Bízni Isten szándékaiban
1Kir 17,10-16 - Felkelt és elment Száreftába. Amikor a város kapujához ért, meglátott egy özvegyasszonyt, aki fát szedegetett. Megszólította, s azt mondta neki: „adj nekem egy kis vizet valami edényben, hadd igyam”. Amikor aztán az elment, hogy hozzon, ő így kiáltott utána: „Hozz nekem, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben”. Az ezt felelte: „Az Úrnak, a te Istenednek életére mondom, hogy nincs semmiféle kenyerem, csak egy maroknyi lisztem a vékában s egy kis olajam a korsóban: éppen egy pár darabka fát szedek, hogy elkészítsem azt magamnak s fiamnak, hogy megegyük, s azután meghaljunk.” Azt mondta neki Illés: „ne félj, csak eredj, s tégy, ahogy mondtad. Először azonban nekem készíts abból a lisztecskéből egy kis hamuban sült lepényt, s hozd ki azt nekem. Magadnak és fiadnak azután csinálj. Ezt üzeni ugyanis az Úr, Izrael Istene: „Nem ürül ki lisztes vékád, s nem apad el olajos korsód mindaddig, amíg esőt nem ad az Úr a föld színére.”” Erre az elment, s Illés szava szerint cselekedett, és evett ő s az asszony s egész házanépe, s attól a naptól kezdve nem ürült ki a lisztes véka, s nem apadt el az olajos korsó -- az Úr szava szerint, amelyet Illés által szólt.
/:„Ne félj”! Ezt hagyta örökségül II. János Pál pápa is, vízhangozva Illéstől Isten üzenetét. Nem akarok félni semmitől, mert mi félelem van bennem, az hitem hiánya, gyengeségem, kishitűségem. Te Vezess Uram, szereteteddel ölelj magadhoz, hogy félelmeimtől megszabadulhassak. Ámen:/
Zsid 9,24-28 - Mert Krisztus nem kézzel alkotott szentélybe lépett be, amely a valóságnak csak jelképe, hanem magába az égbe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék értünk; nem is azért, hogy gyakran föláldozza önmagát, mint ahogy a főpap évről-évre bemegy a szentélybe idegen vérrel; különben gyakran kellett volna szenvednie a világ kezdete óta; így pedig egyszer jelent meg az idők teljességében, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. És ahogyan el van határozva, hogy az emberek egyszer meghaljanak, és utána következik az ítélet, úgy Krisztus is egyszer lett áldozattá, hogy sokak bűnét elvegye [Iz 53,12]; másodszor pedig bűn nélkül fog megjelenni az őt várók üdvösségére.
/:Minden alkalommal, mikor a templomba lépek, a világtól eltávolodok, egy boldogabb világ fogad. Bennem és körülöttem a mindennapok zaja elcsendesedik. Jóleső nyugalommal helyezem az oltár zsámolyára gondjaimat, és örömeimet; szeretteimet és kikkel viaskodom. Már nem egyedüli gondjaim azok, van egy barátom, akivel minden gondomat, és örömömet megoszthatom. Ott vagyok Vele, én az övé vagyok, ott úgy igazán, mit szeretnék mindig megélni, tudni - de keresztem része, hogy nem sikerül. A templom Isten e földön lévő nagykövetsége számomra, ahol menedéket kapok Tőle, és erőt; ahol áldozatként magamat átnyújthatom Neki: minden gyengeségemet, bűnömet, kínlódásomat, mit tudom, hogy töredékességemből fakad. Jó nekem Uram, nálad lenni, mindenkor vonj magadhoz engem! „Uram, segíts, hogy többé ne hasonlítgassam magamat másokhoz! Segíts, hogy észrevegyem a mai napon a jót, amit tennem kell! Segíts, hogy rájöjjek, mi mindentől függök még, ami tőled távol tart. Te mindent odaadtál értem. Szeretnék neked mindent kamatostul visszaadni!” (P. Paul Campbell LC) Ámen:/
Mk 12,38-44 - Ő pedig tanítás közben ezt mondta nekik: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösökben járni, és a piacon a köszöntéseket fogadni! Az első helyeken ülnek a zsinagógákban, vendégségben pedig a főhelyeken. Felélik az özvegyek házait, és színleg nagyokat imádkoznak. Ezeket súlyosabban ítélik majd meg!” Jézus ezután leült a templomkincstárral szemben, és figyelte, hogyan dob a tömeg pénzt a kincstárba: sok gazdag sokat dobott be. Aztán jött egy szegény özvegy, és bedobott két garast, ami egy negyedpénz. Akkor odahívta tanítványait, és azt mondta nekik: „Bizony, mondom nektek: ez a szegény özvegy többet adott mindazoknál, akik pénzt dobtak a kincstárba. Mert azok mind abból adtak, amiben bővelkedtek, ez pedig az ő szegénységéből bedobta mindenét, amije volt, egész megélhetését.”
/:Nagyon tartok attól, hogy képmutató vagyok. Mert nem akarok. Istent szeretni csak alázattal lehet, nem hivalkodva. Magamat megítélni dolgom, és magamat Istenhez mérni, míg másokat feltétel nélkül elfogadni, bár mit is tesznek ne nekem tegyék, hanem egyedül Istenért, és Istennek. Mindenem mim van Istentől van, így Istené. Nekem nincs miért hivalkodnom. Magamat is Istennek akarom adni, szolgálni őt, hogy életem is Őt dicsérje, áldja, magasztalja, mert egyedül csak Ő, ki erre érdemes. „Uram, hiszek benned. Hiszem, hogy velem vagy, hiszem, hogy te élteted lelkemet. Beléd vetem teljes bizalmamat, hiszen nélküled semmit sem tehetek. Szeretlek Uram! Szabadíts meg mindentől, ami megakadályoz, hogy neked adjam egész szívemet és minden erőmet! Segíts, hogy ma minden cselekedetemben téged szeresselek! Segíts, hogy a mai napon mindenkiben meglássalak Téged!” „Uram, segíts, hogy olyan döntést tudjak hozni, amellyel életemben a te akaratodat követem, és ezt következetesen becsülettel át is tudjam ültetni életembe!” „Bízni akarok Isten szándékaiban, és valami olyat szeretnék ma adni neki, amit eddig még megtartottam magamnak.” (P. Paul Campbell LC) Ámen:/
