Rá figyelni, Rá hagyatkozni
Róm 1
5,14-21 - Meg vagyok róla győződve, testvéreim, hogy tele vagytok jóindulattal, s bővelkedtek minden tudással, hogy egymást figyelmeztessétek. Helyenként merészebben írtam nektek, hogy egyet-mást mlékezetetekbe idézzek az Istentől kapott kegyelem alapján. Krisztus Jézus szolgájának kell lennem a pogányok között, és Isten evangéliumának szent szolgálatát kell ellátnom, hogy a pogány népek a Szentlélektől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek. Ezzel tehát dicsekedhetem Jézus Krisztusban Isten előtt. Nem merek ugyanis beszélni, csak arról, amit Krisztus vitt végbe általam szóval és tettel a pogányok megtérítésére, jelek és csodák hatásával és a Szentlélek erejével. Így jártam be az egész vidéket Jeruzsálemtől Illíriáig, és hirdettem Krisztus evangéliumát. De önérzetbeli dolognak tartottam, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol Krisztus nevét már ismerték, s ne a mások rakta alapra építsek, hanem ahogy írva van: Akiknek nem hirdették, majd meglátják, s megértik majd, akik hírét sem hallották.
/:Pál, szavaival bizonyítja, hogy Isten jóindulatot feltételez bennem, amihez a tudást, az értelmet is megkapom tőle. Életemben körbe vesz a pogány – ma úgy mondjuk ateista – világ. Keresem, kutatom hétköznapi életemben, vajon kiben fedezem fel a keresztény morál vonásait (szeretet, hűség, tisztelet, tisztaság, becsület, szerénység, stb.). Rájövök, hogy Pál mennyire nekem, helyettem, mondja: „Krisztus Jézus szolgájának kell lennem a pogányok között”. De azt is elmondja, hogy nem mer „beszélni, csak arról, amit Krisztus vitt végbe általam szóval és tettel”. Tehát Pál tisztában volt azzal, hogy Krisztus benne él, és az Ő élete is Krisztusban volt! Személyes kapcsolatban volt Jézus Krisztussal. Megállapíthatom, hogy evangelizációm, missziós tevékenységem ott sérül, ahol Jézussal való kapcsolatom hiányos. Tennem kell, ha már a kegyelmet megkaptam Istentől, hogy felismerjem az okot, akkor cselekednem kell, hogy a kegyelem működhessen bennem. Rá figyelni, Rá hagyatkozni! Uram, Te rád, de segíts! Ámen:/
Lk 16,1-8 - A tanítványoknak pedig ezt mondta: „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Erre magához hívatta és azt mondta neki: „Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem lehetsz tovább az intézőm!” Az intéző ezt mondta magában: Mitévő leszek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek a házukba, ha elmozdít az intézőségből. Magához hívta tehát urának minden egyes adósát, és megkérdezte az elsőtől: „Mennyivel tartozol uramnak?” Az így felelt: „Száz korsó olajjal.” Erre azt mondta neki: „Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet!” Azután megkérdezte a másikat: „Hát te mennyivel tartozol?” Az így válaszolt: „Száz véka búzával.” Erre azt mondta neki: „Vedd elő adósleveledet, és írj nyolcvanat!” Az úr megdicsérte a hamis intézőt, hogy okosan cselekedett; mert a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.
/:Ami fölött rendelkezési jogot kapok, azzal úgy bánjak, hogy ne csak magam javára, de másoknak is javára legyen. Mik ezek az adományok, és hogy bántam azokkal eddig? Isten megajándékoz a hit kegyelmével, lelkembe írja szavát, lelkemen keresztül megszólít – felhasználom, vagy kishitűségemmel elkótyavetyélem, félre állítom? Ha akarok élni szava által, a szentségeket adja segítségül; a bűnbánat szentségét, az Eucharisztia szentségét – csak, hogy a mindennapok szentségeit említsem -, a Szentírás által a mindennapokban keres velem kapcsolatot Isten, hozzám, személy szerint szól. Mellém állítja egyháza szentjeit, válasszak, akár minden egyes élethelyzetemhez választhatok. A szent hagyományok tisztelete egyedül rajtam múlik, hiszen azokra építkezhetek, rengeteg erő van bennük, melyek az Egyháztól örökségem részei. Értem és élek tehetségemmel? Ismerem magam? Mind ehhez a rendelkezésemre bocsátott legnagyobb ajándék az idő, melyben sorsomat alakíthatom, a felsorolt adományokkal. Hogyan kufárkodok, tékozló vagyok, vagy leleményes. Isten leleményességet vár tőlem, Ő az az Isten, aki dicsérni akar és nem ítélni. Én már dicséretére vágyom, félem ítéletét.
Uram, add, hogy a remény éltessen és lendítsen, érteni és élni tudjam tanításodat. Ámen:/
