A szeretet sürgessen
2Kor 5,14-17 - Krisztus szeretete sürget minket. Azt gondoljuk ugyanis, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. Mi tehát mostantól fogva senkit sem ismerünk test szerint. És ha Krisztust test szerint ismertük is, most már nem úgy ismerjük. Ezért aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme, újak keletkeztek.
Jn 20,1-2.11-18 - Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!” Mária pedig kinn állt a sírnál, és sírt. Amint sírdogált, lehajolt a sírboltba. Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt. Azok megkérdezték tőle: „Asszony, miért sírsz?” Ő azt felelte nekik: „Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették!” Ahogy ezt kimondta, hátrafordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az. Jézus megkérdezte tőle: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő pedig, azt gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!” Ekkor Jézus megszólította őt: „Mária!” Erre ő megfordult, és héberül így szólt: „Rabbóní!”, ami azt jelenti: Mester. Jézus azonban így szólt: „Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elment, és hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat!”, és hogy ezeket mondta neki.
/:Mária Magdolna az az asszony, aki felnyitja arra a szememet, hogy mit jelent a szeretet: elébe kell mennem Istennek, hogy találkozhassak a szeretetével, nem pedig várni rá – gőggel, büszkeséggel –, hogy Ő találjon rám.
Bár korábban Jézus így tanít: „Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat - mondta neki -, te meg menj, és hirdesd az Isten országát.” [Lk 9,60], itt mégis Mária Magdolna belebotlik Jézusba, a feltámadottba, mikor Ő csak a holtat keresi - elsőként, és hirdetőjévé lesz.
Vannak véletlenek, vagy az élet minden dolga hordozza Isten tervének titkát? Mert hiszen, e jelentéktelennek tűnő dolgot feljegyezték. Ma talán még megtérését követően is rásütném Mária Magdolnára, hogy hiszen ez egy bűnös asszony, mit hallgassak rá. De Jézus, mégis csak Neki jelent meg elsőnek feltámadását követően. Ki ez a Jézus? Aki még nem ment fel az Atyához, de készül Hozzá, és e készületét rábízza egy „frissen megtért” asszonyra! ’Menj, mond el amit üzenek Veled, a testvéreimnek!’ Jézus számított rá, hogy a követe esetleg nem lesz elég hiteles? Kinek volt fontosabb e küldetés: Jézusnak? Mária Magdolnának? vagy a testvéreknek? De, ahogy tudjuk, később még elment, a testvéreknek is megjelent Jézus. Szüksége volt Neki, hogy üzenjen? Bizony az én számomra, a mi számunkra; az én szempontomból, a mi szempontunkból van jelentősége Jézus üzenetének! Az egész Evangéliumnak hozzám szóló üzenetként van jelentősége, és az általam hangzó Krisztusi üzenetnek van jelentősége, mert, ha hiszek a Megváltónak, ha felismerem őt, akkor tanúja leszek művének, aki eljuttatja általam üzenetét azokhoz, akikhez rajtam keresztül szólni akar. És ez az üzenet nem veszíti értékét azzal, hogy ha Jézus közvetlenül is szól testvéreihez! „Krisztus szeretete sürget”, hogy ne térjek ki üzenete elől, hogy ahova állít ott legyek, hogy amire szólít, azt tegyem.
Igen Uram, hiszek a szeretetedben, melyet magamnak elnyerni szeretnék, és szeretetedről akarok tanúságot tenni. Add, hogy megtéréseim eljuttassanak a Te látásodra, felismerésedre, és szenvedélyes szeretettel ragaszkodjak üzenetedhez! Ámen:/
