Ne engedj el magadtól engem!
Róm 9,1-5 - Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom, a lelkiismeretem mellettem tesz tanúságot a Szentlélekben, hogy nagy a szomorúságom és szívemnek fájdalma szüntelen. Hiszen azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért, az izraelitákért, akiké a gyermekké fogadás, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. Övék az atyák, és test szerint Krisztus is közülük való, aki mindenek fölött álló, örökké áldott Isten. Ámen.
Lk 14,1-6 - Történt pedig, hogy Jézus szombaton az egyik vezető farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték őt. Ott egy vízkóros ember került elébe. Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: „Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?” Azok csak hallgattak. Erre megérintette a beteget, meggyógyította, és elbocsátotta. Aztán így szólt hozzájuk: „Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?” Erre nem tudtak mit felelni.
/:A zsidó népre Pál fájdalmasan ráolvassa mind azt az ajándékot, mit Isten nekik adott, mivel Isten kiválasztottá tette őket. „Fogadott fiúság; Isten bensőséges jelenléte; a szövetségek; a törvény; szépséges liturgia; az ígéretek; és az atyák - akiktől a legnagyobb adomány származik”, Jézus a Krisztus. Pál a tórát, történelemnek tekinti, tudjuk. A zsidók közül való maga is, szeretné népét felrázni, fájlalja, hogy nem tudja kizökkenteni őket a múltból, és változásra bírni, önmaguk üdvösségéért.
Mennyivel vagyok más, mint a zsidóság, mennyivel vagyunk mások, mi, ma élő keresztények? Bennünket Krisztus szeretete képes megváltoztatni, kizökkenteni betokosodott kis világunkból? Tudom azt mondani, hogy nem vagyok megelégedve magammal, az által, hogy törekszem egyre inkább megismerni Jézust? Minden pillanatban megújulásra szólít fel. Önmagam vizsgálatára, a szeretetben való tökéletesedésre, mert soha nem lehetek önmagammal elégedett.
Istennel a békességet keresem, az Ő békéjét keresem, ami egyben önmagammal békétlenséget is jelent. Alakulni vágyom! Felfedezve azokat az ajándékokat, melyeket kapok Istentől, hálásnak lenni érte, alázattal elfogadni, felölteni magamra, nem kevés számomra. Már visszautasítani nem akarom józan pillanataimban.
Isten, aki meggyógyítani akar engem is, legyen akár szombat, vagy éppen számomra alkalmatlan az idő, akarom! Istenem jöjj segítségemre! Nem most, amikor éppen úgy gondolom, de még inkább akkor, amikor éppen nem akarom. Ámen:/
