„Mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg”
1Kor 9,16-19.22b-27 - Mert ha hirdetem az evangéliumot, nincs miért dicsekednem, hiszen kényszer alatt vagyok. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! Mert ha szabad akarattal teszem ezt, jutalmam van; ha pedig kénytelen-kelletlen, csak ügyintéző vagyok. Mi tehát az én jutalmam? Hogy az evangéliumot hirdetve ingyen adjam az evangéliumot, és ne éljek az evangéliumból eredő hatalmammal. Mert én, bár mindenkitől független voltam, mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg. A gyöngéknek gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket; mindenkinek mindene lettem, hogy egyeseket megmentsek. Mindent az evangéliumért teszek, hogy nekem is részem legyen benne. Nem tudjátok, hogy akik a versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! Az pedig, aki részt vesz a versenyben, mindentől tartózkodik: ők azért, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig, hogy hervadhatatlant. Futok tehát, és nem csak vaktában; mérem az ökölcsapásokat, s nem csak úgy, a levegőbe csapkodva; hanem sanyargatom a testemet és szolgaságba vetem, nehogy, míg másokat tanítok, magam elvetésre méltó legyek.
Lk 6,39-42 - Hasonlatot is mondott nekik: „Vajon a vak vezethet-e vakot? Nem esnek-e mindketten verembe? Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél; valaki akkor tökéletes, ha olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? És hogyan mondhatod testvérednek: „Testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát”, a te szemedben pedig nem látod a gerendát? Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, és csak azután fogj hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből!
/:Isten hatalmas titkokat rejt el bennünk, melyek felfedésére magam, úgy érzem, még méltatlan vagyok, de e titkokat megsejteni is éppen elég, hogy a lélek képes legyen küzdeni, a test ellen, a világ hatalma ellen! Ehhez kérem Uram, ma reggel is a kegyelmet Tőled, hogy általad győzni bírjon a lélek erőtlenségem fölött.
Ma valami nagyon fontos esemény lesz, hiszen a Pápa fogadja államfőnket, ami nem csupán egy egyszerű államfői találkozó, hiszen remélhetőleg államfőnk magára veszi Isten áldását szolgálatához, aminek fontosságát még az elmúlt alkalmakkal soha nem éreztem ennyire át. Valami több lesz itt, mint a korábbi államfői látogatásokkor történt. Talán, mert államfőnk az az ember, aki hisz a kegyelem erejében, és igényli is munkájához az áldást! Talán pontosan ezekben a percekben elmélkedik Schmitt Pál is a mai Szentírás üzenetéről. „Mindent az evangéliumért teszek, hogy nekem is részem legyen benne.” - mondja Szent Pál, és talán Schmitt Pál is a maga hitével ismétli e szavakat. De én, mindenesetre mondom – beleborzongva, Vele, hogy e szavak ne teherként nehezedjenek rá, hanem kegyelemként. Mondom Vele, ahogy cirenei Simon segített Jézusnak vinni keresztjét, könnyítve terhén. Akarok osztozni Vele abban amit átvállalhatok terhéből, és Vele imádkozva, hogy sikerüljön a Jézus szavait megélnie: „valaki akkor tökéletes, ha olyan, mint a mestere.” És felhangzik bennem a Szentírás Ó- és Új- szövetségén végig suhanó Isteni szó: „Ne félj!” Amire a hit, az Istenbe vetett hit jogosíthat fel bárkit is, még egy államfőt is, mikor átérzi feladatának súlyát, felelősségét. Mert nincs nagyobb felelőssége Embernek, mint, hogy merjen hinni Isten kegyelmében és irgalmában, Rá bízva döntéseit is. Mert ha követünk is el bűnt, hibát, az csak tévedés, ha Isten elé bírja letenni alázattal, hogy minden Isten szeretetében lehessen teremtőerővé, szándéka szerint.
Én, ma, ezzel az alázattal, és Istentől nyert szeretettel törekszem arra, hogy beleéljem magam e találkozásba, ott legyek, fegyverhordozóként, teherviselőként, szolgáló szeretettel, imával.
Mennyi Atyánk lásd, ahogy államfőnk kezét szorítva, a Te kegyelmedet kérjük rajta számon, és bátorítjuk, hogy merjen Benned egészen eltelve feladatának megfelelni. Áldásodat értjük, érezzük Rajta, mellyel megszenteled munkáját, elfogadva áldozatát, és az Asszony áldozatát is, ki áldásodat magára véve vállalja a háttérből, hogy az embert emberségében megőrzi, és megvédi, sőt szolgálja. Istenünk, add meg államfőnkön keresztül, hogy Nemzetünk az Ő hitével eggyé lehessen, az Ő megszentelődéséből táplálkozzon, és isteni akaratodat képesek legyünk alázattal viselni, szolgálni, hogy ahogy az Ő munkája, úgy a mi igyekezetünk is a Te dicsőségedre lehessen! Ámen:/
