Isten végtelen jósága, hatalma, szeretete minden időben megmutatkozik
Iz 35,1-10 - Örvendjen a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag, és viruljon, mint a liliom! Virulva viruljon és ujjongjon, ujjongva vigadjon! Övé lett a Libanon dicsősége, a Kármel és a Sáron fensége; meglátják ők az Úr dicsőségét, Istenünk fenségét. Erősítsétek meg a lankadt kezeket, és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg! Mondjátok a remegő szívűeknek: „Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, a ti Istenetek! Eljön a bosszú, Isten megtorlása, ő jön el, és megszabadít titeket.” Akkor majd kinyílik a vakok szeme, és a süketek füle megnyílik. Akkor majd ugrándozik a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve; mert vizek fakadnak a pusztában, és patakok a sivatagban. A száraz vidék tóvá lesz, és a szomjas föld vizek forrásává; a tanyán, ahol sakálok hevertek, benne nád és káka terem. Kiépített út vezet arra, és szent útnak fogják hívni. Nem jár rajta tisztátalan: azoké lesz, akik a helyes úton járnak, és balgák nem tévelyegnek rajta. Nem lesz ott oroszlán, ragadozó vad nem lép rá, nem is téved arra: csak a megváltottak járnak rajta. Akiket az Úr kiváltott, visszatérnek, ujjongással jönnek a Sionra, és örök örvendezés lesz a fejük felett; vidámság és öröm tölti el őket, s elfut tőlük a bánat és a sóhaj.
Lk 5,17-26 - És történt egy napon, hogy leült tanítani, és ott ültek a farizeusok és a törvénytudók is, akik Galileának és Júdeának minden falvából és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje éppen vele volt, hogy gyógyítson. És íme, néhány férfi hozott egy béna embert az ágyán. Be akarták vinni és eléje helyezni. Mivel nem találtak utat a sokaság miatt, hogy bevigyék, fölmentek a háztetőre, s a tetőn át bocsátották le ágyastul középre, Jézus elé. Ő pedig, amikor látta a hitüket, ezt mondta: „Ember! Bocsánatot nyertek a bűneid.” Az írástudók és farizeusok erre tanakodni kezdtek: „Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Megbocsáthatja-e a bűnöket más, mint az Isten?” Jézus azonban ismerte gondolataikat, és ezt válaszolta nekik: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb, azt mondani: „Bocsánatot nyertek bűneid”, vagy azt mondani: „Kelj fel, és járj”? Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani - így szólt a bénához: - Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza.” Az mindjárt fölkelt a szemük láttára, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament. Erre elcsodálkoztak mindnyájan, dicsőítették Istent, és félelemmel eltelve ezt mondták: „Ma csodálatos dolgokat láttunk.”
/:Isten végtelen jósága, hatalma, szeretete minden időben megmutatkozik, jelen van közöttünk. De csodáit azok számára tartogatja, akik hitükben rábízzák magukat bűnbánattal, vagy, akikért mások vállalnak áldozatot, azok megtéréséért! Az áldozatvállalás a szeretet cselekvése. Néhány férfi hite, és a másikért vállalt áldozata kellett ahhoz, hogy az ott lévők, akik hallgatták Jézust, kételkedve, kishitűen, vagy talán gőgösen, végül rácsodálkozni voltak képesek, mindnyájan (!), és aztán „dicsőítették Istent”, „félelemmel eltelve”. Lám, a kegyelem ott fúj, ahol akar, de felhasznál olyanokat, akiket már meggyőzött, akiknek hite nagyobb másokénál. A Szentlélek lelkek által látható valóság! E világ életterében, e világ élettapasztalatával azonosul, hogy életet árasszon. Emberek által terjed a hit, hívő emberek által. Hívő ember az, aki hitét Isten Szentlelkébe oltani engedi, és nem a másik emberhez méri magát, aki oly ingatag, és bizonytalan, mint saját maga, és akit még úgy sem ismerhetek, mint önmagamat, ezért cselekedetei úgy vezetnek félre, ahogy magam okoskodásai is. Mi állandó és örök, az lehet bizonyosság, és biztonság a számomra, arra kell építeni hitemet, ezért bízom Istenre!
Istenem, amikor e napba beleállítasz, mert ajándékodként élem meg e napot is, hiszem, hogy bírhatom megszentelő kegyelmedet, mely e nap szolgálatára elég lehet. Mert szolgálni akarlak, ahogy az a néhány férfi is, ezért kérem légy erősségem, és mindenkor menedékem! Ámen:/
