Szolgálni nem erény, kötelesség
Bölcs 2,23 - 3,9 - Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta, a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak. Az igazak lelkei azonban Isten kezében vannak, s a halál kínja nem éri őket. Úgy látszott a balgák szemében, hogy meghaltak, távozásukat balsorsnak vélték, és végső romlásnak, hogy elmentek tőlünk, ők azonban békességben vannak, ha kínt szenvedtek is az emberek szemében, reményük halhatatlansággal teljes, kevés fenyítés után nagy javakban van részük, mert Isten próbára tette, és magához méltóknak találta őket. Megvizsgálta őket, mint az aranyat a kohóban, és elfogadta őket egészen elégő áldozatul. Látogatásuk idején pedig az igazak felragyognak, olyanok lesznek, mint a szikra, amely a nádasban tovaterjed, ítélkeznek nemzeteken, és uralkodnak népeken, s az Úr lesz a királyuk örökké. A benne bízók megértik az igazságot, s a hívek kitartanak mellette szeretetben, mert választottjai kegyben és békességben részesülnek.
/:Kik után itt maradtam, megárvultan, nem siránkozom, mert nem itt hagytatok – már tudom, és ez békességem – hanem előre mentetek. De, mit itt hagytatok rám, az a tudás, mely arra szolgáljon, hogy a szerint éljek, hogy Veletek lehessek majd ott, az öröklétben! Mert a test kínjai nincsenek a lélek békessége ellenére. Egészen elégetett Benneteket az Úr az ő szeretetében, így reményetek már a halhatatlanság fényében ragyog. Fényetek az Úr királyi fénye, mely szolgálatában ítél meg engem, hogy a király igazsága szeretetté nemesedjen bennem, és ebben a szeretetben egyesülhessetek majd veletek, megtalálva békességemet én is. Uram, engedd, hogy hitem legyen irgalmas szereteted záloga! Ámen:/
Lk 17,7-10 - Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezőről: „Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz?” Nem azt mondja-e neki inkább: „Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad is”? Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette mindazt, amit parancsolt? Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: „Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!”
/:Keresztényként vallom, hogy küldetésem van a világban, mely küldetésre Isten választott, teremtett engem. E küldetésem arról szól, hogy a teremtés részeseként, e világban Isten országát építsem. Ez elsősorban az engedelmesség elvárása Isten részéről felém.
De Isten szolgálatát veszem magamra, ahogy Jézus mondja: „Mindenki szolga, aki bűnt követ el”. (Jn 8,34) Bűnösségemben vállalva szolgálatát. De Isten az, aki a szolgaságból magához emel a szeretete által, mert Jézusban megváltásomra siet. Reményem táplálója Jézus: „Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek” (Jn 15,15). Ismeri bűnösségemet, megszabadít tőle, és még bizalmába is fogad! (Végtelen szeretet sugárzik belőle!) És még ezzel sem éri be: „Azok az anyám és a testvéreim, akik hallgatják és tetté is váltják az Isten szavát” (Lk 8,21)! Testvére lehetek, örököse az Atyának, részem lehet az Atya tulajdonában, mely tulajdon az öröklét Isten országában.
Uram, Istenem! Szolgaságomat elfogadva akarom teljesíteni kötelességemet feléd. De nem akarom visszautasítani sem meghívásodat, gyermeki örökségemet vágyom, és ezért akarok engedelmes lenni parancsaidnak, nem kényszerítőn, de alázattal. Segíts, hogy Szent Fiad tanítását értsem, és életté váltsam a Te dicsőségedre! Ámen:/
