Látok, és tudomásom van mindenről, mit láthatok!
Iz 41,13-20 - Mert én vagyok az Úr, a te Istened, aki megragadom jobbodat, és így szólok hozzád: „Ne félj, én megsegítelek! Ne félj, te férgecske, Jákob, te kis bogár, Izrael! Én megsegítelek”, - mondja az Úr, a te megváltód, Izrael Szentje. - Íme, cséplőszánná teszlek téged, új és éles fogú cséplőhengerré. Hegyeket csépelsz és törsz össze, halmokat zúzol pozdorjává. Feldobod őket, és a szél elviszi, a szélvihar szétszórja őket. Te pedig ujjongsz majd az Úrban, és Izrael Szentjében dicsekszel. A szegények és a szűkölködők vizet keresnek, de nincs, nyelvük a szomjúságtól kiszárad. Én, az Úr, meghallgatom őket, én, Izrael Istene, nem hagyom el őket. Folyókat fakasztok a kopár dombokon, és a völgyek közepén forrásokat; a sivatagot bővizű tóvá teszem, és a kiaszott földet vizek forrásává. A sivatagban cédrust növesztek, akácot, mirtuszt és olajfát; a pusztában fenyőt ültetek, szilfát és ciprust egymás mellé, hogy lássák és megtudják, megfontolják és mindjárt megértsék: az Úr keze művelte ezt, és Izrael Szentje teremtette.
Mt 11,11-15 - Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála. A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt. Az összes próféta és a törvény Jánosig erről jövendölt; és ha el akarjátok őt fogadni: igen, ő Illés, aki eljön. Akinek van füle, hallja meg.
/:Látok, és tudomásom van mindenről, mit láthatok! Ha, mint ember vagyok ezzel így, akkor ez, emberi mivoltomban ajándékom. Teremtett örökségem, hogy Isten dolgairól tudomásom lehet, és azt értésemmé tette Ő! De mit értésemmé, érzéseim gyökere is az, mert érzelmeket kelt bennem az mit látok, hallok, tapintok. Vagyis, érzelmeimmel is szerethetem a világot, azt a teremtett környezetet, melyet nekem, személyemben gazdagságommá tesz Isten, vagyis, mind az, amivel boldogít. Tehát érzelmeimmel rendelkezzek úgy, hogy amit érzékelésemmel birtokolhatok, azt Isten dicsőségére, dicséretére, és ne csupán a magam gyönyörködtetésére szeressem.
Tudnom kell mindezért hálát adnom, és így megszentelni világomban, a nélkül, hogy kárt tennék magamban, vagy a világomban – üdvösségemben, illetve a világ üdvözítésében! Ha erre képessé válok, akkor leszek Isten szeretetének részévé, melyet, amennyiben mindegyikünknek sikerül megélnie, annyiban válik a világ Isten szeretetének színterévé. Amit Szent Pál magáról úgy fogalmaz meg, hogy „élek, de már nem én” [Gal 2,20]! De, mert képtelenek vagyunk e testben a szeretet teljességére, bizony nem utasíthatjuk vissza Krisztus áldozatát. Nélküle nem juthatunk a szeretet teljességére!
Istenem, vágyom időtlenségemben az idő múlását, Krisztus eljövetelét, az idő beteljesedését, hogy - ahogy most szereteted, kegyelmed, hited reményemben növekszik, úgy – irgalmad által lehessek teljessé az örök életre! Ámen:/
