Amim van, azért van, hogy azzal szolgáljak
ApCsel 8,1-8 - Saul pedig egyetértett azzal, hogy megöljék őt. Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen, s az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamaria tartományában. Istvánt pedig istenfélő férfiak eltemették, és nagyon megsiratták. Saul meg pusztította az egyházat, sorra járva a házakat, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat, s őrizetbe vetette őket. Azok, akik szétszóródtak, eközben körüljártak, és hirdették az Isten igéjét. Így jutott el Fülöp Szamaria városába, és hirdette nekik Krisztust. Tömegesen és egyetértően figyeltek mindarra, amit Fülöp mondott, hallva és látva a jeleket, amelyeket cselekedett. Mert a tisztátalan lelkek hangos kiáltással kimentek sokakból, akikben laktak, és sok inaszakadt és sánta meggyógyult. Nagy öröm támadt abban a városban.
Jn 6,35-40 - Jézus azt felelte nekik: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg. De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek. Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.”
/:Szétszórattatás a mai olvasmány központi gondolata. Igen, bizonyos vagyok bene, hogy mikor Isten úgy látja, hogy az a közösség mely megérett arra, akkor annak tovább kell lépnie, magát kell szétosztania, sokszorosítani. Ez a szeretet élménye, amikor eltelik a lélekkel a test – a közösség – akkor vágyakozik rá, hogy odaajándékozza magát, ugyanakkor le kell küzdenie azt a nehézségi erőt, melyet a test hordoz magában, ami lehet, hogy fájdalmas, áldozatokat követel tőlünk, hogy képesek legyünk „megszülni” az ajándékozást, az átadást. Láthatjuk, hogy Jézus szenvedésének részévé lett az Egyházának megalapítása is. Valaminek el kell halni, hogy valami új szülessen. Irtózok tőle, félek tőle, de mégis a vajúdás valami csodálatos erőt terem, mely mások számára örömöt okoz: „Nagy öröm támadt abban a városban”. Ki a szenvedésre képes igent mondani, elfogadóvá lenni, az már részévé válik a megújulásnak, a születésnek!
Jézus az Evangéliumi részben egy nagyon fontos tanítást ad: „nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem”! Észre kell vennem, hogy Jézus mikor magáról beszél, a maga Isten kapcsolatáról, akkor példát mutat, az Ember Istenkapcsolatát mintázza meg számomra: hogyan kell viszonyulnom Istenhez! Nem sodródnom kell az élettel, de nem is a magam akaratát kell ráerőltetnem másokra, hanem a dolgom, hogy annak akaratát teljesítsem, aki alkotott, aki életet, lelket lehelt belém. Mert azt már megtapasztaltam, hogy magában az anyag, a test életre képtelen, ahhoz kell a többlet, aki a bennem életet képező Isten! Aki szándékot teremt az én életembe, amit nekem kell felismerni magamban, és kibontanom, megszülnöm, szenvedések árán is életté váltani! Ha Krisztus nem lett volna, ezt hogyan is érthetném meg, hogy küldetésben vagyok! Mégpedig a Teremtő Isten küldetésében, az Ő vállalkozásának vagyok a része és örököse is! Egy sikerorientált, és sikergaranciával rendelkező vállalkozásra szól a meghívásom, sőt részletes utasítást is kapok hozzá! Mi szükséges ahhoz, hogy sikeres lehessek! Igen, nem úszhatom meg a kellemetlen részét sem ennek a vállalkozásnak. Ha visszaemlékezem arra, hogy életemben melyik siker tölt el örömmel, büszkeséggel, akkor be kell látnom, hogy az, amiért megszenvedtem, megküzdöttem, amibe bele kellett adnom a magam kínlódását is. És utólag már nem is látszik az olyan borzasztó nagy áldozatnak.
Végig menni az úton, végigcsinálni, akkor is, ha akadályok keletkeznek, ha nehézségek kerülnek utamba, nem feladni, mindvégig hinni, és remélni. Nem magamban, hanem Isten jelenlétében, aki akarja, hogy nekem sikerüljön az Ő vállalkozásában sikeressé lennem, és megadja hozzá a muníciót - a kegyelmet, sőt az esélyt – az irgalmat, hogy sikerem lehessen! Ez az én hitem, ezért mondom: Uram, áldalak, dicsérlek és magasztallak végtelen jóságodért, szeretetedért! Add, hogy szolgálatodra mindig kész és képes legyek! Köszönöm ugyanakkor, Uram, hogy soha nem elvenni, hanem mindig hozzáadni akarsz ahhoz, amit eddig is már adtál! Ámen:/
