Hirdetni az Evangéliumot!
ApCsel 4,13-21 - Amikor látták Péter és János állhatatosságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, elcsodálkoztak, és rájuk ismertek, hogy Jézussal voltak. Mivel azonban látták, hogy a meggyógyult ember is mellettük áll, semmiben sem mondhattak ellent. Megparancsolták tehát nekik, hogy menjenek ki a gyűlésből, azután így tanakodtak egymás között: „Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hogy csakugyan Jeruzsálem összes lakója előtt ismeretes csodajelet műveltek, az nyilvánvaló, és nem tagadhatjuk. Nehogy azonban még tovább terjedjen a híre a nép között, fenyegessük meg őket, hogy ne beszéljenek többé senkinek se ennek a nevében.” Azután beszólították őket, és megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek, és ne tanítsanak Jézus nevében. Péter és János azonban azt felelték nekik: „Ítéljétek meg ti, vajon helyes volna-e Isten színe előtt, ha inkább hallgatnánk rátok, mint az Istenre! Hisz lehetetlen nekünk, hogy el ne beszéljük, amiket láttunk és hallottunk!” Azok erre újra megfenyegették, majd elbocsátották őket, mivel nem találtak módot arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mert mindenki dicsőítette Istent azért, ami az emberrel történt.
Mk 16,9-15 - Amikor a hét első napján reggel feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. Az elment és hírül vitte azoknak, akik korábban vele voltak, most pedig gyászoltak és siránkoztak. Mikor meghallották tőle, hogy él és hogy ő látta, nem hitték el. Ezek után elváltozott alakban megmutatta magát kettőnek közülük útközben, amikor vidékre mentek. Ők is elmentek és hírt adtak a többieknek, de nekik sem hittek. Végül megjelent a tizenegynek, amikor asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, hogy nem hittek azoknak, akik őt feltámadása után látták. Azután ezt mondta nekik: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.
/:Mondhatom, hogy Péter és János tanultak hitetlenségükből, és Jézus dorgálásából („Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, hogy nem hittek azoknak, akik őt feltámadása után látták.”). Már azoknak, kik Jézust halálra adták, bizonyítják, hogy megerősödtek hitükben, a Szentlélek ereje lakik bennük, Istenbe vetett hitükből, Jézustól kapott bizonyságból, nem hajlandók egy szemernyit sem engedni, még a fenyegetések ellenére sem, elszántak! Megértették küldetésüket, mit Jézustól kaptak: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” Minden teremtménynek, személyválogatás nélkül! Egészen magukra vállalják Jézus szolgálatát! Át kell venni a feladatot, mit Jézus hagyott rájuk.
Mondhatom-e, tekinthetem-e Jézus e szavait úgy, mint ami hozzám is szól? Magamra vehetem, vagy magamra kell venni e szavait? Egy helyütt így tanítja tanítványait Jézus: „akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. De aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” [Mt 10,32-33] Hirdetni az evangéliumot, vagy megvallani Jézust, mennyiben más dolog? Azt vallhatom meg, akiben hiszek, és akit ismerek. Az Evangélium pedig Jézusról tanít, életét, tetteit és szavait juttatja el hozzám, az Evangéliumokból szerezhetek ismeretet Jézusról és Istenről. Vagyis hirdetni az Evangéliumot, megvallani Krisztust az egy!
Péter így tanít erről: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára.” [1Pét 2,9] Igen, nekem is szólnak Jézus feltámadása utáni szavai: hirdetnem kell az Evangéliumot, hittel, szóval, és tettel! Pál megerősít, hiszen mint a tanítványok mind, Ő is azért tanít, hogy Krisztus követőkre találjon: „hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot.” [Kor 9,16]. Vagyis: „Elutasítjuk a gyalázatos alattomosságot, nem alkalmazunk cselt, és nem hamisítjuk meg az Isten szavát, hanem az Isten jelenlétében nyíltan hirdetjük az igazságot, s rábízzuk magunkat az emberek lelkiismeretére.” [Kor 4,2] Az Isten jelenlétében kell hirdetni Őt, s nem róla beszélni! Áldj meg szolgálatodra Isten! Ámen:/
