A csoda természetessé legyen bennem
ApCsel 20,28-38 - Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett. Tudom, hogy miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat. Őrködjetek azért és tartsátok emlékezetben, hogy három éven át éjjel-nappal könnyek között szüntelenül intettem mindegyikteket. Most pedig Istennek ajánllak titeket, és az ő kegyelme igéjének. Neki van hatalma, hogy gyarapodást és örökséget adjon az összes megszentelt számára. Nem kívántam el senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját. Magatok tudjátok, hogy ezek a kezek dolgoztak meg azért, amire szükségem volt nekem és azoknak, akik velem vannak. Mindenben megmutattam nektek, hogy így kell fáradozni, segíteni a gyöngéken, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Miután ezeket elmondta, letérdelt, és együtt imádkozott mindnyájukkal. Azok pedig mindannyian nagy sírásra fakadtak, és Pál nyakába borulva csókolgatták őt. Az a mondása fájt nekik leginkább, hogy nem fogják többé viszontlátni az arcát. Végül pedig elkísérték őt a hajóra.
Jn 17,11b-19 - Én már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az Írás beteljesedjék. Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Közöltem velük igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból. Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazságban. A te igéd igazság. Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem őket én is a világba. Értük szentelem magam, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban.
/:Csodavárók lennénk? Én bizonyosan. Számomra csoda mind az, mi kicsiny, megfogható, és általam érthető világomba úgy szűrődik be, oly észrevétlenül, telítve a szeretet erejével, hogy engem ámulattal tölt el. Mert mind ez örömmel tölt el, a beteljesülés örömével, a megajándékozottság örömével. Amiben megtapasztalom méltatlanságomat arra. És azért, olyan jó hálát adni! Igen az öröm kifejezése a hála, és ehhez már az is elég, ha a reménytelennek tűnő sötétségből előtűnik a nap. A reménytelenségben rám tör a reménység, váratlanul, ki nem számíthatón; amire az én természetem nincs felkészülve, az minden számomra csoda. Isten örömszerző jelenléte életemben! A csodavárás a lélek szabadsága, nyitottság arra, ami még nem jött, de tudom, hogy eljöhet, vágyom, hogy eljöjjön, és kész vagyok arra, hogy, ha eljön akkor elfogadjam.
A csodavárás nem tehet tehetetlenné, hiszen való igaz, hogy „nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Amiből az is igaz, hogy ha adok magamból - szabadságomból, akkor is megélhetem a csodát, amit úgy lehetne kifejezni, hogy aki ad, az azzal nem lesz szegényebb! Hiszen meglepő, és csodálatot keltő, ha az ember teljes természetességgel benne áll a jelenlétben, vagyis adja önmagát, hogy mennyit kap cserében. Eleve az odaadás szabadsága másokat tesz szabaddá. Ami közösséget teremt, aminek egy feltétele van, a tisztaság, őszinteség, és önzetlenség. Ami megérzi, hogy nem magamért tettem, hanem magamat adtam! És ebből látható, hogy nem a cselekvés maga, ami eredményezi a csodát, hanem az irányultsága, ami a lélekből, a legmélyéről fakad, amiben nincs, nem lehet semmi mesterkéltség - ami eredeti tisztaság.
Ezt elővarázsolni magamból képtelenség, magamnak; ez kegyelem, és a kegyelem, nem természet szülte, az természet feletti, Istentől eredő!
Jézus kérésében: „óvd meg őket a gonosztól”, ez van benne. Atyám tegyél csodát velük, bennük, kik e világban vannak, de nem e világból valók! Mert a világ nem ismert fel Téged, nélküled akarja megoldani a gondjait, de ők ne ilyenek legyenek, akiket rám bíztál. Jézusban, aki az Isten, sokkal több van, mint amit szóval ki lehet fejezni, amit a szó elmondhat. Ezért kellett, hogy elküldje a Szentlelket, aki nem kívülről hat, a csekély és töredékes hét érzékszerv egyikén keresztül rám, hanem belülről, a lélek legmélyéről, amit nem gátol a világ töredékessége. „Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. A tanítást, amit kaptam tőled, továbbadtam nekik.” [Jn 17,7-8] A minden, amit tovább adott, azt befogadni nem lehetek képes, kevés vagyok hozzá, csak és egyedül a lélek által lehetek képes a teljességre! Ezért van, hogy látnom a lélek által kell látnom; hallanom a lélek által kell hallanom; tapintanom a lélek által kell tapintanom; ízlelni a lélek által kell ízlelnem; éreznem a lélek által kell éreznem - megtanulni.
Érzékenységemet napról napra javítanom kell a lélek iránt, fejlődőképes vagyok? Tegyél csodát velem Istenem! Ámen:/
