Harc magammal, de szeretet Istenben
ApCsel 14,19-28 - Antióchiából és Ikóniumból azonban utánuk jött néhány zsidó. Felbujtották a tömeget, és megkövezték Pált. Azután kivonszolták a városon kívülre, abban a hitben, hogy meghalt. De amikor a tanítványok körülvették, felkelt, és bement a városba. Másnap pedig Barnabással útra kelt Derbébe. Miután ennek a városnak is hirdették az evangéliumot és sokakat tanítottak, visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antióchiába. Útközben megerősítették a tanítványok lelkét, és intették őket, hogy maradjanak meg a hitben. Elmondták, hogy sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába. S miután az egyes egyházakban böjtölve és imádkozva presbitereket rendeltek számukra, az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek. Azután átmentek Pizídián, és Pamfíliába jutottak. Miután Pergében is hirdették az Úr igéjét, lementek Attáliába, onnan pedig elhajóztak Antióchiába, ahonnan Isten kegyelmébe ajánlva elindították őket a most elvégzett munkára. Amikor megérkeztek és egybegyűjtötték az egyházat, elbeszélték, milyen nagy dolgokat művelt általuk az Isten, és hogy a hit ajtaját megnyitotta a pogányoknak. Ezután jó ideig ott maradtak a tanítványokkal.
Jn 14,27-31a - Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne féljen. Hallottátok, hogy azt mondtam nektek: Elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Megmondtam nektek már most, mielőtt megtörténne, hogy amikor bekövetkezik, higgyetek. Most már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme; felettem ugyan nincs hatalma, de hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy teszek, ahogy az Atya meghagyta nekem: keljetek föl, menjünk innen.
/:Jézus békéje állandó konfrontálódás, nem törekszik a konfliktusok elkerülésére! Mert nem úgy adja, ahogy a világ adja! De azért nem szabad félnünk, aggodalommal, vagy félelemmel tekintenünk Jézus békéjére! Hitemben kell, hogy megerősítsen, és tudatossá váljon bennem, hogy „sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába”! De ennek a küzdelemnek, békességszerző küzdelemnek kell lennie, amelyet a Szentlélek erejével harcolok meg, valahogy úgy, ahogy Cantalamessa páter tanítja. „A fegyverekkel kikényszerített béke és Jézus békéje között az a nagy különbség, hogy az utóbbi a bennünk lévő ellenségeskedést pusztítja el, az előbbi magát az ellenséget. Jézus békéje is győzelemnek, de az önmagunk felett való győzelemnek a gyümölcse. Jézus arra tanít, hogy nincs semmi, amiért ölnünk kellene, de van, amiért meghalnunk érdemes. Az Evangéliumnak nemcsak a magánéletben, hanem a társadalmi, politikai életben is van értelme.
Lincoln Ábrahámtól megkérdezte valaki, miért volt nagylelkű ellenségeivel szemben, és miért nem pusztította el őket, hiszen mint elnöknek ez lett volna a dolga? A válasz: Hát nem elpusztultak, mint ellenségek, amikor barátaimmá váltak?”
Tábort kell verni Krisztus békéje mellett, ott kell lennem, ahol megtalálom az Ő békéjét, és ahol magamban kibékíthetem az ellenségeskedést, úgy, hogy az igazság szeretete ne szenvedjen csorbát. Harc magammal, de szeretet Istenben, talán így foglalható össze, mely jelmondattá lehet, és talán életfilozófia részévé is, hogy az ellenfél, soha ne váljon ellenséggé, hogy a gyűlölet soha ne férkőzzön be megítélő-képességembe. Azaz, szeretni az Istent és Istenben mindent! Segíts Uram, hogy képességemmé váljon! Ámen:/
