Szolgálni jóságát

Az egész életünk arról szól, hogy keressük helyünket a világban. A világban, melynek dinamikája van, állandó mozgásban van, mely tőlünk független, mégis hat ránk; és mely világ tart valahová, de nem tudjuk hová. Akár sodródunk vele, akár tudatosan haladunk benne, ki nem térhetünk előle, még sem mindegy a magunk sorsát illetően. Mert ha sodródunk, beleveszhetünk az áramlatokba, míg, ha tudatosan haladunk, építjük sorsunkat, akár rátalálhatunk a világ főáramlatára, mely a végtelenbe tart, mely végtelent nevezhetjük nyugodtan – alázattal Istennek. Uram! Add nekem szavaidat, és töltsd meg élettel bennem! Ámen Vége egy évnek, egy egyházi évnek is, ettől kezdve új blogban olvashatók napi elmélkedéseim: http://eleszto.blog.hu - n.

Friss topikok

  • annonimka (törölt): Mondhatom ezt nagyon nagyon figyelni kell hogy megértse az ember ,de kell a megértés kell.És akkor... (2010.02.22. 21:17) 10.02.18. Ige-hallás

Linkblog

Fogadj el Uram szolgálatodra!

2010.10.15. 07:14 Jobb lator

10.10.15. Ige-hallás

Krisztust kaptuk, Benne már örökségünket kaptuk!

Ef 1,11-14 - Benne részesei is lettünk az örökségnek, mi, akik erre rendeltettünk annak végzése szerint, aki mindent akaratának végzése szerint cselekszik, hogy magasztaljuk az ő dicsőségét, mi, akik már azelőtt is reméltünk Krisztusban. Benne ti is hallottátok az igazság igéjét, hittetek is neki, és megkaptátok a megígért Szentlélek pecsétjét, aki foglalója örökségünknek, amíg Isten teljesen meg nem váltja tulajdonát dicsőségének magasztalására.

 

Lk 12,1-7 - Amikor olyan nagy tömeg gyűlt össze körülötte, hogy csaknem legázolták egymást, először csak a tanítványaihoz kezdett beszélni: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól. Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, és nincs olyan titok, ami ki ne tudódna. Ezért amit sötétben mondtatok, fényes nappal halljátok majd vissza, és amit a belső szobában fülbe súgtatok, a háztetőkről fogják hirdetni. Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de semmi többet nem tehetnek. Megmondom én nektek, kitől féljetek: Féljetek attól, akinek, miután megölt, hatalma van a kárhozatra vetni. Igen, mondom nektek: tőle féljetek. Öt verebet ugye két fillérért adnak? Isten mégsem feledkezik meg egyről sem közülük. Nektek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: sokkal értékesebbek vagytok ti a verebeknél.

 

/:Krisztust kaptuk, Benne már örökségünket kaptuk! Ennek bizonyítéka – felismerve Őt, mint megváltónkat - a Szentlélek ajándéka. De ez nem garancia az üdvösségünkre! Ahogy minden vagyonunkat, úgy ezt az örökségünket is eltékozolhatjuk.

Bizony, kevés, ha csak azt tudom, hogy hogyan kell élnem, mert úgy is kell élnem! Ami, csak azért mert úgy neveltek, vagy, mert Isten szeretetét élvezhetem, még nem teljesül. Arra magamat kell ránevelni, tudatomat kell formálni Isten igazságára, leküzdve, feladva magam kicsinyességét, önző érdekeimet. Félve attól, aki az ítéletre hatalommal rendelkezik, de aki e hatalommal úgy bánik, mint akinek hatalma a szeretetben fogant, amire azt mondjuk, irgalmas Isten.

Igen, zarándok úton járok, el is tévedhetek, de tévedésemben is bizonyosnak kell lennem abban, akinek féltő gondja van rám. A tévedés nem tudatosság, nem akaratom szerint való, amire Istennek gondja van, nem úgy, mint amikor tudatosan, akaratomból térek le az ösvényről. Akkor a Szentlélek nem formál jogot magának arra, hogy szabad akaratomat felülbírálja, mert az a szeretetéhez méltatlan volna. A kíváncsiság is ezért bűnös, mert az megengedése annak, hogy letérjek a kijelölt utamról, keresve a magam igazát, nem engedve, hogy rajtam Isten akarata alázatomban teljesülhessen. Figyelmem akkor már nem Istenre koncentrálódik, hanem érzelmeimnek engedelmeskedek, a csábítást hagyom, hogy gondolatból cselekvéssé legyen. Kikezdek a gonosszal, incselkedek vele, ami nem azonos azzal, hogy a gonosznak nem állok ellen (l: Mt 5,39). Mert itt már én hívom ki a gonoszt magam ellen. Óvakodni? Ébernek lenni, és ragaszkodni az Isten parancsához, a helyett, hogy megpróbálom, meddig mehetek el, meddig van magam erejéből eljutni, mert visszaevickélni már sokkal nehezebb, és kérdés marad-e rá erőm! De ez is már okoskodás, ami nem szeretet - magam győzködése. Pedig dolgom csupán az lenne, hogy viseljem – alázattal, türelemmel, szelídséggel, félelemmel, és büszkeséggel – a „Szentlélek pecsétjét”, őrizve a foglalót, abban a hitben, hogy eljön az idő, amikor tulajdonát megváltja a saját dicsőségének magasztalására. Mert tulajdona vagyok, akit birtokba akar venni, aki számára sokkal értékesebb vagyok – pedig Ő az, aki az érték fogalmával tisztában van – mint önmagam számára.

Uram, Istenem, Te megígérted Jézus Krisztusban nekem az üdvösséget, a Veled való együttlét öröklését – amit félek. Hiszem, hogy bár méltó rá nem lehetek, de irgalmadból eljuthatok Szent Színed látására. Amire készülök, és mire szólítasz, készen akarok lenni; hogy addigra lelkem egészen érted égő vággyal legyen, és örömét lelje Benned. Kérlek, segíts, hogy eljuthassak időben a test áldozatai árán a lélek nagykorúságára. Ámen:/

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://misszio.blog.hu/api/trackback/id/tr222373178

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása