Józanság az Isten útja
Jer 17,5-10 - Így szól az Úr: „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testet tesz támaszává, de az Úrtól eltávozik szíve! Olyan lesz, mint a tamariszk a pusztában: nem látja, ha valami jó jön; kiaszott vidéken lakik a sivatagban, szikes és lakatlan földön. Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és az Úr lesz bizodalma! Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, mely a folyóhoz ereszti gyökereit: nem fél, ha jön a hőség, lombja zöldellni fog; száraz esztendőben sem aggódik, és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni. Csalárdabb a szív mindennél, és gyógyíthatatlan; ki ismeri azt? Én, az Úr, kikutatom a szívet, megvizsgálom a veséket, hogy megfizessek kinek-kinek az útja szerint, cselekedeteinek gyümölcse szerint.
Zs 1 - Boldog az az ember, aki nem követi a gonoszok tanácsát, nem áll a vétkesek útján, és nem ül le a gúnyolódók gyülekezetében, hanem az Úr törvényében leli kedvét, s törvényét éjjel-nappal eszében forgatja! Olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében meghozza gyümölcsét, és amelynek nem hull le a lombja. Boldogul minden dolgában. Nem így járnak a gonoszok, nem így, hanem úgy, miként a szálló por, amelyet elsodor a szél. Ezért a gonoszok meg nem állnak ítéletkor, sem a vétkesek az igazak gyülekezetében. Mert ismeri az Úr az igazak útját, de elvész az istentelenek ösvénye.
Lk 16,19-31 - Volt egyszer egy gazdag ember. Bíborba, patyolatba öltözködött, és mindennap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Szeretett volna jóllakni abból, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amikor a pokolban a kínok közt föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot, és a keblén Lázárt. Ekkor felkiáltott neki: „Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse a nyelvemet, mert kínlódom ebben a lángban!” Ábrahám ezt felelte neki: „Fiam! Emlékezz csak vissza, hogy életedben elnyerted javaidat, Lázár pedig ugyanígy a rosszat; ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnan hozzánk ne jöhessen senki.” Erre az így szólt: „Akkor hát arra kérlek, atyám, küldd el őt apám házába, mert öt testvérem van. Tegyen előttük tanúságot, nehogy ők is ide jussanak, a gyötrelmek helyére.” Ábrahám ezt válaszolta: „Van Mózesük és prófétáik, hallgassanak azokra!” Az erre így könyörgött: „Nem úgy, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, bűnbánatot tartanak.” Erre ő azt felelte: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem fognak hinni!”'
/:Jeremiás tanítása két mondat közé „szorul”.Az első mondatban igen határozottan szögezi le, hogy milyen ítélet vár arra a férfira, aki az Úr ellenében a testiségre, emberre hagyatkozik. Majd ezt taglalja, szembe állítva azzal a férfival, aki az Úrban bízik. Majd, még mielőtt az Úr intésével lezárná, egy hangos sóhajjal állapítja meg, tanácsot ad: férfi ne bízzon a szívében, mert „csalárdabb a szív mindennél, és gyógyíthatatlan; ki ismeri azt?” Az Úr az, aki egyedül a szívbe és vesébe lát, melyek cselekedeteinek gyümölcse szerint ítéletet mond. Hát jobb a férfinak, ha Istenre hallgat, és nem a szívének enged! De hát az érzelmek bűnösek? Isten teremtette az embert, hogy érzelmei legyenek, akkor hogy lehet az eleve bűnös? Az Ember eleve jóra van teremtve, és benne lakik a jóra való készség, de a kísértés is! A kísértés, aki felkínálja a választást, a szabadságra született teremtmény választási jogát. Én, az Ember vagyok azon a méltóságon, hogy dönthetek magam és magam által mások sorsáról is: amennyiben a kísértésnek engedek, vagy ellenállok. Mert, ha a kísértésnek engedek, úgy a másik felé közvetítem a kísértést, míg, ha magam annak ellenállok, a másikat is segítem, hogy képes legyen a kísértésnek ellenállni.
„- Igen, és nem érdekli őket az üzenet. Ahogy mondtam, Isten bárkinek kinyilatkoztatja magát, aki bízni akar benne. Mindenki bocsánatot nyer, aki el akarja fogadni azt.”
„- És mi van azokkal, akik azt hiszik, hogy elég jók, mint például Willardné?
- Ők saját érdemeik szerint kerülnek Isten elé. … Az nem olyan helyzet, amilyenbe az ember kerülni szeretne. Olyan ez, mint amikor egy apa milliárd dolláros örökséget kínál a fiának, aki azonban így szól hozzá:’addig nem kérem, amíg nem bizonyítottam, hogy érdemes vagyok rá’. Nemes törekvésnek látszik, hogy elég jónak akar bizonyulni, de a valóságban csak kevély megátalkodottság. A fiú a saját feltételei szerint akar hozzájutni az örökséghez. Nem akarja ajándékként elfogadni. De Isten csak ajándékként adja. Nem lehet megszolgálni. Senki nem képes rá.” Ez a részlet David Gregory: Vacsora egy tökéletes idegennel c. könyvéből van, a szerző és Jézus közötti vacsorabeszélgetés egy részlete. A gazdag ember példája arra emlékeztet engem, amikor én akarok diktálni az életben, én akarom megszabni a feltételeket, vagyis nem fogadom el azt, hogy Isten akarata teljesedjen be rajtam, velem, általam. A helyett, hogy részévé lennék Isten tervének! De, hogy annak része lehessek, képessé kell lennem, hogy felismerjem Isten akaratát, szándékát, velem kapcsolatban. Lelki emberré kell lennem! Nem az emberi kisstílű boldogságra vagyok hivatva, Isten terve szerint, az Ő általa boldognak nevezett lehetek! Még lehetek? Még igen, de csak addig, amíg élek, és amíg képes vagyok visszavonulni állásaimból, és belesimulni Isten tenyerébe, alázatossá lenni, hogy meg ne alázzanak. Vagy másképpen: „Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és az Úr lesz bizodalma!” Áldottá lenni! Nem a szív csalfaságával szeretni, hanem Istennek engedelmes hittel és bölcsességgel, melyre igazsága tanít. Uram, józanságodat add nekem! Jó nekem lágy, meleg, szerető tenyeredben, add, hogy mindig vágyakozzak belesimulni, Hozzád igazítani életemet, ellenállva a csábításoknak. Ámen:/
