Krisztus szolgájaként, Istennek kedveskedni
Gal 1,6-12 - Csodálom, hogy attól, aki titeket Krisztus kegyelme által meghívott, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, holott nincsen más, csak olyanok vannak, akik zavarba ejtenek titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. De még ha mi, vagy akár az égből egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, átkozott legyen! Ahogy azelőtt is mondtuk, most megismétlem: Ha valaki más evangéliumot hirdet nektek, mint amit átvettetek, átkozott legyen! Vajon embereket akarok most megnyerni, vagy Istent? Embereknek igyekszem-e tetszeni? De ha az embereknek igyekeznék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája! Tudtotokra adom ugyanis, testvérek, hogy az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; mert én nem embertől kaptam vagy tanultam azt, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából.
Lk 10,25-37 - Ekkor fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így szólt: „Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő ezt válaszolta neki: „Mi van írva a törvényben? Hogyan olvasod?” Az így felelt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből [MTörv 6,5]; felebarátodat pedig, mint önmagadat” [Lev 19,18]. Erre ő így szólt: „Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz.” De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: „De ki az én felebarátom?” Jézus akkor így kezdett beszélni: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment, és rablók kezébe került. Azok kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták és eltávoztak. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé; látta, de továbbment. Hasonlóképpen egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért és látta őt, elment mellette. Egy szamariainak is arra vitt az útja. Odament, és amikor meglátta, megkönyörült rajta. Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: „Viseld gondját neki, és ha többet költenél, amikor visszatérek, megadom neked.” „Mit gondolsz, e három közül melyik volt felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” Az így felelt: „Az, aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus erre azt mondta neki: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”
/:A legfőbb parancs: „Szeresd Uradat, Istenedet” – egészen! De hogyan? Úgy, hogy felebarátodat annyira szereted, amennyire magadat, - akit Istenben vagy képes egészen odaáldozni a felebarátért. Nem azért, mert a felebarátnak akarsz tetszeni, vagy, mert magadnak kedvében akarsz járni, hanem, mert Isten kedvét keresed.
Kell, hogy szükségét érezzem annak, hogy cselekvésben nyilvánítsam ki magamat, képességemet a szeretet elfogadására, és tükrözésére. Mert a legfőbb parancs is abból kell, hogy megfoganjon, életté legyen bennem, hogy felismerem azt, hogy Isten előbb szeretett engem, mindennél! Isten szeretete éltet! Pazarlón, szelíden, önzetlenül, hívogatón, féltőn, de mégis szabadságomat megengedően:
„Az Isten néz téged, bárki légy, úgy amint vagy, személyesen. „Neveden szólít.” Lát és megért téged, úgy ahogy teremtett. Tudja, mi lakozik benned, ismeri minden érzésedet és gondolatodat, képességedet és óhajodat, erőidet és gyengéidet. Lát örömöd napján és lát szomorúságod napján. Veled érez reménységeidben és megpróbáltatásaidban, részt vesz minden aggodalmadban és emlékezésedben, szellemed minden felfelé lendülésében és lehanyatlásában. Valóban megszámlálja hajad szálait és alakod méreteit. Átölel és a karjában hord. Felemel és letesz. Olvas vonásaidban, mosoly van-e bennük vagy könnyek, egészségtől virulnak vagy betegségtől hervadnak-e? Gyöngédséggel néz kezedre és lábadra, fülel hangodra, szíved dobogására, még lélegzetedre is. Te sem szereted magad jobban, mint ahogy Ő szeret téged. Nem riadhatsz jobban vissza a fájdalomtól, mint amennyire neki fáj, hogy fájdalmat viselsz; és ha rád méri, csak azt teszi, mit te magad is megtennél, - ha bölcs lennél, - későbbi nagyobb üdvösséged érdekében.”
„Lehet a lelkünk még oly mennyei is, telve szeretettel, telve szentséggel, telve buzgalommal, telve elszántsággal, telve békességgel, mégis amint elfordulunk egy pillanatra Tőle és csak magunkat látjuk: a legkiválóbb érzelmek szertelenséggé és tévedéssé fajulnak. A szeretet erőtlen engedékenységgé válik, a szentség lelki kevélységgé romlik, a buzgalom erőszakossággá fajul, a tevékenység felőrli az imádságos lelkületet, a reménység elbizakodottsággá fuvalkodik. Önmagunkat nem tudjuk vezetni. Isten kinyilatkoztatott szava a legfőbb életszabályunk; és -- egyéb okok mellett -- ezért oly alapvető kegyelem a hit. Mert a hit az iránytadó erő, mely Krisztus utasításait átveszi és a szívhez alkalmazza.”
„Én Istenem, Te látsz engem. Én nem tudom önmagamat látni. Ha még oly jó bírája is lennék önmagamnak, még oly elfogulatlan és még oly pontos lenne is a mértékem, - éppen a természetem miatt, mégsem láthatom, nem tekinthetem át magamat. De Te, amint betérsz hozzám, keresztül látsz rajtam.” (Newman breviáriumból idézet) Ne engedj szabadságomban szabadjára, mert bár viaskodom, de tudom, hogy egyedül a Te szeretetedben van esélyem az életre, mit bűnös életem gyűlöletével is vágyom; mégis, ne engedd, hogy a felebaráti szeretet ellenére, hiúsággal, a féltékenység erőszakosságával akarjak magamnak! Ámen:/
