Akarok bűneimtől elszigetelődni
Jer 30,1-2.12-15.18-22 - Az ige, amely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól: „Így szól az Úr, Izrael Istene: Írd le magadnak egy könyvbe mindazokat az igéket, amelyeket szóltam hozzád! Mert így szól az Úr: Gyógyíthatatlan a zúzódásod, halálos a csapásod. Nincs, aki ítélne peredben sebedért, gyógyulás, hegedés nincs számodra. Szeretőid mind elfelejtettek téged, nem törődnek veled; mert ellenséges csapással sújtottalak, kegyetlen fenyítéssel, mivel sok a bűnöd, számosak vétkeid. Miért kiáltasz zúzódásod miatt, hogy gyógyíthatatlan a fájdalmad? Mivel sok a bűnöd, számosak vétkeid, azért tettem ezt veled. Így szól az Úr: Íme, én jóra fordítom sorsát Jákob sátrainak, és hajlékain megkönyörülök; felépül a város a romjain, és a palota a jogos helyén fog állni. Háladal hallatszik ki belőlük, és játszadozók hangja. Megsokasítom őket, és nem fogyatkoznak meg, megbecsültekké teszem őket, és nem kisebbednek. Fiai olyanok lesznek, mint hajdan, és gyülekezete színem előtt szilárdan áll; de meglátogatom minden sanyargatóját. Belőle támad fejedelme, uralkodója az ő bensejéből származik; közel engedem, és ő közeledik hozzám. Mert ki az, aki kockára tenné az életét, hogy közeledjék hozzám? - mondja az Úr. - Az én népem lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek.
Mt 14,22-36 - Ezután mindjárt megparancsolta a tanítványoknak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előtte a túlpartra, amíg ő elbocsátja a tömeget. Miután elbocsátotta a tömeget, egyedül fölment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, még mindig egyedül volt ott. A bárka pedig már sok stádiumnyira volt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél volt. Éjjel pedig, a negyedik őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták őt, amint a tengeren jár, megrettentek és azt mondták: „Kísértet!”, és félelmükben kiáltozni kezdtek. Jézus azonban mindjárt szólt nekik: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Péter így válaszolt neki: „Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vízen.” Ő azt mondta: „Gyere!” Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen és Jézushoz ment. Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, merülni kezdett, és felkiáltott: „Uram! Ments meg engem!” Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt és azt mondta neki: „Te kishitű! Miért kételkedtél?” Amikor beszálltak a bárkába, elállt a szél. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!” Átkeltek a tavon és Genezáret földjére jutottak. Amikor annak a helynek a lakosai felismerték őt, üzentek az egész környékre, odahozták hozzá mindazokat, akik betegek voltak, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Akik csak megérintették, meggyógyultak.
/:Ne szólj ily nyíltan Istenem, csak megszégyenítesz még jobban! Bár megfenyítesz, mégis boldog vagyok, mert így érzem magamon szeretetedet, mely megmentésemre siet! Köszönöm, és ezért is áldalak, magasztallak, és miközben dicsérlek, örömtáncot járok. Mert közel engedsz magadhoz, és én közeledben akarok lenni, bűnbánattal, hittel, és soha meg nem nyugvó hűséggel! Hogy népeddé lehessek, és én Istenem legyél!
Ahogy Jézus, keresem magányom, ahol kettesben lehetek Istennel, ahol csak Rá figyelek, és senki, de semmi el nem távolít tőle. Ahol a csend jótékony részemmé lesz, melyben elveszíthetem magamat is, hogy egészen Isten részévé lehessek. Nem tartok igényt már erőmre, akaratomra; vágyom, hogy Isten annyira lefoglaljon, hogy az Ő ereje által legyek képes a vízen járni. Jézus példája azt bizonyítja, hogy az ember, a test, az anyag, képes egészen a léleknek alárendeltetni magát, mely a fizika törvényei felett álló képesség, vagyis e világ hatalmát meghaladó képességek szunnyadnak bennünk, a lélek által, mi Isten része bennünk. De miért nem bírom előhívni magamból? A kishitűség, az alázat hiánya, hogy egészen engedelmessé legyek Istennek; minden evilági ragaszkodásomat elengedni. Amikor nincs mentőöv, egyetlen köldökzsinór se már, mi e világhoz köt, abban a hitben, hogy ha mégsem, akkor legyen visszaút, biztosításom. Talán nem vagyok bizonyos abban, hogy Jézus nekem is kinyújtaná a kezét – hogy érdemesnek tartana arra, hogy megmentsen -, mikor süllyedni látna, vagy talán magamban sem hiszek, hogy felismerném az Ő kezét? Bizony, magamtól kell megszabadulnom, mindattól, ami távol tart engem Istentől!
Egyetlen módszer van erre, amire Jézus tanít: „Amikor beesteledett, még mindig egyedül volt ott” és imádkozott. Még intenzívebb csendes együttlétre kell törekedni Istennel, hogy halljam, hogy bizonyosságom lehessen Isten jelenléte életemben, aki megmenteni akar, mindörökre!
Segíts Istenem gyengeségemben, hogy mire vágyok, meg is tegyem! Ámen:/
