Szolgálni jóságát

Az egész életünk arról szól, hogy keressük helyünket a világban. A világban, melynek dinamikája van, állandó mozgásban van, mely tőlünk független, mégis hat ránk; és mely világ tart valahová, de nem tudjuk hová. Akár sodródunk vele, akár tudatosan haladunk benne, ki nem térhetünk előle, még sem mindegy a magunk sorsát illetően. Mert ha sodródunk, beleveszhetünk az áramlatokba, míg, ha tudatosan haladunk, építjük sorsunkat, akár rátalálhatunk a világ főáramlatára, mely a végtelenbe tart, mely végtelent nevezhetjük nyugodtan – alázattal Istennek. Uram! Add nekem szavaidat, és töltsd meg élettel bennem! Ámen Vége egy évnek, egy egyházi évnek is, ettől kezdve új blogban olvashatók napi elmélkedéseim: http://eleszto.blog.hu - n.

Friss topikok

  • annonimka (törölt): Mondhatom ezt nagyon nagyon figyelni kell hogy megértse az ember ,de kell a megértés kell.És akkor... (2010.02.22. 21:17) 10.02.18. Ige-hallás

Linkblog

Fogadj el Uram szolgálatodra!

2010.04.03. 08:36 Jobb lator

10.04.03. Ige-hallás

Nagyszombat

Róm 6,3-4a - Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg? A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, …

 

/:Ez az a reggel, mikor Jézus szíve nem dobog. Ha csak ennyit írt volna le Szent Pál, akkor Jézus valóban csak egy történelmi személy lett volna, akiről múlt időben beszélnénk, ha beszélnénk róla egyáltalán. A keresztség is csak egy múltban elmosódott, egy valaha volt vallási közösség avatóünnepét jelentené. És akkor nem beszélhetnék erről:

Az egész élet egy nagy szerelem – amire akkor jövünk rá, mikor már elfogyott – amibe belefonódnak szerelmek; ahogy halálok és feltámadások; ahogy szenvedések és áldozatok; ahogy csalódások és vigasztalódások; ahogy könnyek és mosolyok; ahogy könyörgések és esdeklések; ahogy kudarcok és sikerek …

A fogantatás a szerelem beteljesedése. Legyen az csak egy gondolat fogantatása is, mi cselekvést, vagy életet terem. Mert a fogantatás az alkotni vágyás, mi, ha életképes, alkotássá lesz. Teremtő szándékká? Teremtéssé? Életté? Létezéssé? A vágy találkozása – mi emberi, a teremtő akarattal – mi az Isten!

A szeretet rokon a szerelemmel, de mégis más. Azt csak vágyakozza elérni az ember a szerelemben, de a szeretet nem embertől van, bár vágyakozik elérni az ember – amennyiben istenségét megélni is vágyakozik. Mert a szeretet az Isten, mire Jézus tanított meg bennünket, és mire születésünktől – keresztségünktől tudatosan törekszünk, tudva, hogy megtapasztalni képesek vagyunk, de megélni teljességében sosem. Illetve csak a halálunk után, ha az örökéletre kegyelmet kapunk! Ahol Isten teljességében részesülhetünk. Addig be kell érnünk a szerelemmel, hogy részt vehessünk Isten alkotó természetében, miközben vágyakozunk a feltámadásunkra, minek reményét szintén Jézus ültette belénk – mint ember, ki Isten teljességének része, már emberként - hogy értésünkre adja a teljességünk esélyét, mit hirdetett, és hirdet Egyházában, apostol utódai által is! Hiszem feltámadásomat, a feltámadás hitével, a szeretetteljesség reményével!:/

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://misszio.blog.hu/api/trackback/id/tr601891290

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása