A meghívás önmagában még nem biztosíték az ünnepre
Ez 36,23-28 - Szentté teszem nagy nevemet, amelyet gyalázat ért a nemzetek között, amelyet meggyaláztak közöttük, hogy megtudják a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, mondja a seregek Ura, amikor megmutatom szentségemet köztetek az ő szemük láttára. Mert kiviszlek titeket a nemzetek közül és összegyűjtelek minden országból, és elvezetlek saját országotokba. Tiszta vizet hintek rátok, és megtisztultok minden szennyetektől, és minden bálványotoktól megtisztítalak titeket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek; elveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom majd belétek, és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint járjatok, és törvényeimet megtartsátok és megcselekedjétek. Azon a földön laktok majd, amelyet atyáitoknak adtam, és ti az én népem lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek.
Mt 22,1-14 - Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk: „Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni. Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: „Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre. De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után, a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték. Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette. Azután azt mondta a szolgáinak: „A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki a bekötő utakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.” A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Azt mondta neki: „Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?” Az nem szólt semmit. Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: „Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás! Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”
/:Ne mindig a múltra vonatkoztassuk Jézus példázatait, hiszen azt valljuk, hogy Jézus igéje jelenidejű, a mában szólít meg bennünket. Hát bizony merjük meghallani, azt, ami nekünk szól, ami hozzám szól, engem szólít meg. Mert Isten ma, és folyamatosan, a világ végezetéig azon fáradozik, hogy a menyegzőt készítse elő a fiának. Én vagyok az akit meghív, aki kimentem magam, elutasítom, sőt olykor szolgáit meg sem hallom, mikor a meghívást kikézbesíteni próbálják! Ma is megtörténik, hogy cunamik, falvakat felperzselő tűzvészek, és számtalan, vagy talán egyre több természeti katasztrófák pusztítanak, amire érzéketlennek bizonyulunk, de még a pápa sem meri kijelenteni – úgy tűnik – hogy Isten ítélete megy végbe, mert hitetlen ez a nemzedék. Hol vannak a próféták, vagy gondoljuk, hogy ma nincsenek, nem küld szószólókat, figyelmeztetéseket Isten? El merjük képzelni, hogy némaságba burkolódzik, hogy nem kommunikál választottaival az Úr? Együgyű ez a nép, ha így ítéli meg az Istenét! Inkább kellene azt elhinnünk, hogy mi vagyunk érzéketlenek az Ő szavára. A világ zaja annyira betölti a földet, hogy már a menydörgésben sem ismerjük fel az Istent. Olyan ez, mint a pogány vallások zaja, mely elnyomja az Isten szelíd szólítását. Csak magát hallja meg az ember, vagy már maga sem ismeri fel a hangokat a maga által keltett zajokban. Mivé lett a zene? Hol van a lelket cirógató, csiklandozó, felemelő méltósága? Elhallik dübörgése kilométerekre, miközben körülötte saját verejtékében fetrengenek ezrek, és még ezért fizetni is hajlandók! Csak meg ne kelljen hallani Istent, aki új szívvel és új lélekkel is képes megajándékozni, csak hogy megszabadítson önmagunktól. De azt, aki félremagyarázza törvényeit, csak azért, hogy magát felépítve Istent rombolja le – félrevezetni akarva azokat is, akik tudja, hogy felnéznek rá, azt bizony kitaszítja, eltünteti a sorból, csak azért, hogy a többit megmentse. Mert nem mindenki, aki meghívást kapott méltó az ünnepre! Hogy én méltó lehetek rá? Nem tudom, de akarok rá méltóvá lenni. De, hogy ne jussak tévedésre, és senkit meg ne tévesszek, leborulok Isten Te előtted, hogy kegyelmeddel tisztíts meg, mert tudom, hogy magam méltatlanná lettem a nászra, csupán a Te irgalmadból kerülhetek oda, és válhatok tisztává. Segíts, hogy oltalmad vezessen el a menyegzőre, hova általad már megtisztultan érhessek! Add, hogy sokkalta több energiát fordítsak arra, hogy mindeneket Hozzád vonzzak, mint, hogy magamat megmentsem. Aminek gyújtópontja a Veled elmélyült imádságban, és a velük való közös imádságokban legyen életformámmá. Ámen:/
