A romlandó test dicséretre is képes
1Kir 10,1-10 - Amikor pedig Sába királynője hallott Salamon híréről az Úr nevével kapcsolatban, ő is eljött, hogy találós kérdésekkel próbára tegye. Miután nagy kísérettel és gazdagsággal, fűszereket, mérhetetlen sok aranyat és drágaköveket hozó tevékkel bevonult Jeruzsálembe, elment Salamon királyhoz, s elmondta neki mindazt, ami a szívében volt. Salamon fel is világosította minden dologról, amelyet eléje terjesztett: nem volt olyan dolog, amely a király előtt rejtély lett volna, s amire meg nem felelt volna. Amikor aztán Sába királynője látta Salamon egész bölcsességét s a házat, amelyet épített, meg az asztalán levő ételeket, meg a szolgák lakóhelyeit s a cselédek sorait és ruháit, meg a pohárnokokat, meg azokat az egészen elégő áldozatokat, amelyeket az Úr házában szokott bemutatni, még a lélegzete is elállt, és azt mondta a királynak: „Igaz az a beszéd, amelyet hallottam földemen a te dolgaidról s bölcsességedről; nem hittem, amikor nekem beszélték, amíg el nem jöttem magam és saját szememmel nem láttam, s meg nem győződtem, hogy felét sem mondták el nekem: bölcsességed és dolgaid felülmúlják a hírt, amelyet hallottam. Boldogok embereid, s boldogok szolgáid, akik mindig előtted állnak, s hallják bölcsességedet. Áldott legyen az Úr, a te Istened, akinek megtetszettél, s aki Izrael trónjára ültetett - mivel az Úr mindörökké szereti Izraelt -, s aki királlyá tett, hogy jogot s igazságot szolgáltass!” Majd adott a királynak százhúsz talentum aranyat s nagyon sok fűszert meg drágaköveket: sohasem hoztak többé annyi fűszert, mint amennyit Sába királynője adott Salamon királynak.
Mk 7,14-23 - Ezután ismét magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: „Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg: Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem teheti őt tisztátalanná, hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert. Akinek füle van a hallásra, hallja meg.” Amikor bement a házba a tömeg elől, megkérdezték őt tanítványai a példabeszéd értelméről. Így válaszolt nekik: „Hát ti is ilyen értetlenek vagytok? Nem látjátok be, hogy mindaz, ami kívülről megy be az emberbe, nem szennyezheti be őt, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, aztán pedig a félreeső helyre kerül?” Ezzel megtisztított minden ételt. „Hanem, amint mondtam, ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert. Mert belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység, káromkodás, kevélység és esztelenség. Mindez a rossz belülről származik, és beszennyezi az embert.”
/:„A testi élet alábecsülése megengedhetetlen; épp ellenkezőleg, az ember a saját testét „jónak és tiszteletre méltónak kell tartania, mert Isten teremtette azt, és arra rendelte, hogy feltámadjon az utolsó napon”. Az élet testi dimenziója azonban, a bűn okozta seb következtében, megtapasztaltatja az emberrel a test lázongásait és a bűnös hajlamokat a szívben, amely fölött az embernek mindig éberen kell őrködnie, hogy ne váljék testének rabszolgájává, és ne váljék élete pusztán földi szemléletének áldozatává. (ETTK 128.)
„Hogy ne váljék testének rabszolgájává”: mert a bűn határt szab, mozgásteremet leszűkíti, mit nem más, mint magam idézek elő, melyért senkit sem okolhatok, csak magamat. Mit teszek, mit mondok, ítéletem. Akár következménye egyik a másiknak, akár nem. Mert minden tett, minden szó irányba állít. Azt mondom: süt a nap, és kedvemet találom az életben, de, ha azt mondom, hogy éget a nap, azzal azt mondom, hogy keresem az árnyékot, nem tetszik, hogy rám süt a nap. Mennyivel inkább így van ez, ha nem csak dolgokkal, hanem személyekkel, vagy netán Istennel kapcsolatban nyilvánulok meg. A rossz bűnt forral, a jó szeretetről tanúskodik. Ha e világban egyedüli méltóságomat felismerem, ahogy „a szellem és az anyag az emberben nem két összekapcsolt természet, hanem egyesülésükkel egyetlen természetet alkotnak” (ETTK 129.), azaz felfedezem magamban, hogy „szellemi és halhatatlan lélek” vagyok, értésemre jut talán, hogy kifejezett énem mennyire befolyásolja jövőmet: szabaddá tehet, vagy rabságba taszíthat. A Szentírás, mely Istentől nekem adott használati utasításom, pontosan ebben segít eligazodni, erre való. Hiszen, amit Isteninek, szeretetnek nevez az Ember, az szabaddá tesz, távlatot nyit, mindig megadja az esélyt a teljességre, mit üdvösségnek nevezünk Krisztus óta. Igen, szabad az embernek megengedni, hogy beteljesüljön benne Isten szándéka, de csak addig, míg a szabadságot birtokolja! Ha az isteni segédletet elutasítom, bizony lényegesen csökken az esélyem, szinte elméletire csökken, hogy szabadságomat megtartsam. Mert öntörvényű tetteim, szavaim beszennyeznek, behatárolnak, és leszűkítik esélyeimet arra az életre, melyhez vezető útnak „kresz szabályait” nem fogadom el.
Hát, bölcsen teszem, ha azt mondom magamnak, szívemből, lelkemből, és testemben felujjongok: „Áldott legyen az Úr, a Te Istened, akinek megtetszettél”! Ki jóságáért, irgalmáért tőlem minden kincsemet érdemli! Ezért leborulok előtted, Atyámnak szólítalak, és kedvedet keresem, miközben Hozzád vágyódom, hogy Benned legyek teljes! Ámen:/
