Életközösségben Istennel
2Sám 12,1-7a.10-17 - Elküldte tehát az Úr Nátánt Dávidhoz. Amikor odaért hozzá, azt mondta neki: „Két ember volt egy városban: az egyik gazdag, a másik szegény. A gazdagnak igen sok juha és marhája volt, a szegénynek azonban nem volt semmije sem, csak egy kis nőstény báránykája, amelyet ő vásárolt és táplált, s amely nála, fiaival együtt nőtt fel, a kenyeréből evett, a poharából ivott, az ölében aludt, s olyan volt neki, mintha a lánya lett volna. Amikor aztán egyszer vendég érkezett a gazdaghoz, az nem akart a maga juhaiból s marháiból venni, hogy lakomát szerezzen a hozzá érkezett utasnak, hanem fogta a szegény ember bárányát, s azt készítette el eledelül a hozzá érkezett embernek.” Igen nagy haragra gerjedt erre Dávid az ellen az ember ellen, s azt mondta Nátánnak: „Az Úr életére mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt cselekedte. Négyszeresen térítse vissza a bárányt, mivelhogy ezt cselekedte és könyörtelenül járt el.” Azt mondta erre Nátán Dávidnak: „Te vagy az az ember! Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Én felkentelek Izrael királyává, megszabadítottalak Saul kezéből, Ne távozzék tehát a kard sohasem házadtól, mivel semmibe sem vettél engem, s elvetted a hetita Uriás feleségét, hogy a te feleséged legyen. Ezt üzeni ezért az Úr: Íme, saját házadból támasztok bajt ellened, szemed előtt veszem el feleségeidet, és adom oda vetélytársadnak. Az le fog feküdni feleségeiddel a nap színe alatt. Te ugyanis titokban cselekedtél, én azonban egész Izrael színe előtt s a Nap színe alatt váltom valóra ezt a dolgot.” Azt mondta ekkor Dávid Nátánnak: „Vétkeztem az Úr ellen!” Azt mondta erre Nátán Dávidnak: „Az Úr meg is bocsátotta bűnödet: nem lakolsz halállal; mindazonáltal, mivel e dolog által alkalmat adtál az Úr ellenségeinek a káromlásra, fiad, aki született neked, meghal.” Nátán erre visszatért házába. Meg is verte az Úr azt a gyermeket, akit Uriás felesége szült Dávidnak, úgyhogy lemondtak róla. Erre Dávid könyörgött Istenhez a gyermekért, majd böjtöt tartott Dávid, félrevonult, és lefeküdt a földre. Erre odamentek hozzá házának vénei, és unszolták, hogy keljen fel a földről. Ő azonban nem akart, s eledelt sem vett magához velük.
Mk 4,35-41 - Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: „Menjünk át a túlsó partra!” Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket. Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt. Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltették: „Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?” Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: „Csendesedj és némulj el!” Erre elállt a szél és nagy csendesség lett. Azután hozzájuk fordult: „Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?” Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: „Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?”
/:Minden cselekedet, melyet Isten nélkül cselekszem, vagy Isten törvénye ellenében határozok el, bűn. A bűn alapja gyávaság! Hitetlenségem. Nem hiszek a szeretetben, aki minden döntésemet értem hozza meg, nem hiszem el, hogy döntéseimet nem hozhatom meg nélküle. „Miért vagy gyáva? Még mindig nincs hited?” Bizony nincs. „Vétkeztem az Úr ellen!” És ez nem önmarcangolásom, nem könnyelmű elfogadása a bibliai azonosulásnak fényében. Tudom Uram, hogy nekem szólsz, rám vetíted fényedet, mert belém látsz, és nem hagysz nyugtot bűnömnek.
„Az Úr meg is bocsátotta bűnödet: nem lakolsz halállal; mindazonáltal, alkalmat adtál az Úr ellenségeinek a káromlásra”!
Ma már tudom, Pio atya bölcsességét látom: „Imádkozzál és bízzál! Ne háborogj! A kapkodás nem vezet sehova. Isten irgalmas és meg fogja hallgatni imádságodat.” Itt vagyok Uram, eléd borulok, dicséretedre, esdeklésemet fogadd el, halljad meg! Úgy, van, ahogy drága barátom vallja: „az embernek egyetlen hivatása van: hogy életközösségben éljen Istennel.” Taníts engem feltétlen szeretetedre, hogy tanúságot tudjak tenni rólad, hogy magam és a gonosz számára is bizonyítani bírjam, Tied vagyok, nincs máshol helyem csak Te benned, nincs másnak helye bennem, csak számodra. Ámen:/
