Az egész Egyház feladata - akkor az enyém is.
Sir 35,12-14.16-18 - Úgy adj a Magasságbelinek, ahogy ő ad neked, add jó lélekkel, amennyire kezedből telik, Mert az Úr megfizet, hétannyit ad neked helyette. Ne jöjj silány áldozattal, mert az nem kell neki, Nem nézi az Úr a személyt a szegénnyel szemben, és meghallgatja az elnyomott esdeklését. Nem veti meg az árva könyörgését, de az özvegyét sem, ha kiönti panaszszavát. Nemde az özvegynek könnyek peregnek arcán, és panaszt tesznek az ellen, aki fakasztotta őket!
2Tim 4,6-8.16-18 - Engem ugyanis már kiöntenek, mint italáldozatot, elköltözésem ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár már rám az igazság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő eljövetelét. Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki cserbenhagyott, - ne tudassék be nekik! De az Úr mellém állt, és erőt adott nekem, hogy az igehirdetés befejeződjék általam, s tudomást szerezzen róla az összes pogány. Ezért megszabadultam az oroszlán torkából [Zsolt 22,22]. Az Úr megszabadít minden gonosz ármánytól, és meg fog menteni mennyei országa számára. Dicsőség neki mindörökkön örökké! Ámen!
Lk 18,9-14 - Azoknak pedig, akik elbizakodtak, mert azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta: „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: „Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenből.” A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: „Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!” Mondom nektek: ez megigazultabban ment haza, mint amaz. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.”
/:„Az egész Egyház feladata, mivel „természeténél fogva missziós”! Mondja XVI. Benedek pápa a mai napra szóló felhívásában. Magamban érzem a feladat terhét, és magamon érzem a feladat szükségességét. Itt, a helyi közösségben időszerű a megújulásra való ösztönzés, melyet Jézus Krisztusban kell újra és újra személyesen felfedeznünk, megélnünk, hogy mi mindannyian a mindennapok, az napra szóló meghívásában legyünk képesek megtérésre, egyre inkább hasonlókká válni, és egymást sürgetni e megújulásra. Mert e világban kell nekünk evangéliumi emberekké, tanítványokká és közösségi lényekké lennünk, akik magunk vagyunk Krisztus ereje, a Szentlélek által, megalázottságunk által. Mert nekem kell felmagasztalni Istent, hogy Őt megdicsőítve dicsőülhessünk meg, ahogy tette ezt Jézus (Jn 17,4-5). Mert egyikünk se kerüljön, kerülhessen olyan véghelyzetbe, hogy a végső feloldozás nélkül keljen távoznia ebből az életből. Nekünk felelősségünk az, hogy aki igényt tart rá, az utolsó óráján, annak meglegyen az esélye arra, hogy ott, a végső esélyével is élhessen, ha addig nem is, de akkor ott legyünk, segítsük egymást át az örök életre! Ne mondja odaát, az ítéletkor senki ránk, hogy cserbenhagytuk őt!
Missziós feladatom, hogy a pápa Sacramentum Caritatis kezdetű apostoli buzdításában elhangzó, az Eucharisztikus Egyházra vonatkozó tanítását életemmé váltsam: „A szeretetet ugyanis, melyet a szentségben ünneplünk, nem tarthatjuk meg magunknak. E szeretet természete szerint igényli, hogy mindenkivel közöljük. Amire a világnak szüksége van, az Isten szeretete, a Krisztussal való találkozás és a belé vetett hit”. Amire akinek igénye van, az elérhesse akkor, mikor a legnagyobb szüksége van rá!
Mindegyikünknek van missziós feladata, ott, ahol van, ahol éppen keresztény hitvallására szólítja Isten, mert a keresztény embernek minden pillanatában küldetéssel kell élnie életét, ami nem más, mint a szeretetről való tanúságtétel.
„Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon.”[Jn 6,39] Jézusom, hallom hívásodat, szolgálatodra.
Istenem, magamra veszem áldásodat, szolgálatodra sietek, elindulok, hogy eléd vezessem azokat, akik Hozzád akarnak eljutni. Magamon érzem megszentelő kegyelmedet, hogy missziómra képes lehessek. Ámen:/
