Ebben a világban az a csodálatos
Jel 22,1-7 - Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó volt, mint a kristály, és Isten és a Bárány királyi székéből fakadt [Zak 14,8]. Utcája közepén és a folyó mindkét partján az élet fája volt, amely tizenkétszer terem gyümölcsöt, minden egyes hónapban meghozza a maga gyümölcsét; és a fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak. Nem lesz többé átok a városon, hanem Isten és a Bárány királyi széke áll benne, és szolgái szolgálnak neki. Látni fogják az ő arcát [Zsolt 17,15], és homlokukon lesz az ő neve. Nem lesz többé éjszaka, és nem lesz szükségük lámpafényre, sem napfényre, mert az Úr, az Isten világosítja meg őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké [Dán 7,18]. Akkor így szólt hozzám: „Ezek az igék valóban hitelesek és igazak, és az Úr, a próféták szellemeinek Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak mindazt, aminek rövidesen meg kell történnie [Dán 2,28]. Íme, hamarosan eljövök [Zak 2,14]. Boldog, aki megtartja e könyv jövendölésének igéit!”
Lk 21,34-36 - Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjen szívetek a tobzódásban és részegségben, s az élet gondjai között, és az a nap meg ne lepjen titeket hirtelen. Mert mint a csapda, úgy fog lecsapni mindazokra, akik az egész föld színén laknak. Virrasszatok tehát, és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.”
/:Ebben a világban az a csodálatos, hogy semmi sincs önmagában, és önmagáért. Ráadásul ez igaz a teremtett világ legmagasabb intelligenciájú lényére, az emberre is. Jézus működése ezért is figyelemre méltó, mert Ő tulajdonképpen erre hívja fel a figyelmünket. Az egyén szelíd, szerény, alázatos élete azt hivatott elősegíteni, hogy a magam tévedéseit, téves világlátásomat ne akarjam átvinni a másik emberre – vagyis, lehetőség szerint lelassítsam annak terjedésének káros következményeit. Az állandó készenlét, és éberség, az igazságra való alkalmasságot szolgálja, hogy megmeneküljünk az elitéltetéstől.
Észre kell venni, hogy az az ismeret, melyet a Szentírás, a Biblia ad, az maga a megítéltetés. Hogy én, aki a magam lelke és tudatom birtokában vagyok, hogy viszonyulok a Bibliához, miként veszem kezembe!
A kinyilatkoztató Isten szándéka egyértelmű, hiszen évezredekkel Krisztus megtestesülését megelőzően előkészítette az érkezését. Jézus eljövetelét pedig azért építette be Isten a teremtés sorába, hogy a tévedésektől, melyeket egymásra örökítünk, és egymásban fokozunk, mert okozunk torzulást, azt visszacsatolja. Isten, Krisztus által meg akarja mutatni, egyértelművé akarja tenni, mi a helyes és mi nem, mi követendő, és mi nem!
Hát éppen ideje, hogy lezárjuk az elmúlt évet, de ne a történelmi évet, hanem az egyházi évet, mi a lélek erjedésének legyen egy szakaszának kiértékelése: mire jutottam lelki fejlődésemben? Ettől a ponttól hova akarok tovább lépni? Ami e világban végbemenő folyamatom, mégis, nem e világi karrierről, egoizmusról, sikerekről, sikerekért való, hanem arra az örök életre való készületről, melyet Jézus ígér nekem. Ez egy nagyon sajátos, egyéni, csak rám szabott út, mely a születéstől halálomig, majd halálomtól az üdvösségemig tart. Melyet eleinte mások alakítanak, majd átveszem benne a főszerepet – és ez lesz a meghatározó abban, hogy halálom után sorsom hogyan alakul. Amikor már azé lesz a főszerep, aki mindig, öröktől fogva akart, szeretett, és figyelme irántam soha nem lankadt, számon tartva minden egyes hajszálamat, de megengedve, hogy sorsomat magam irányítsam e világi közegben, de, ha akarom, akkor a Bibliával a kezemben!
Hát jöjjön az Advent, a számvetés, értékelés, majd az újraindulás, a nekirugaszkodás egy sokkal tartalmasabb, és a legteljesebb életig, mindhalálig. Mert a magam élete sem szólhat másról, mint Jézusé: tanulni, tapasztalni, életre kelni, szenvedni, de közben tanítani, feláldozva, odaáldozva életemet Istennek, az Ő dicsőségére lenni, még a halálban is, hogy megérhessem a feltámadásomat; majd a többiekkel, és Jézussal együtt bírjuk kimondani: „Én megdicsőítettelek a földön: … Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál” [Jn 17,4-5].
Igen Atyám, Te tudod, ki vagyok, és kivé lenni vágyom, add meg a Szentlélek gyarló testemen átütő kegyelmét, hogy azzá lenni bírjak, kinek Te megálmodtál engem! Ámen:/
