Isten országát építeni az Ő bölcsességével
Bölcs 7,22 - 8,1 - Benne ugyanis lélek van: értelmes és szent, egyetlen, sokféle és finom, ékesen szóló, gyors és szeplőtelen, biztos, kellemes, jót kedvelő és éles, akadályt nem ismerő, jótékony, emberbarát, kegyes, állhatatos, szilárd, minden erővel teljes, mindent látó, minden szellemen átható, az értelmeseken, tisztákon, legfinomabbakon. Mert minden gyorsnál gyorsabb a bölcsesség, tisztaságánál fogva mindenen áthatol, mert Isten erejének lehelete, s a mindenható Isten dicsőségének tiszta csordulása. Nincs benne semmi szenny, mert az örök világosság kisugárzása, Isten fölségének szeplőtelen tükre és jóságának képmása. Bár egymagában van, mindent megtehet, bár egyedül marad, mindent megújít, nemzedékről-nemzedékre betér a szentek lelkébe, s őket Isten barátaivá és prófétákká avatja. Mert Isten csak azt szereti, aki a bölcsesség bizalmasa, mivel az ékesebb a napnál és minden csillagképnél, a fényhez hasonlítva különb annál is, mert azt felváltja az éjjel, a bölcsességen azonban nem vesz erőt a gonoszság! Elér tehát erejével egyik határtól a másikig, s a mindenséget üdvösen igazgatja.
/:„Benne ugyanis lélek van”! Mi előtt ez Írás olvasásába kezdtem volna, a lélek bölcsessége szólított meg, igazolandó e sorokban rejlő isteni erőt, mely a jelenlétben is élet, mely éltet, itt és most életre hív:
Semmi sem kell a világ által,
az élet természetes automatizmusával.
Nekem az kell, ki bennem feltámad,
engem, a bűneimmel is magára vállal!
A bölcsesség így hát, Istenben van, mit kutatni hitetlenség, kishitűség. Isten hasonlatossága bennem – az Emberben – a bölcsesség, mely által Isten „a mindenséget üdvösen igazgatja”. Az által, hogy részemmé válik Isten – mikor elfogadom jelenlétét, és befogadom, alázatommal szabadságomat vetem neki alá -, magam Isten részévé válok, hogy bölcsessége átragyog rajtam. Az ember istenült tettei és szavai azok, melyekben Isten teremtő jelenléte az időben megnyilvánul, bölcsessége világiasodik. Isten emberré válása Jézusban, az emberiségben állandóan jelenlévő Istennek legtisztább esszenciája, csodálatos zamattal, hogy az ember számára világossá tegye az ok és okozat jelentését, a teremtő és teremtmény viszonyát.:/
Lk 17,20-25 - Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt válaszolta nekik: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem fogják azt mondani: „Íme itt van,” vagy „Amott”. Mert az Isten országa köztetek van.” A tanítványoknak pedig ezt mondta: „Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni. Ha azt mondják majd nektek: „Íme, itt van”, „íme, ott van”; ne menjetek el és ne fussatok oda. Mert mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig látszik, olyan lesz az Emberfia is az ő napján. De előbb még sokat kell szenvednie, és el kell, hogy vesse ez a nemzedék.
/:Isten országa ott van, hol az ember Isten jelenlétét éli meg. A mindennapokban istenülő ember valósítja meg Isten országát. A tudatos isteni élet, melyben az ember felülemelkedve önmaga korlátain, Isten tervét képessé válik megvalósítani, Isten országát jeleníti meg. Az országkép egy filozófia – nem tárgyiasítható érték-, melyet a szellem alkot meg. Nem szükséges az országhoz, hogy annak fizikai határai legyenek, Isten rajzol határt országának, melynek törvényei szabnak határt. Ami Istenben van, teljesül, létezik, az Isten országának része, e teljesülés az ember által megy végbe, ha igenli, aláveti magát Isten kegyelmi működésének. De Jézus itt előre vetíti, hogy még mi előtt második eljövetelére sor kerülne – amikor kinyilvánítaná ítélete által, hogy ki része Isten országának -, sok szenvedést okoz neki a világ, sőt, nem hogy alávetné magát az ember Isten szándékának, hanem el is veti, megtagadja, elutasítja.
Uram, országod részévé vágyom lenni! Szeretlek Uram, és ezzel a szeretettel akarom élni törvényeidet, igazságodat. A Te bölcsességedet akarom magamra venni, a magamé nem kell. „Jézusom, segíts, hogy jobban megismerjem országodat. Építsd fel országodat bennem, gondolataimban, vágyaimban. Te légy életem, szerelmem. Szüntess meg minden távolságot köztünk. Add, hogy életem a világ világossága és a föld sója legyen, hogy hathatósan hirdessem országodat mindenkinek, akivel találkozom.” (P. Edward Hopkins LC) Ámen:/
