Róm 8,18-25 - Azt tartom ugyanis, hogy mindaz, amit most szenvedünk, nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak. Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette a reménység ajándékozásával. Mert a teremtett világ is felszabadul majd a romlottság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig. De nemcsak azok, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, s várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. Üdvözülésünk ugyanis reménybeli. Látni azonban azt, amit remélünk, nem reménység; hisz ki remélné azt, amit lát? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor várjuk is türelemmel.
/:Nem tartom véletlennek, hogy e szentírási rész előtt olvastam Sík Sándortól – Az imádság elmélete c. elmélkedésében: „Gondoljunk a jerikói vakra, vagy a 38 évig betegen fekvő inaszakadtra. Hallgassuk meg, mit mond Aranyszájú Szent János: „Piruljunk el a szégyentől, kedveseim, és sirassuk lanyhaságunkat. Harmincnyolc évig maradt ez az inaszakadt ott a tónál, és még mindig várt, anélkül, hogy kívánsága teljesült volna. Pedig nem is saját hibájából maradt beteg, hanem mert mások (a tóba szállásban) mindig megelőzték. Mindamellett nem hagyott fel a reménységgel. Hej! Mi egészen másképpen cselekszünk. Tíz nap is alig múlik el anélkül, hogy kívánságunk teljesülne, máris fölhagyunk az imával” (Hom. 35.). Ha szeretjük az Istent és állhatatosan kérjük, akkor biztosan teljesíti kérésünket”.
Ugyancsak Sík Sándornál olvasom, hogy „Nekünk, hívő embereknek, van szemünk a másvilág számára, van egy szenzóriumunk, amely a legmagasabb Lény magasságáig is felér. Tudomást tudunk venni arról a világról, amely messze fölöttünk áll. Mi imádkozók a végtelenségben élünk.” Azt hiszem Pál erre a reményre gondol, a lélek látására, mely megadatik a hívő embernek, nekünk, akik „a Lélek zsengéit hordjuk”.Pál hitével akarom hinni, hogy bár nem úgy érzékelem, de mégis a világ minden teremtménye „sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak”. Ha ez így van, akkor bizony érthetővé lesz Isten parancsa, hogy hirdetnünk kell Isten igazságát az egész világnak, missziós küldetésünk van, mely közvetlenül Isten felhatalmazásából feladatunk, küldetésünk.:/
Lk 13,18-21 - Akkor így szólt: ,,Mihez hasonló az Isten országa, mihez hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott, és elvetett a kertjében. Azután felnövekedett és fává lett, úgyhogy az égi madarak az ágai közt fészkeltek” [Dán 4,8k.18]. Aztán így folytatta: „Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amelyet vett az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, amíg az egész meg nem kelt.”
országa? Velünk, vagy nélkülünk? Isten a végtelenül láthatatlan, piciny gondolatából, lendületéből, vágyából építi fel országát, akár nélkülem is. Ő tudja szándékát, mely nem önmagáért van. Értem, értünk – bennem és bennünk látja azt a csivitelő sokaságot, akik az élet fáját birtokba veszik, ha én is vágyok rá, akarok a fájának egészséges éltető gyümölcséből lakmározni. Ha nem, az elszomorítja, de szándékától el nem tántorítja.
Isten országa, amely itt él közöttünk – bennünk – hogy e világ országai, népei között kovásszá legyen, az élet kenyerévé kelesszen - egységbe - mindannyiunkat.
Isten országának szolgálatát kell, hogy az Egyház magára vegye, hiszen erre hív Jézus Krisztus, hogy Vele együtt munkálkodva teljesítsük be Isten álmát. Itt a földön alázatos szolgálatunkkal váltsuk valóra Isten országát. „De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók” (Jn 10,16). Számít ránk az Isten, végtelen türelemmel, jósággal, de nem feltétlenül ránk van bízva a feladat, „Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák.”( Mt 5,13). „Mondom nektek - felelte -, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.” (Lk 19,40).
Van küldetéstudatom? Van hitem hozzá? Több nem kell, mert az erő gyengeségemben van – ahogy mondja Pál -, ami a kegyelem; engedjek neki, hogy munkáljon bennem! Szentlélek Úr Isten foglalj le magadnak egészen! Ámen:/
