és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a lélek és az erő bizonyságából, hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja. A tökéletesek körében azonban mi is bölcsességet hirdetünk. Nem ennek a világnak a bölcsességét, sem az e világ pusztulásra ítélt fejedelmeit, hanem Isten titokzatos, rejtett bölcsességét, amelyet Isten öröktől fogva megdicsőülésünkre rendelt. Ezt senki sem ismerte fel a világ fejedelmei közül, mert ha felismerték volna, nem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát. Így érvényes az Írás szava: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik. Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által.
Lk 14, 25-33 - Nagy népsokaság követte. Hozzájuk fordult, és így szólt: "Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom. Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom. Aki tornyot akar építeni, nem ül-e le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon futja-e pénzéből, hogy fel is építse? Nehogy azután, hogy az alapokat lerakta, de befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, kicsúfolja: Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni. Vagy melyik király nem ül le, mielőtt hadba vonulna egy másik király ellen, számot vetni, vajon a maga tízezernyi katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze van, és békét kér. Így hát aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom.
/:Mi az a titok, amit ez a nap tartogat nekem? Mert e nap is Isten titkaiba avat be. Mint megajándékozottá tesz. Hogy felismerjem az Ő szeretetét, aki rejtőzködőn titkaiba akar bevonni, hogy ne idegenként járjak – keljek e világban, hanem szerelmeseként, aki csodáira ráismerve boldogító örömömben végül dicsérni, áldani, magasztalni leszek képes Őt. Hittel, hitemmel és nem emberi bölcsességet remélve. Hogy az a hit mi e nap folyamán enyémmé lehet, gazdagíthat, feltárja Isten végtelen bölcsességének titkait, melyeket Isten öröktől fogva rendelt megdicsőülésünkre! De amit a mai napon kell megélnem, hogy eljuthassak arra. E nap tapasztalása nélkül sem lehet az enyém az üdvösség! Mert Isten úgy tartja szükségesnek, jónak. E nap, eddig még nem volt, mióta idő az idő, eddig ebben a szeretetben, bölcsességben még nem volt része embernek, melyet ma tapasztalhatok meg. De nekem, és a ma élőknek Isten feltárja a mai nap titkát, bölcsességét, és benne a végtelen szeretetének egy újabb bizonyosságát!
Tóth Sándor, Keresztes Szent Jánosról szóló értekezésében – a mostani Új Emberben – idézi, és sajnos számomra nem derül ki, hogy kitől idézi, „embernek lenni annyi, mint Istent megszenvedni”. Ami nagyon egybehangzó, a lukácsi Jézus-tanítással. Ahol a gyűlölni kifejezés talán nagyon világossá akarja tenni azt a szeretetben való elköteleződést - számomra, ami fölé kell, hogy nőjön, minden más e világi szeretet élményemnek. Amit érzékien, testtel és lélekkel szerethetek, a fölé rendelni a tudattal és lélekkel való szeretetet, azt bizony meg kell szenvedni, az keresztem vállalásával érhető csak el, amibe benne kell legyen az is, hogy akit e világi énemmel szeretek, az nem érti meg, hogy mit élek meg, hogy miközben féltékennyé teszem, szenvedek, de mert nem tudom nem szeretni azt, akinek köszönhetem, hogy szerethetem – Istenben – Őt, kit a féltékenység, szenvedővé tesz. Lemondani mindenről? Tudni kell Istenért bármi mástól elszakadni, megválni, elbizonytalanítani magam e világban, akár még magányossá is lenni, és csak szeretni, de Istent, és Istenben mindent, és e szeretet élményért még vezeklést is vállalni, lemondást, és eltűrni a meg nem értést.
Mert, hiszen, hogy érthetné bár ki is, hogy nekem, mekkora szeretet élményem van Istenben, amit kényszeredettség nélkül vágyok viszonozni, megélni, megszenvedni, adósnak érezni magam, míg ezen az életen átvergődök, és még szerelmeket is feláldozok érte. Mert van anyám, és apám, van testvérem és hazám, van asszonyom, gyermekem és unokám, van házam, birtokom, és úgy vélem, hogy élnem muszáj. De mégis, ezen az életen át, hiszem, hogy van egy új hazám, ahol mit sem ér a testi vágy, csak a szellem lélek az, mi imponál! Amiért, itt, az időben harcolok, hogy megnyerjem magamban a csatát. Bizony minden bennem dől el, mi ítéletté válik.
Istenem, Te mondod ezt velem, hogy gondolataimban a lélek harcára készíts, mit megharcolnom kell, és bírnom kell. Légy e harcban társam, hogy egykor magamra ölthessen hófehér új ruhámat! Ámen:/
