Mit számít meddig tart életem?
Bölcs 4,7-17 - Az igaz azonban, haljon meg bár idő előtt, nyugalomra talál. Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, és nem az évek száma méri, inkább az ember bölcsessége az igazi ősz haj, s a szeplőtelen élet az igazi aggkor. Mivel kedvessé lett Isten előtt, szeretetet talált, és ő elvitte, mert bűnösök között töltötte életét, elragadta, hogy a gonoszság meg ne rontsa elméjét, s az álnokság meg ne tévessze lelkét. Mert a könnyelműség igézete homályba burkolja a jót, s a csapongó szenvedély megrontja az ártatlan szívet. Mivel hamar tökéletessé lett, hosszú időt töltött be. Mert lelke kedves volt Isten előtt, sietve kiragadta őt a gonoszság közepéből. A népek látták, de meg nem értették, és nem vették szívükre azt, hogy Isten kegyelme és irgalma vár szentjeire, és irgalmas látogatása választottjaira. Az igaz azonban, ha meghalt, megítéli az életben maradt gonoszokat, s a hamar tökéletessé lett ifjúkor a bűnös hosszú életét. Látják ugyanis a bölcsnek végét, de nem értik, mit rendelt felőle Isten, és miért helyezte őt az Úr biztonságba.
Lk 12,35-40 - Legyen a csípőtök felövezve, a lámpásotok pedig meggyújtva. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják, mikor visszatér a menyegzőről, hogy mihelyt jön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, aztán megy, és kiszolgálja őket. S ha a második őrváltáskor vagy a harmadik őrváltáskor jön, és így találja őket, boldogok azok a szolgák. Azt is tudjátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni a házába. Ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.”
/:Mit számít meddig tart életem? Ha csak, a tökéletességet nem veszélyezteti bennem a bűn, vagy ha a tökéletességem még ki nem forrotta magát!
A szeplőtelen életet megteremni, talán ez a bölcsesség teljessége, mi tökéletesség. Milyen távoli e rokonságom! Egyetlen remény az életben, hogy Isten irgalmával vár választottaira. Nos, ez a választottság aggaszt, hogy még magáénak ismerjen meg Isten! Erre való Jézus intelme, „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik”! Akinek füle van, és hite, annak vízhangoznia kell e mondatot, miközben a két mezsgye között imbolyog – mert a tökéletességet még el nem értem, de szeretném idejében elérni. Az állandó éberség, a készület, a megfelelni akarás. Ahogy a faragó ember hántja le a fáról a felesleget, mert látja, hogy mit szeretne abból a nyers fából kihozni, és hisz benne, hogy elérni bírja, úgy tüsténkedik, és nyughatatlan szívvel, izzadtságot nem észre véve, éhen, és szomjan is, szorgoskodik, hogy megtalálja, amire készül. Mennyi lemondás - amit nem is vesz észre, mekkora hit – hogy elérje a célját, és mennyi szenvedés, akár még fájdalom is – hogy megszülessen, amit érlel, és folyamatosan teremt meg magában. A lélek látása, a hit, és az emberi akarat ébren tartása vezeti el az embert arra, hogy célját elérje. Az embert - élete útján - farigcsálások által juthat el az élete céljához. Magamat faragni, formálni, miután magamévá tettem Isten szándékát, akaratát. Hogy ne öncélú bálvánnyá legyek a végére, hanem Isten csodálatos, örökéletű „szoborparkjában” lehessek egy olyan teremtménnyé, akire Isten büszke lehet. Mert a mester, a jó, hűséges, faragóinasaira – szolgálattevőire büszke akar lenni. Hisz bennük, bizalmát élvezik, szereti őket, mert látja, hogy szolgálatukban képesek az alázatra és a szelíd engedelmességre.
„Engedelmesség az engedelmeskedni akarásból következik, a hit pedig a hinni akarásnak a folyománya; beláthatjuk magunktól hit dolgaiban éppúgy, mint az engedelmesség terén, hogy mi a helyes, - de megtenni azt, ami helyes, ezt nem tudjuk Isten kegyelme nélkül.” (John Henry Newman) Istenem ad meg kegyelmedet, hogy jóra való képességem jóra lehessen, hitem és engedelmességem a Te dicsőségedet szolgálni bírja, a magam káprázatát legyőzve! Ámen:/
