Megállni igazsága előtt, hátat fordítva a gonosznak!
Jób 42,1-3.5-6.12-17 - És felelt Jób az Úrnak, és mondta: „Tudom, hogy mindent megtehetsz, és hogy egy gondolat sincs rejtve előtted. „Ki az, aki a gondviselést elhomályosítja értelem nélkül?” Valóban balgán beszéltem olyanról, ami tudásomat messze meghaladja! Eddig szóbeszédből hallottam felőled, most pedig saját szememmel látlak! Korholom tehát önmagamat, bánom bűneimet porban és hamuban!” Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt, mert lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer szamárkancája. És született neki hét fia és három leánya. Az egyiket Jemimának, a másikat Kassziának, a harmadikat pedig Kerenhappuknak hívta. Az egész földön sem lehetett olyan szép leányokat találni, mint amilyenek Jób leányai voltak, és atyjuk örökrészt adott nekik fiútestvéreikkel. Jób pedig ezek után még száznegyven évig élt és látta nemcsak gyermekeit, hanem gyermekeinek a gyermekeit is negyedízig. -- Majd meghalt vénségben, napokkal betelten.
Lk 10,17-24 - Amikor a hetvenkettő visszatért, örömmel mondták: „Uram! Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!” Ő azt felelte nekik: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.” Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyek előtt. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent átadott nekem. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya; és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Majd külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király kívánta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
/:Felismerlek Uram a szavakban, és kicsinységemben! Boldognak mondasz, ki láttatni engeded magad szavaidban!
Ki szeretni enged nekem élőt, azért engedi meg, hogy Őt dicsérni bírjam minél teljesebben! Mi azt jelenti, hogy határtalanul, ami végtelenség, ami e világban képtelenség, de felé tartani, hogy majd a halálon túl elérhetővé legyen, boldogság, mi a kegyelem ajándéka! És vonzás, miközben vonzódás; mert kit elérni vágyok, szeretteimet Hozzá vonzom. „Örvendezve néznek engem, akik téged félnek, mert erősen bízom szavaidban.” – mondja a Zsoltáros szava.
Mert milyen teljesség lenne mindegyiket egyenként magamba ölelni, mi képtelenség, de ha Istent és szent Fiát, Jézust ölelhetem szívemre, akkor Bennük, hogy ne ölelhetném magamba a mindenséget! Hiszen az Egészben benne a rész, ezért vágyom minden testi erőmmel, lelkem vágyódásával, tudatom értelmével, hogy azokat kit szeretni bírok – a kegyelem ajándékával – azokat már most üdvösségükben tudhassak. Amit tudom, hogy ki kell esdenem számukra, imával, vezekléssel, keresztem viselésével, alázatommal, szelídségemmel, mi ellenemre van, mert természetem nem erre bíztat, de lelkem mégis arra hajt. Megfog, és szavaimként sóhajtom a zsoltáros szavait, hogy benne dicsérjem Istent, ki hatalmába fogad és megtart, hogy Hozzá vezessem azokat, kik meglátják bennem a teljesség utáni vágyat:
„Szálljon rám irgalmad, hogy éljek, mert törvényedről elmélkedem”! „Szívem szeplőtelen legyen rendeleteid szerint, hogy meg ne szégyenüljek,” s, hogy Benned el ne bizonytalanítsam Őket. Mert meg kell tudniuk, és értésükké kell legyen, hogy „Uram, örökkön örökké áll a mennyben a te igéd. Nemzedékről nemzedékre tart a te hűséged, szilárd alapokra helyezted a földet.” „Ha nem törvényed volna gyönyörűségem, akkor talán nyomorúságomban elvesztem volna.” „Milyen édesek igéid ínyemnek, jobban ízlenek számnak, mint a méz.” „Örökségül nyertem parancsolataidat mindörökké, ezért szívem bennük leli örömét.” Engedd Istenem, hogy erről az örömről tudjak zengeni, hogy szereteted Bennük legyen általam, hogy szeretve lehessünk Benned mindörökre! Mikor e szavakat leírom, tudom, hogy bennem vagy, aminek hitében bíztat Szent Pio atya: „Vessétek emlékezetetekbe, hogy Isten bennünk van, amikor a kegyelem állapotában vagyunk.” Ó, maradj velem, ne engedj kívüled lennem! Ámen:/
