„Kövess engem!”
Iz 58,9b-14 - Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol, ha kiáltasz, így szól: „Íme, itt vagyok!” Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a hamis beszédet, ha lelkedet adod az éhezőért, és a meggyötört lelket jóllakatod, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli verőfény. Az Úr vezet majd téged szüntelen, kopár vidéken is jóllakatja lelkedet, és csontjaidat megerősíti; olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, melynek nem apad el vize. Felépítik majd a tőled származók az ősi romokat, a régi nemzedékek alapjait megerősíted; a rések befalazójának neveznek majd téged, aki helyreállítod az utakat, hogy lakjanak ott. Ha visszatartod lábadat szombaton, hogy ne járj kedvteléseid után szent napomon, a szombatot gyönyörűségnek nevezed, s az Úr szent napját dicsőségesnek, és megdicsőíted azzal, hogy nem jársz a magad útjain, nem keresed kedvtelésedet, és nem folytatsz szóbeszédet: akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, felviszlek a föld magaslataira, és táplállak téged atyádnak, Jákobnak örökrészével. Bizony, az Úr szája szólt.
Lk 5,27-32 - Ezek után kiment, és látott egy Lévi nevű vámost a vámnál ülni. Azt mondta neki: „Kövess engem!” Erre az otthagyott mindent, fölkelt és követte őt. Lévi ezután nagy lakomát készített neki a házában. Nagy sereg vámos és még sokan mások is ültek velük az asztalnál. A farizeusok és az írástudók felháborodva megkérdezték a tanítványait: „Miért esztek és isztok a vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket a bűnbánatra.”
/:Ha az imádságot, böjtöt, alamizsnálkodást választod, „akkor felragyog a sötétségben világosságod”, mondja Izajás, vagyis számíthatok, hogy az Úrnak gondja lesz rám! Ha pedig az Úr napját megszentelem, akkor megízlelem majd az Úr gyönyörűségét. Mert tetteim nélkül – az Úr szeretetének befogadása nélkül – nem teljesedhet be az Úr vágya, hogy szeretetében fürödhessek, hiszen Isten nem kényszerít rám magából semmit, Ő ajándékozó Isten, amit el kell tudnom fogadni, hogy örömöm legyen, hogy boldogságom lehessen. Ezt csak az érti meg igazán, aki olyan, mint Lévi, aki Isten meghívását már elfogadta; aki különbséged tud tenni bűnös élet, és isteni élet között. Aki az önzetlen, feltétel nélküli szeretve levés élményét már megtapasztalta.
Légy áldott, ki minden nappal új ajándékkal kopogtatsz ajtómon, újabb és újabb meghívással állítasz be hozzám: „Jöjj, kövess engem”! Köszönöm, hogy minden nap újra és újra hálát adhatok ajándékodért, hogy újra és újra megkísérelhetek megfelelni megajándékozottságomnak. Most böjtös imádságommal próbálom ezt az örömömet mind teljesebben megélni. Megalázni magam előtted, hogy a Te táplálékod oltsa éhségemet, vagy csupán étel utáni vágyakozásomat. Igen Uram, hagyom, hogy megérints, megszólíts; és ezért lemondok arról, hogy önmagamról minden körülmények között gondoskodjak, minden pótcselekvéssel eltorlaszoljam, hogy hozzám közelebb kerülhessél. Anselm Grün gondolatát hívom segítségül, hogy helyesen fejezzem ki magam: „A böjt saját gyengeségünk mélységéig juttat el minket. Magunk mélységében pedig Isten mélységével találkozunk. Erőtlenségünk mélysége Isten mélysége után kiált. ’Örvény hívja az örvényt vizeid zuhogásában, s minden örvényed és hullámod rám zúdul.’ [Zsolt 42,8]” Ámen :/
