Az ateizmus – az idők jele?
Fil 4,10-19 - Igazán megörültem az Úrban, hogy végre-valahára megint annyira erőre kaptatok, hogy rólam gondoskodhattok. Korábban is gondoskodtatok volna, de nem volt rá módotok. Nem az ínség mondatja ezt velem, hiszen megtanultam, hogy beérjem azzal, amim van. Tudok szűkölködni és tudok bővelkedni is; mindenütt mindent megszoktam: tudok jóllakni is, éhezni is, bővelkedni és nélkülözni is. Mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad. Mégis jól tettétek, hogy társaim lettetek nyomorúságomban. Ti is tudjátok, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor Makedóniából útnak indultam, egy egyház sem lépett velem az adás és viszonzás kapcsolatára, egyedül csak ti. Már Tesszalonikibe is küldtetek néha-néha valamit a szükségleteimre. Nem mintha adományra vágynék, hanem mert annak gyümölcsét áhítom, amelyet bőségesen írnak majd a javatokra. Átvettem mindent, és bővelkedem; el vagyok látva, amióta megkaptam Epafroditosztól, amit küldtetek, mint kellemes illatot, kedves és Istennek tetsző áldozatot. Az én Istenem kielégíti majd minden szükségteket gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban.
Lk 16,9-15 - Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor az elmúlik, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki kicsiben hű, a nagyban is hű; és aki a kicsiben hazug, az a nagyban is hazug. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hűek, akkor ki adja oda nektek azt, ami a tiétek? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Hallották mindezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták őt. Ekkor azt mondta nekik: „Ti ugyan igaznak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket, mert ami az emberek előtt magasztos, az az Isten előtt utálatos.
/:„Az ateizmus – az idők jele?” Teszi fel címében a kérdést az Új Ember teológiai elmélkedése. Amire én nem tudok válaszolni, de abban biztos vagyok, hogy jellemzője. És amit a cikk is megállapít, hogy mára már „az emberek „megvannak” Isten nélkül” állapotában vannak, ami szerintem még rosszabb, mint a karakán Isten tagadás. Ez egy langyos, tespedt, „jó ez nekem így is állapot”, ami mint a vírus, lappangóan terjed, észrevétlen. Ezzel kerít csapdába még jó szándékú, de határozatlan egyéneket is. De ki képes ebben a zavaros, és zavarodott világban eligazodni és határozott lenni? Hát, csak az, aki e világot, a maga kis világát is képes kívülállóként, másnak a szemével, vagy szemüvegén keresztül szemlélni.
Mert azt mondja a fent hivatkozott cikk, hogy „minden embernek, hívőknek és nem hívőknek egyaránt együtt kell működniük e világ helyes építésében, melyben közösen élnek, ami természetesen lehetetlen őszinte és okos párbeszéd nélkül”. Ezzel a GS 21. –ra hivatkozik. Ezzel, Egyházunk, a II. vatikáni zsinaton elhangzott, rögzített kijelentésével meg nem oldott semmit, de ennek alapján, én úgy ítélem meg, hogy mi hívők sem leszünk képesek megoldani semmit, mert e burjánzó, langyos ateizmust, mely mint a vörös iszap beterít és feléget minden életet, okos és őszinte párbeszédre alkalmatlan. De, ahogy kolontári eset is mutatja, az egyetlen megoldás, hogy kiemelkedni ebből az iszaptaposásból – a kolontári templom megúszta a katasztrófát, mert dombra épült – felül kell emelkednünk a közönyösségen, nem törődve, megutálva, meggyűlölve, megvetéssel tekintve a világra, Isten követésére kell szegődnünk. De a világtól nem lehetünk sajnos függetlenekké, de meggyűlölve, elidegenedhetünk tőle, eltávolodhatunk tőle, amennyire lehet függetleníteni kell magunkat tőle, először szellemileg – médiától, ideológiától, stb, majd egyre inkább kiszolgáltatottságainkat kell visszaszorítani. Amit Isten ismeretünk elmélyítésével kell gyakorlatiassá váltani. Erre legyen alkalmas hitünk, hogy az Isten bölcsességével magunk fölött arassunk győzelmet. Mert nem a világot kell megváltanunk, azt Jézus elvégezte, hanem a magunk megváltottságát kell érvényre juttatni, és mindazokét, akik barátságát át szeretnénk menteni az örök életre! Koncepciót kell kialakítanunk magunk és barátaink számára, hogy e világ számunkra is élhető legyen, egy sajátos védőhálót kell kiépíteni. Berendezkedni a világban, nem alkalmazkodva hozzá, de hasznunkra fordítani, amit az Isten Nekünk az Ő szeretetéből alkotott, és ajándékoz. Mert nem a világot kell meggyűlölni nekünk, hanem a világból azt, ami elutasítja, meghamisítja, vagy tudomást sem vesz Isten szeretetéről, a bűnt! Nekünk már nem kell lefektetnünk az alaptörvényeket, már megírták a Bibliát, nekünk a Biblia szerinti életre kell alkalmasokká lennünk és tennünk a világot, hogy elmondhassuk Pállal, „mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad”! A mi erősségünk nem a mi testünkben kell legyen, hanem Krisztus testében, Egyházában; bölcsességünknek nem a szűklátású fejünkben kell legyen, mikor a Szentlélek bölcsességét bírhatjuk! Krisztus példája által nekünk egymás hasznára kell lennünk, egymást kell alkalmassá tenni az üdvösségre!
Istenem, nem akarok e világgal birkózni, méltatlannak tartom, nem vagyunk egy súlycsoportban. Érdek és dacszövetséget akarok kötni ellenére, Veled, Benned barátokra lelni, akik többek vagyunk egymás számára, mint akik jóízűen imádkozgatunk, kedvesen hitetjük hogy Benned közösek vagyunk. Valódi, élő közösségre vágyok, ahol a hús vér ember közösségét élhetjük meg, akik egymást kiegészítik abban a teljességnek a hitében, melyet Te kínálsz a számunkra. Akikkel együtt gyűlölhetem és elutasíthatom a világot, miközben élvezhetem, élvezhetjük azokat az örömöket, melyeket nekünk megalkottál ebben a világban. Tudom, hogy ehhez fel kell forgatni a világot, át kell értelmezni világlátásunkat. Éppen ezért fordulok Hozzád, hogy segítségedet kérjek, részünkre, akikben ez a vágy felébred, és igényünkké akarjuk ezt változtatni, sőt, a Te kegyelmeddel ezért még tenni is képesek lehetünk. Szenteld meg életünket, áld meg e szándékunkat, és sorsunkban terelj bennünket közösségbe! Ámen:/
