Az Isten nem minket győzködik az igazságának igazáról
Filem 7-20 - Nagy örömömre és vigasztalásomra szolgált ugyanis, testvér, a szereteted, mert a szentek szíve enyhülést talált benne. Ezért bár Jézus Krisztusban parancsot is adhatnék rá, hisz kötelességed megtenni, mégis a szeretetre hivatkozva inkább kéréssel fordulok hozzád, én, az öreg Pál, aki most Krisztusért fogságot szenvedek. Fiamért, Onezimuszért könyörgök, akinek bilincseimben adtam életet. Egykor haszontalan volt számodra, most pedig számodra is, számomra is hasznos. Úgy küldöm vissza hozzád, mint saját szívemet. Szerettem volna magam mellett tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem fogságomban, amelyet az evangéliumért viselek, beleegyezésed nélkül azonban mégsem teszem, hogy jótéteményed ne kényszerből fakadjon, hanem önként vállald. Hiszen talán épp azért hagyott ott egy időre, hogy egyszer s mindenkorra visszakapjad, de már nem mint szolgát, hanem mint többet, mint szeretett testvért, mert nekem teljesen az, de neked még inkább: test szerint is, az Úrban is. Ha tehát együtt érzel velem, fogadd őt úgy, mint engem. Ha megkárosított vagy tartozik valamivel, írd az én terhemre. Én, Pál sajátkezűleg írom: Én térítem meg. Nem is beszélek arról, hogy te többel tartozol nekem: saját magaddal. Igen, testvér, szeretném, ha örömömre szolgálnál az Úrban: teljesítsd hát szívem vágyát Krisztusban.
Lk 17,20-25 - Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt válaszolta nekik: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem fogják azt mondani: „Íme itt van,” vagy „Amott”. Mert az Isten országa köztetek van.” A tanítványoknak pedig ezt mondta: „Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni. Ha azt mondják majd nektek: „Íme, itt van”, „íme, ott van”; ne menjetek el és ne fussatok oda. Mert mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig látszik, olyan lesz az Emberfia is az ő napján. De előbb még sokat kell szenvednie, és el kell, hogy vesse ez a nemzedék.
/:Az Isten nem minket győzködik az igazságának igazáról, hanem önmagát veti lábaink elé, áldozatként mindazokért a bűnökért cserében – bűneinktől való megváltásra, melyeket mi elkövetünk az Ő igazsága ellen!
És tanítása, a Szentírás, előbb tanítás, mint, hogy törvény lenne. Törvénnyé már csak akkor lesz, mikor a tanítását magunkra vettük, amikor alázattal elfogadtuk! Ezért is mondhatja, hogy „én nem ítélkezem senki fölött” [Jn 8,15], mert „aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot. … a tőlem hirdetett tanítás ítéli majd el az utolsó napon.” [Jn 12,47-48] Mert aki ismeri Isten igazságát, annak az, törvénnyé lesz az ítéletkor!
De Jézus a tanítását egy nagyon fontos gondolattal zárja, amikor megígéri a Vigasztaló eljövetelét. Ez a beszéde a Jn 16-ban hangzik el. A Vigasztaló hozza el azt a világosságot, mely megvilágosít bennünket a bűn és az igazság közötti különbségről, és e különbségben rejlő ítéletről. Mert Isten kinyilatkoztatása által a világ fejedelme – a gonosz – ítélet alá esett! (11) De ez csak azok számára válik egyértelművé, akik bírják a Szentlélek kegyelmét! Mi pedig valljuk, hogy bírjuk! Hát, ha ezt valljuk, akkor azt is, hogy már ítélet alatt állunk, melyet magunk, tetteivel jelentünk ki. Erre maga Jézus szavai tanítanak, aki magáról mondja, hogy „világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben” [Jn 12,46]. Vagyis, aki nem akar sötétben járni, annak nem kell, de ahhoz el kell fogadni, hogy Jézus a világosság!
Csodálatos lehetőséget biztosít Isten, úgy is mondhatnám, hogy garantált környezetet teremt ahhoz, hogy üdvözülhessünk. De tudnunk kell élni ezzel a lehetőséggel, és életteret nyújtani a másik számára, akiről biztosan elhihetem, hogy az üdvösségéért ugyan úgy kell megszenvednie, mint ahogy magam is megszenvedek azért, hogy eljussak oda. Ebben a hitben kell összefogódzkodnunk, és egymást lelkesíteni, erősíteni, bátorítani, buzdítani.
Mi nem e világ fiai vagyunk, de e világban élünk. Jézus azt mondja egy példabeszédében, hogy gyűjtsetek barátokat a hamis mammonból (Lk 16,9), amiben pontosan arra utal, hogy meg kell tanulnunk az emberi viselkedési formákat, de nekünk azért, hogy üdvözüljünk, és üdvözítsünk. Amíg e világ emberei e világ javaiért harcolnak, és azok megszerzésére szövetkeznek, addig nekünk az örök életre szóló kincsekért kell szövetségre kelnünk, jutnunk, a többit pedig bízzuk az Istenre, aki tudja, hogy ahhoz, hogy itt a világban helyt állni tudjunk, mire van szükségünk. E világban, de nem e világnak élni, ez a nagyon nehéz feladat és nagy kihívás, melyet csak és kizárólag az Isten által ránk kiárasztott, és ránk hulló szeretetének élményében lehetünk képesek. Megérezni, megélni, megtapasztalni, és abból életerőt meríteni ez az, amire Jézus azt mondja, hogy „az Isten országa nem jön el szembetűnő módon, … mert az Isten országa köztetek van”! Bizony megtapasztalható, csak meg kell tanulnunk Jézus példájából, és tanításából azt az életmódot, ami erre az élményre vezethet el bennünket: szelídség, alázat, a hitben; a Lélek ajándékai által élni, ami itt van közöttünk, csak fel kell ismernünk!
Istenem, köszönöm, hogy közöttünk vagy, türelmesen, alázatoddal, szerénységeddel, és szelídségeddel, de szeretettel, hogy jelenlétedet megtapasztalhatjuk. Igaz, másképpen, mint ahogy a média ontja ránk a figyelemelterelő kampányát. Mert, ha az elől, kíváncsiságunknak nem engedelmeskedve kitérünk, és vesszük a fáradtságot, hogy az e világ gyakorlatától elkülönüljünk - mert hitemben bizonyos vagyok, és kutatom Isten országának titkait, félve hatalmadat, mellyel megítéltetek; a mában élek, de nem a mának, akkor Te nem maradsz adósom! Segítségül hívlak, hogy akiknek megadtad kegyelmedet, hogy életük legyen Benned, azoknak a világ csábításai, reménytelenségei ki ne legyenek képesek oltani a lángot! Mindig légy jelen közöttünk, és bennünk, hogy mi egymást képesek legyünk megnyugtatni kegyelmed és irgalmad kifogyhatatlan és örök, villámként cikázó boldogító élményéről, mely éltető ereje a világnak! Ámen:/
