Test vagyok testedben, része az egésznek
Neh 8,1-6.8-10 - Egybegyűlt az egész nép, mint egy ember, a Vízkapu előtti térségen, és felszólították Ezdrás írástudót, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az Úr rendelt Izraelnek. Odahozta tehát Ezdrás pap a törvényt a hetedik hónap első napján a férfiak, a nők és mindazok gyülekezete elé, akik érteni tudtak belőle. Reggeltől délig felolvasott belőle nyilvánosan a férfiaknak s a nőknek és azoknak, akik érteni tudtak belőle a Vízkapu előtti téren. Az egész nép füle figyelt a törvény könyvére. Ezdrás írástudó felállt egy faemelvényre, amelyet a felolvasás céljaira készített. Mellette álltak jobb felől Matatiás, Semeja, Anaja, Urija, Helkija és Maaszja, balján pedig: Fadája, Misaél, Melkia, Hásum, Hásbadána, Zakarja és Mesullám. Majd felnyitotta Ezdrás a könyvet az egész nép előtt, -- magasabban állt ugyanis az egész népnél -- és amikor felnyitotta, felállt az egész sokaság. Ezdrás áldotta az Urat, a nagy Istent. Erre az egész nép kiterjesztett kézzel ráfelelte: „Ámen, ámen.” Aztán meghajoltak és arcukkal a földre borulva imádták Istent. Ezután felolvastak az Isten törvényének könyvéből, érthetően, majd megmagyarázták és kifejtették, amit felolvastak. Aztán így szólt Nehemiás, a kormányzó, és Ezdrás pap és írástudó, meg a leviták, akik tanítgatták őket: „Az Úrnak, a mi Istenünknek szentelt nap ez. Ne szomorkodjatok tehát és ne sírjatok!” Sírt ugyanis az egész nép, amikor hallotta a törvény szavát. Azt mondta nekik: „Menjetek, egyetek zsírosat, igyatok rá édes mustot! Juttassatok egy-egy falatot azoknak is, akik nem készítettek maguknak, mert a mi Urunk szent napja ez! Ne szomorkodjatok, mert az Úr kardja a ti erőtök!”
1Kor 12,12-30 - Mert amint a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test, úgy Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Lélek itatott át. Mert a test sem egy tag, hanem sok. Ha azt mondaná a láb: „Nem vagyok kéz, nem vagyok a test része”, vajon akkor nem lenne a test része? És ha azt mondaná a fül: „Nem vagyok szem, nem vagyok a test része”, vajon akkor nem lenne a test része? Ha az egész test szem volna, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás volna, hol lenne a szaglás? Már pedig Isten helyezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, amint akarta. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Márpedig sok ugyan a tag, de a test egy. Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem!”, sem a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” Sőt azok, amelyek a test gyöngébb tagjainak látszanak, sokkal inkább szükségesek, és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül. Amelyek tisztességtelen tagjaink, azoknak nagyobb tisztességük van, tisztességes tagjainknak viszont nincs erre szükségük. De Isten azért alkotta úgy a testet, hogy amelyik tagnak nem volt, annak nagyobb tisztességet adott, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem a tagok egymásért kölcsönösen szorgoskodjanak. Ha tehát az egyik tag szenved, vele együtt szenved valamennyi tag; vagy ha az egyik tag tiszteletben részesül, együtt örvendezik vele valamennyi tag. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként tagjai. Az egyházban Isten egyeseket először is apostolokká tett, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká; másoknak csodatevő erőt adott, vagy a gyógyítás, segélynyújtás, kormányzás és a nyelveken való szólás adományát. Vajon mindnyájan apostolok? Vajon mindnyájan próféták? Vajon mindnyájan tanítók? Vajon mindnyájan csodatevők? Vajon mindnyájuknak megvan a gyógyítás adománya? Vajon mindnyájan szólnak nyelveken? Vajon mindnyájan értelmezik azt?
Lk 1,1-4; 4,14-21 - Mivel már sokan megkísérelték rendben elbeszélni a köztünk végbement eseményeket, amint előadták azt nekünk azok, akik kezdet óta szemtanúi és szolgái voltak az igének, jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, neked, kegyelmes Teofil, sorrendben leírni, hogy jól megismerd azon dolgoknak bizonyosságát, amelyekre téged oktattak.
Jézus pedig a Lélek erejével visszatért Galileába, és a híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógáikban, és mindenki dicsőítette. Azután elment Názáretbe, ahol felnövekedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és fölállt olvasni. Odaadták neki Izajás próféta könyvét. Amikor felnyitotta a könyvet, arra a helyre talált, ahol ez van írva: „Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét” [Iz 61,1-2; 29,18; 58,6]. Aztán összehajtotta a könyvet, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.”
/:Köszönöm Uram, hogy szeretsz engem, köszönöm Uram, hogy kegyelmeddel tartasz engem! Mert azóta is, minden nap beteljesedik az Írás. Az Úr kegyelméből vagy, akit Isten azért küldött, hogy szabaddá tegyél. Jézus a lélek erejével tért be a zsinagógába, hogy felolvasson. Szolgálni jött. Szolgálata az írás szavai szerint: „Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek.” Kinek van szüksége szabadulásra? Aki nem szabad, aki valaminek a rabja. A rabság az szolgaság, ami azt jelenti, hogy nem a magam akaratából vagyok az, aki vagyok, cselekedeteimet nem a magam szabad akarata vezérli. Ki az, ki elmondhatja, hogy szabad, hogy nincs valamilyen módon rabságban, ha másképpen nem a bűn rabságában? Szabadságra vágyom, bűneim rabságából?
„Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” (2Kor 3,17) Nem a test szabadságát, hanem a lélek szabadságát hozod el számunkra, akik hiszünk Benned - mint Isten küldöttjében, az örömhír hordozójában! Te vagy, aki egy testté, egy közösséggé teszel bennünket, ahogy értésünkre adod Isten igazságát. Mi, együtt lehetünk teljességben, egymást egészítjük ki, „a tagok egymásért kölcsönösen szorgoskodjanak”!
„A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak benneteket.” (Gal 5,1) „Testvérek, a meghívásotok szabadságra szól, csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak.” (Gal 5,13) A lélek szabadsága tehát szolgálat, a szeretet szolgálata. Ami nem a test vágya, hanem a lélek ajándékozó bölcsessége, mely teret követel magának, hogy a test részévé lehessen. Hogy beteljesedjen: „Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként tagjai.” Igen, Jézus, én a Te részed akarok lenni, nem egy semmi, egy, az üres térben bolyongó semmit jelentő történés, mi volt, és nincs többé. Hozzád akarok tartozni, aki az örökös jelent jelented, aki a szeretet vagy, aki a szeretetben mindent eltűrsz és elviselsz, feloldozol, átlényegítesz öröklényegűvé.
Igen Uram, felállva, zokogva hallgatlak, mikor megértem törvényed szavát, mikor eléri lelkem mélységeit. Add, hogy szavaid törvényemmé legyenek, mely miután megítélt, életemmé váljon, átalakítson, a szeretet szabadságával, a lélek szabadságával tarolja le testem gyávaságát, ingereit, és szolgálatába vehesse azt, mi alávaló, szolgai. Hogy mondhassam: Krisztus, én a Te tested, a Te részed vagyok, a szenvedésben, a halálban, de a feltámadásban is! Mi Atyánk, legyen meg a Te akaratod! Ámen:/
