Innen van bizonyosságom az üdvösségre
Dán 7,9-10.13-14 - Néztem, és egyszer csak trónokat állítottak fel, s egy Ősöreg leült; a ruházata fehér volt, mint a hó, és fején a haj olyan, mint a tiszta gyapjú; trónja lángoló tűz, kerekei égő tűz. Tüzes és sebes folyó jött ki színe előtt; ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer százezren hódoltak neki; a bíróság leült és a könyveket felnyitották. Majd azt láttam az éjszakai látomásban, hogy íme, az ég felhőiben valaki jött, aki olyan volt, mint az Emberfia, s amikor az Ősöregig eljutott, az ő színe elé vitték, és ő hatalmat, méltóságot és országot adott neki, hogy minden nép, törzs és nyelv neki szolgáljon, és hatalma örök hatalom legyen, amely meg nem szűnik, és országa olyan, amely el nem pusztul.
2Pét 1,16-19 - Mert nem mesterségesen kiagyalt meséket követve adtuk tudtotokra a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem mint akik szemtanúi voltunk az ő nagyságának. Mikor ugyanis az Atyaistentől tiszteletet és dicsőséget nyert, ez a szózat hangzott hozzá a magasztos dicsőségből: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!” Mi hallottuk ezt az égből jövő szózatot, amikor vele voltunk a szent hegyen. És súlyos prófétai beszéd birtokában vagyunk, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg a nap fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem kél szívetekben.
Lk 9,28b-36 - Történt pedig e beszéd után mintegy nyolc nappal, hogy maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és felment a hegyre imádkozni. Miközben imádkozott, arcának színe elváltozott, a ruházata fehér lett és fényben sugárzó. És íme, két férfi beszélgetett vele, Mózes és Illés, akik dicsőségben megjelentek, és beszéltek az ő eltávozásáról, amelyet Jeruzsálemben készült beteljesíteni. Pétert és a vele lévőket elnyomta az álom. Amikor felébredtek, látták dicsőségét, és a két férfit, akik ott álltak vele. És történt, hogy amikor eltávoztak tőle, Péter ezt mondta Jézusnak: „Mester! Jó nekünk itt lenni! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem tudta ugyanis, hogy mit mond. Amíg ezeket mondta, felhő szállt le, és elborította őket. Amint a felhőbe jutottak, félelem fogta el őket. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok” [MTörv 18,15; Iz 42,1]. Mikor a szózat elhangzott, Jézus egyedül maradt. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem szóltak azokban a napokban mindarról, amit láttak.
/:Jézus látni és láttatni próbálom meg. Aki itt már készül a véres, és megalázó, fájdalmas gyötrelemre, tudatát készíti fel, és a próféták jelenlétével vesz bátorságot magán, hogy el bírja fogadni Atyjától a szenvedést, értünk! Nincs szó az Ő identitásáról, karrierjéről, hogy mivé lehetne, ha … . Nem futamodik meg, pedig Ő tudja leginkább, hogy mekkora ez a világ, és hány szeglete van, ahova a földi hatalom elől eltűnhetne, meghúzhatná magát, csak, hogy túlélje az Őt középpontba helyező gyűlöletet. Képes eljutni odáig – mi már ezt nem hittel, hanem történelmi tényként tudjuk -, hogy kimondja az Atyának: „legyen meg a Te akaratod”! Tulajdonképpen a színeváltozása és az Atya felcsattanó szózata, mind ennek az Atyától elrendelt küldetésének az elfogadását visszaigazoló atyai öröm „kisülése”, megnyilvánulása. Az Atya elfogadja a Fiú odaadó, szeretetből fakadó alázatát, nyugtázza, hogy akarata a Fiúban kész a beteljesedésre, melynek eredménye az Atyától áhított kibékülés az Emberrel, ami akarata szerinti megbocsátás az által, hogy megváltására juthat az Emberiség. Ez az Üdvtörténet lényege az Ember számára, hogy az Embernek van visszavezető útja, és az megnyílik számára Jézus Krisztus által! Az Üdvtörténet lényege pedig az Isten szempontjából az, hogy a Fiú által kifejezheti, érthető módon az Embernek, hogy mennyire szereti őt, mennyire elkötelezett az Embernek az Isten.
Az Ember szabaddá válhat a jóra, bár a rosszra van hajlandósága! De Isten elé siet (!), hogy ha kész az Ember a bűnének beismerésére, akkor észrevehesse, hogy Isten kész a megbocsátására! Isten, Jézus színeváltozásában mondja ki a végső döntését: Ember, a Te megváltód az én szeretett, egy Fiam, egyedül Benne lehet a te reményed! Minden háttérbe vonul, a próféták, az Istenanya, a tanítványok; mert minden, mi teremtmény, az Atyának és a Fiúnak van alárendeltetve ettől kezdve. Innen kell elindulnom, hogy eltaláljak megváltásomhoz, az örökéletemhez, az örökkévalóságomhoz. Jézus adja meg a választ, hogy hogyan lehet az Embernek választ adnia Isten felkínált szeretetére. A Regnum Christi Apostoli mozgalom mai elmélkedésében P. Patrick Murphy, LC szívemhez oly melegen közelien elmélkedi meg Krisztus példáját: „Szívünk sok mindenhez ragaszkodhat: lehetnek vágyaink, indíttatásaink, reményeink. Ragaszkodhatunk kényelemhez, dicsőséghez, ahhoz, hogy mindent rögtön elintézzünk, önmagunk kiteljesítéséhez, talentumaink kihasználásához. A mi Urunk alárendelte e lehetőségeket a Mennyei Atya szeretetének. Ezt jelenti Krisztus követése, ezt jelenti a világtól való eltávolodás: késznek lenni bármit feláldozni ezek közül Krisztusért, kérjen bármit. Jobban kell Őt szeretnem minden más kívánságomnál és szeretett dolgaimnál. Ez az igazi ígéret földje, a valódi felszabadulás önzésünk világából. Meghalni magadnak annyi, mint az öröm, a béke, a szeretet és az örök élet gyümölcsét teremni. „Ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egy maga marad.” (Jn 12.24) Irányuljon bármi felé a szeretetem, meg kell tisztulnia, elhalnia, mint a magnak a földben. Mert minden földi ragaszkodás én-központúságomban gyökerezik. Ezt kell kigyomlálni és a tűzre vetni. Csak figyeljük, kit és mit, hogyan szeretünk. A feleség lehet, hogy úgy szereti férjét, hogy uralkodni akar felette? Az apa gyermekét haragból bünteti nem a javára? Én-központúságunk gyengíti, aláássa szeretetünk erejét; ezért kevésbé szeretünk, mint amire képesek volnánk.” Az énszeretetemet, az én szeretetemet kell odaáldoznom, hogy másokban az örökélet megszülethessen! Ez, minden Istennek szentelt életnek, az életszentségnek ott áll a középpontjában!
„Mindenekelőtt az ajándék benső értéke az, ami számít: készen állni arra, hogy megosszunk mindent, hogy odaadjuk saját magunkat. Szent Pál írja: „Osszam el bár egész vagyonomat …, ha szeretet nincs bennem , semmit sem használ nekem.” – írja elmélkedésében II. János Pál.
Uram, Istenem, ahogy ezzel a mai nappal, mint ajándékoddal, megszentelsz engem, úgy szeretnélek e napba imádkozott életemmel téged dicsőíteni, segíts engem, hogy szereteted eszközévé lehessek, magam odaajándékozásával, szeretteim üdvösségére lehessek! Ámen:/
